Az ókori Brigetio kincseit tárják fel az ELTE régészei

Budapest, 2011. június 27., hétfő (MTI) – Brigetiónak, a római Pannonia provincia egyik legjelentősebb településének kincseit tárják fel az ELTE ókori régészeti tanszékének kutatói, akik Borhy László egyetemi tanár vezetésével a huszadik ásatási idényüket kezdték meg hétfőn.

“A jubileum alkalmából a leletek a Klapka György Múzeum július 20-án nyíló időszaki kiállításán lesznek láthatók, amely bemutatja Brigetio lakosainak mindennapjait – a korabeli lakberendezést, a freskókat, a használati tárgyakat és az ékszereket, ahogy a szarkofágokat és a túlvilági utazáshoz szánt gazdag útravalót is” – közölte az MTI-nek nyilatkozva Borhy László, az ELTE ókori régészeti tanszékének vezetője.

Ismertetése szerint Brigetio kialakulását az ott állomásoztatott 6-10 ezer fős római légió határozta meg. Vonzáskörzetében, a szintén 6-10 ezer fős táborvárosban telepedtek meg a katonák családtagjai, a légiót kiszolgáló kézművesek és iparosok, kissé távolabb lévő településrészben pedig a romanizált őslakosság élt. A település Severus Septimus uralkodása alatt, a II. század végén, a III. század elején kaphatott városi jogokat.

“Jelentőségét jól érzékelteti, hogy a várost választotta a kvádokkal folytatott tárgyalásai helyszínéül I. Valentinianus császár, aki itt veszítette életét 375. november 17-én” – emelte ki Borhy László,

Ammianus Marcellinus (330-400), a késő császárkor történetírója révén tudható, hogy a császár a kvádok elleni hadjárat miatt érkezett Pannoniába. Leírása szerint a császár nehezen talált magának megfelelő szállást. Carnuntum (mai Alsó-Ausztria) ekkor már romos, lepusztult város volt. “Az uralkodó ugyan megszállt Saváriában a helytartói palotában, ám amikor el akarta hagyni a várost, összedőlt a kapu, amelyen keresztül érkezett. Római babona szerint ugyanazon a városkapun kellett távoznia, amelyen a városba érkezett, így katonái napokon át vasrudakkal próbálták a leomlott kőtömböket széttolni, hogy a császár távozhasson. Végül Brigetióra esett a választása, ahol a kvad követekkel a békefeltételekről tárgyalva olyan méregbe gurult, hogy agyvérzést kapott, és még aznap el is hunyt. Brigetióról ez volt az utolsó említés az ókori történeti munkákban. A régészeti leletanyag tanúsága szerint a római élet ezt követően lassan meg is szűnt” – magyarázta az egyetemi tanár.

Az ókori város emlékei a XVIII. századtól kezdődően különböző munkálatok révén kerültek a felszínre, a gazdag leletanyagot különböző hazai és külföldi gyűjtemények őrzik. Tudományos igényű feltárások csak az 1940-es évek első felében kezdődtek, amelyek a háború után megszakadtak, és később mindössze az építkezésekhez kapcsolódó leletmentő ásatások folytak. A komáromi önkormányzat megkeresésére az régészeti ókori régészeti tanszéke kezdett 1992-ben ásatásokba Brigetio területén. Az elmúlt 19 év során a polgárváros feltételezett központjában nagyon gazdag díszítésű lakóházakat, és azokhoz kapcsolódó gazdasági épületeket tártak fel. A leletek bemutatására létesült a Klapka György Múzeum.

Az ásatások nyomán kezd kirajzolódni polgárváros szerkezete, ugyanis bebizonyosodott, hogy Brigetióban is voltak úgynevezett insulák (lakótömbök). “Eddigi ismereteink szerint az insulák 50-szer 50 méteresek voltak, és 3 méter széles, kővel burkolt utak szegélyezték őket. Ezek szabályos, egymással párhuzamosan futó és egymást derékszögben metsző utcarendszert alkotnak. Az utcák által határolt területeken belül helyezkednek el a lakótömbök” – fejtette ki a régész.

A napvilágra került lakóépületekben padlófűtés szolgálta a lakók kényelmét, és a régészeknek sikerült a csatornahálózat egy részét is feltárni.

A leletek közül Borhy László mindenekelőtt a falfestményeket emelte ki, amelyekből igen sok került elő az elmúlt csaknem két évtized során. Az egyik legjelentősebb egy mennyezetfreskó, amely az Androméda- és a Pegazus-csillagképet ábrázolja körkompozícióban. A mennyezet négy sarkán pedig a négy évszak “kel életre”. Előkerült egy lakomaábrázolás is: az “állatbőrökkel” tagolt nagy képmezőkben fekete bőrű, fehérruhás szolgálók kínálják az étkeket. “A szolgálók ruházata olyan szenzációt keltett a római kori öltözékekkel foglalkozó szakemberek körében, hogy a freskónak központi szerepet szánnak jövőre az antik viseleteknek szentelt mannheimi nemzetközi kiállításon” – mondta Borhy László.








hirdet�s