Az internetszakács, aki sütés-főzés közben a gyerekkori ízeket keresi

Akt.:
A konyhában is jól érzi magát a búvárfotós
A konyhában is jól érzi magát a búvárfotós - © Fotó: ÉM
Miskolc – Bumbi szűk körű kocsonyabulija előtt megleshettük a jól sikerült kocsonyákat.

Szerinte nem férfias tevékenység a főzés, szerintem igen. Számos érvet sikerült felsorakoztatnom az igen mellett, például azt, hogy a párom is szívesen áll a tűzhely mellé, és én ezt szeretem. És azt is, hogy a mesterszakácsok többsége is az erősebbik nem közül kerül ki. Így ha nehezen is, de sikerült meggyőznöm Dombovári Tibor természetfotóst arról, hogy megossza olvasóinkkal az ő kocsonyareceptjét. De arra kért, Bumbiként említsem a cikkben, mert így sokkal többen tudják majd, kiről is van szó.

Baráti társasággal

Na szóval, Bumbi egy nagyobb baráti társaságot látott vendégül csütörtök este, az idén ő volt a soros. Náluk ugyanis hagyomány, hogy a kocsonyafarsang kezdetét megünneplik, valaki kocsonyát főz, a többiek jóízűen elfogyasztják, majd közösen elmennek egy esti koncertre.

Kocsonyája csütörtök reggel már tányérokba szedve sorakozott a hűtőjében. Szerda este 7 órakor nekiállt, hajnal egykor pedig már porciózhatta is ki az adagokat. Szerencséje volt, szépen megfagyott, kellően áttetsző volt, gusztán pihentek benne a bőrös, csontos húsfalatok. Egyszóval jól sikerült. Ami nem kis dolog, hiszen gyakori hiba kocsonyafőzésnél, hogy valamiért nem úgy alakul az állaga, nem dermed meg, vagy legalábbis nem rendesen. „Sok bőrös hús és kevés lé kell ahhoz, hogy sikerüljön a kocsonya, és persze lassan kell főzni” – árulta el Bumbi. Az övébe került fül, farok, köröm, csülök és sok fokhagyma. Ami újítás, vagy legalábbis más, mint ahogy a kocsonyareceptek írják, az az, hogy Bumbi darálva teszi bele a szemes borsot, jobb úgy, nem jó, ha ráharapnak – indokolja meg.

Profi módon

A gyerekkori emlékek is előkerültek, amikor is poharakba szedve, fokhagymás ecettel meglocsolva ették a kocsonyát. Ezt megidézve a baráti társasága is ezzel az öntettel kapta csütörtök este, de választhattak, citromlével, esetleg fokhagymás-ecetes citromlével is nyakon önthették a kocsonyájukat.

Ahogy a kocsonyafőzés csínját-bínját sorolta, úgy tűnt, profi szakáccsal állok szemben, de elárulta, nem olyan régen főz, alig tíz éve. „Miután elváltam, azután kezdtem megtanulni főzni, előtte nem volt rá szükség, leszámítva persze egy-egy bulit, ahol a bogrács mellé álltam” – mesélte. Saját magát internetszakácsként aposztrofálta, utalva ezzel arra, hogy a világhálóról szed le recepteket, keresve a hazai ízeket.

„Próbálom azokat az ételrecepteket megtalálni, ami édesanyám konyháját, főztjét idézi. Nem kell bonyolult ételekre gondolni: gulyásleves, húsleves, töltött káposzta vagy éppen vadas marha zsemlegombóccal. Ez utóbbi volt az az étel, amivel édesanyám mindig hazavárt, ha egy-egy hosszabb utazásomról megérkeztem. Ma már – sajnos – én készítem, a gyerekeimnek, ünnepekre mindig megfőzöm. Szigorúan öt napig pácolom a húst és zsemlegombóccal tálalom” – mondta.

Ha már a hosszú utazások is szóba kerültek, adódott a kérdés, a világ konyhái közül melyik a kedvence. „Az ázsiai ételeket szeretem, de az igazi kedvencem ezek közül is az indonéz konyha. Mártás, hús, zöldségek, ezekből tevődik össze. Olyan zöldségek, fűszerek, amelyeket itthon nem is ismerünk, ezért nehéz le­utánozni” – válaszolta.

N. Szántó Rita


Kocsonyarecept

Hozzávalók (10 literes fazékba): 4,5 kg hús (csontos, bőrös is), 2 fej fokhagyma, kevés bors, só, 2 szál répa, 2 kisebb fej hagyma.
Elkészítés: A húst felfőzni a vízzel (ami 3–4 ujjnyira lepje el), majd lehabozni, ezután kerül bele a többi hozzávaló. Lassan kell főzni, majd tányérokba szűrni.



Sporthírek