Az ítélőtáblára megy a „fészekrakó” ügy

Akt.:
A fővádlottak azonnal bejelentették a fellebbezést
A fővádlottak azonnal bejelentették a fellebbezést
Miskolc – A fővádlottak és védőik fellebbeztek a büntetés enyhítése érdekében. Folytatódik a „fészekrakó” per.

Múlt héten mintegy öt órán át tartó tárgyaláson ismertette dr. Péter Zoltán büntetőbíró a 2012-ben kezdődött miskolci „fészekrakó” per 290 vádlottjára kiszabott büntetést. A maratoni ítélethirdetésről helyszíni tudósításban számoltunk be.

Börtön és felmentés

A legsúlyosabb büntetés 7 év börtönben letöltendő szabadságvesztés és 26 millió forintos vagyonelkobzás volt, ezt dr. B. M. elsőrendű vádlottra szabta ki a bíróság. A többi vádlott különböző idejű és összegű tényleges és felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetve köz­érdekű munkát kapott. A törvényszék 11 vádlottat bizonyítottság hiányában felmentett az ellenük felhozott vádak alól, valamint 6 vádlottal szemben megszüntette a büntetőeljárást az időközben bekövetkezett haláluk miatt.

Az ítélet nem jogerős, a fővádlottak és védőik jogorvoslattal éltek a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, 23 vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette, míg az ügyész, valamint a további vádlottak és védőik 3 napos gondolkodási időt tartottak fenn.

Az ügy lényege, hogy a „fészekrakó” hitel biztosította lehetőségeket kihasználva és azzal visszaélve ingatlanokat vásároltak és értékesítettek, illetve közreműködtek az adásvételi szerződések megkötése és a hitelfelvételek során. Az ügy 8 fő vádlottja között szerepelt ügyvéd, az OTP lakossági hitelosztályának csoportvezetője, aki a hitelkérelmek engedélyezését végezte, ingatlan-­értékbecslő, a hitelügyintézés technikai lebonyolítását végző személyek, valamint 2 felhajtó is, akik egyrészt eladásra kínáltak ingatlanokat, másrészt olyan, többgyermekes családokat kutattak fel, akik jogosultak voltak fészekrakó hitelre. A további vádlottak hitelfelvevők, eladók, valamint hamis munkáltatói igazolást kiállító személyek voltak.

feszekrakoper2

Felépített láncolat

A 8 fővádlott által elkövetett csalássorozat úgy valósult meg, hogy az ingatlanok értékesítése során az adásvételi szerződésben az eladóknak ténylegesen átadott vételárnál magasabb összeget tüntettek fel, és az így elért különbözetet osztották szét egymás között.

A felhajtó személyek egy ingatlan-értékbecslővel is megállapodtak, aki az ingatlanok forgalmi értékét minden esetben az adásvételi szerződésben megjelölt összegben állapította meg. Az eladókat szintén a felhajtók győzték meg arról, hogy az adásvételi szerződésbe a valós vételártól magasabb, az otthonteremtési támogatás összegével megemelt vételár kerüljön.

A felhajtók által felkutatott hitelfelvevők általában két-három gyermekes, jövedelemmel, munkaviszonnyal nem rendelkező, mélyszegénységben élő családok voltak, akiknek kizárólag az volt a fontos, hogy „ingyen­lakáshoz jussanak”.

– Szaniszló Bálint –


A per súlyos ára

A büntetőeljárás során kirendelt védői díj, szakértői díj, tanúdíj jogcímén összesen 131 millió 925 ezer 569 forint bűnügyi költség merült fel, melyet bűnösségük arányában a vádlottak kötelesek megtéríteni, valamint annak egy része az állam terhén marad.

Kanadából a bíróság elé

Az ügyben eljáró dr. Péter Zoltán büntetőbírónak a több mint 40 ezer oldalnyi nyomozati anyag, a vádlottak kiemelkedően magas száma (270-ről indult és 290-re nőtt), valamint a többszöri vádmódosítás mellett az összesen 3 évig tartó büntetőügyben számos eljárásjogi akadállyal is meg kellett küzdenie. Megközelítőleg 80–90 vádlott elköltözése is megnehezítette az eljárás lefolytatását, ezek a személyek ugyanis lakásukat üresen hátrahagyva Kanadába költöztek. Őket a közben kibocsátott európai és nemzetközi elfogatóparancs alapján fogták el az együttműködő rendőri szervek, vagy Kanadából kitoloncolva kényszerültek hazatérni Magyarországra.