Az óvodásból hamarosan iskolás lesz

Akt.:
Beiratkozásra várva
Beiratkozásra várva - © Fotó: Bujdos Tibor
Borsod-Abaúj-Zemplén – Milyen legyen az iskola? Szigorú? Megértő? Sportos vagy táncos? Megkérdeztük a legilletékesebbektől, a szülőktől.

Ma még óvodások, de pár rövid hónap, és a mostani nagycsoportosok beülnek az iskolapadba, hogy megtanuljanak írni, olvasni és számolni. Fontos nap volt számukra a tegnapi, mert elkezdődött az általános iskolákban a leendő első osztályosok beíratása. Mi a Miskolci Fazekas Utcai Általános Iskolába látogattunk el csütörtökön, ahová sorra érkeztek a szülők gyermekeikkel.

Nekem az a legfontosabb, hogy az iskola gyermekközpontú legyen, a pedagógusok pedig türelmesek.” Pém-Mares Gabriella

Művészlélek

Pém Dóra már túl van a hivatalos részén, levezetésként még rajzol valami szépet a kis asztalnál. Nem mást, mint egy lila dinót, amit, miután elkészült a leendő tanító nénijének ajándékoz. Aztán lelkesen vesz elő még egy lapot, mert bennünket is szeretne megajándékozni egy dinós rajzzal. Munka közben azért elárulja, már várja az iskolát.
– Az iskolában minden jó lesz. Úgy képzelem, hogy sokat fogunk játszani. Azt még nem tudom, hogy mit tanulunk majd, de néhány betűt már ismerek, az A és B betűt. Az iskolában megtanulok olvasni is – újságolja.

Édesanyját, Pém-Mares ­Gabriellát az iskolaválasztás szempontjairól kérdeztük.

– Először megnéztük, hogy melyik iskola körzetéhez tartozunk. Kiderült, hogy ide. De az is szempont volt, hogy tudom, a kislányom művészlélek, úgyhogy nyilván nem sportiskolába íratom. A férjem felolvasta neki, hogy itt milyen képzéseket lehet választani, és Dóri rögtön rávágta, hogy színjátszás. Ugyanis nagyon szeret szerepelni. Aztán eljöttünk a nyílt napra, megismerkedtünk a tanító nénivel, aki nagyon szimpatikus volt, és sok mindent meg tudtam vele beszélni – sorolja az édesanya.

Elárulja azt is: neki az a legfontosabb, hogy az iskola gyermekközpontú legyen. A pedagógusok legyenek türelmesek, és találják meg a hangot minden gyerekkel. „A régi szigorúság már nem célravezető” – fogalmazott.

Maradjon gyerek

Gáll Viktorné nem hozta magával nagycsoportos kisfiát, de azt szívesen elárulta nekünk, ők hogyan választottak iskolát:

– Két tannyelvű osztályba semmiképpen nem akartam íratni, mert azt szeretném, ha a kisfiam minél tovább lehetne gyerek. Viszont nagyon tetszenek a művészeti képzések, a fiam néptáncot fog majd tanulni, később pedig zenét és valamilyen hangszert. Szerintem az a jó iskola, ahol a gyerekek nincsenek túlterhelve, és a tanítás érdekes, leköti a kicsiket – vélekedett.

Újabb édesanya érkezik kislányával: Szilágyi-Tréba Eszter és Lujzi. Ők már jól ismerik az intézményt, hiszen a 10 éves nagyfiú is idejár.

– Mivel a fiam már 4. osztályos, a kislányom örökli a tanító néniket a bátyjától. Nem volt kérdés, hogy Lujzi is ebbe az iskolába jöjjön-e. Én azt szeretem, ha a tanító néni határozott és következetes, de a gyerekek lelkét is megérti. Rendkívül fontosnak tartom a művészeti képzést. A nagyfiam zongorázik, a kislányom pedig már most eldöntötte, hogy fuvolázni szeretne. Szerintem minden gyereknek jót tenne, ha zenét tanulna – állapítja meg az édesanya. Lujzi pedig határozottan jelenti ki, örül, hogy iskolás lesz. Gyakran gondol az első tanévre, és előkészítő füzeteket szokott kitölteni otthon.

– Az elsős matekkönyvet már végig megoldottam. Hatszázig tudok számolni – újságolja örömmel a kislány, hozzáfűzve –, az iskola azért lesz jó, mert ott sok mindent meg tudunk majd tanulni. Legjobban az olvasást szeretném megtanulni, és szép meséket olvasni.

Hegyi Erika