Az igazi tehetség szárnyalni akar

Akt.:
Dr. Gyarmathy Éva
Dr. Gyarmathy Éva - © Fotó: KI
Miskolc – A tehetség akkor érzi jól magát, ha szabadságot kap és szárnyalhat – fogalmazott a szakember. Interjú: Dr. Gyarmathy Éva klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológussal.

Dr. Gyarmathy Éva klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológus volt a vendége a TehetségTér elnevezésű rendezvénynek a napokban Miskolcon, melyet a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai Szakszolgálat szervezett. A neves szakembertől megtudtuk, nem könnyű tehetséges embernek lenni, mert őt a környezete sokszor problémaként értékeli. Interjú Dr. Gyarmathy Éva klinikai és nevelés-­lélektani szakpszichológussal.

Minden ember tehetséges valamiben, vagy csak az emberek egy kis százalékának adatott meg a tehetség?

Ez nagyon fontos kérdés, mert ugyan az jól hangzik, hogy „mindenki tehetséges valamiben”, csak éppen nem bizonyítható. Én ezt kutatóként állítom. Ugyanis a tehetségnek van egy ritkaság kritériuma. Az viszont, hogy mindenkire úgy kell tekinteni, hogy tehetség lehet, nagyon fontos szemlélet. A tehetség sokféle, de nem feltétlenül mutatkozik meg. A tehetséget általában a kiemelkedő képességgel szokták összetéveszteni. A kettő, bár fedi egymást, de nem teljesen ugyanaz. Mert hiába vannak valakinek kiváló adottságai, képességei, ha nincs benne az a belső hajtőerő, ami által a világot szeretné megváltoztatni és jobbá tenni. Hiszen a tehetségnek értékkritériuma is van. Ha valaki nem tud megfelelni az értékkritériumnak, akkor nem lesz belőle talentum, azaz teljesítményben megjelenő tehetség.

Hogyan fedezhetik fel a pedagógusok és a szülők a tehetségeket?

Mint hogy a tehetség rendkívül sokféle, nem egyszerű a felismerése. A tehetséges diák nem feltétlenül álmaink gyereke, mert ő állandóan csinálni akar valamit. Csöndesen vagy hangosan, de ő valamit csinálni fog, és ezt sokszor problémaként azonosítja a környezet. Ahogy jöttem az előadás helyszínére, néptáncot gyakorló gyerekeket láttam kint az udvaron. Az egyik gyerek, akinek jó adottságai vannak, gyönyörűen megcsinálta a feladatot. A másik is megcsinálta, de amikor vége lett a gyakorlásnak, tovább táncolt és ugrált, de akkor már a saját kedvére. Ebből az érdeklődésből, a belső hajtóerőből, ami nem hagyja őt nyugodni, ebből születik a kiemelkedő képesség, ami a teljesítményhez kell majd. Ő akkor is csinálja, amikor nem kell. Ez például nagyon jó jele a tehetségnek. Fontos az érdeklődésre odafigyelni, és ezért kell sok mindennel megkínálni a gyerekeket, mert így észrevehetjük, hogy mi az, ami őt megfogja, hol van a hajtóerő. Ha a tehetséges gyereknek csupa olyasmit kell csinálnia, ami nem érdekli, akkor problémaként fog megjelenni.

Sok tehetséggondozó program működik az országban. Ezek is arra jók, hogy felfedezzük a tehetségeket?

Azért én egy kicsit fordítva gondolkodom a tehetségről. Nem hiszem, hogy a tehetséget azonosítani kell, minthogy egyébként nem is lehet. Ezt már a múlt században nagyon sok kiemelkedő, tehetséggel foglalkozó szakember bebizonyította. Akiket tehetségként azonosítottak, nem azokból lettek a tehetségek és fordítva. Tehát nem a tehetség azonosítása a legfontosabb, hanem az, hogy a tehetségnek megfelelő környezetet alakítsunk ki. Vagyis a „tehetséges környezetet” kell megtalálni. Tehát amiatt jók ezek a programok, mert a környezet kapcsolatba kerül azzal a területtel, amit tehetséggondozásnak nevezünk. Ez azt jelenti, hogy ezek a programok akkor jók, ha sokfélék, ha minél nagyobb szabadságot biztosítanak a gyerekeknek, hogy megmutatkozhassanak, ha megfelelnek a tehetséges környezet kritériumának. Ez pedig nem más, mint egy olyan kreatív környezet, ahol rugalmasan, a résztvevőkhöz igazítjuk a helyzetet, ahol mindenki szabadon megnyilvánulhat, ahol mindenki önmaga lehet. Tehát ez a környezet sokféle megmutatkozásnak teret engedő környezet.

Az előadásának az a címe, hogy Hogyan viseljük el a tehetséget? Ez kire vonatkozik, magára a tehetséges emberre, vagy az őt körülvevő emberekre?

Mindkettőre. Mert a tehetség nem szokványos valami, és a környezetnek, de önmagának is kihívást jelent. És pont ez a lényeg, hogy hatványozott a fejlődés, hatványozott a teljesítmény, ami miatt hatványozott a kihívás is.

Hogy érzi magát a tehetséges ember a saját bőrében?

Attól függ. Egyrészt nem biztos, hogy tehetségnek tartja magát. Nagyon gyakran pont azért gyötrődik, mert nem illik a környezetébe, ha pedig megállapítják róla, hogy tehetséges, akkor meg azért gyötrődik, mert a környezet szeretné, hogy megfeleljen annak a tehetségképnek, amit kialakított. Azonban, amikor a tehetséges ember alkothat, akkor nagyon jól érzi magát a bőrében. Ha megkapja a lehetőséget arra, hogy ő valóban tehetség lehessen és száguldhasson, akkor boldog.

Mi hogyan bánjunk a tehetséges embertársainkkal?

Úgy gondolom, hogy az a legjobb, ha mindenkivel úgy bánunk, mintha tehetség lenne. A tehetségnél úgyis minden hatványozottan történik. Az ő esetében hatványozott lesz a kihívás, hatványozott lesz a probléma is, mert neki sokkal nagyobb tevékenységre és szabadságra van szüksége, mint másoknak. Tehát úgy gondolom, hogy a tehetségnek is arra van szüksége, mint mindenki másnak, csak például sokkal nagyobb bizalomra, mint az átlagnak. Mert abból derül ki, hogy bízom-e a teljesítményében. Nem akarom-e állandóan ellenőrizni, de ugyanez igaz minden gyerekre. Állandóan dolgozatokkal, vizsgákkal ellenőrizzük, ahelyett, hogy hagynánk, hogy fejlődjön. Ez a tehetséges embernél sokkal nagyobb problémákat okoz. Mert visszanyomja, eltéríti, nem segíti. A másik, amire mindenkinek szüksége van, a keretek. Szabályokra a tehetségnek is szüksége van. Ő ugyan feszegetni fogja a kereteket, jobban, mint az átlag, tehát szélesebb keret kell neki, de akkor is kell. Akármit nem tehet meg, ezt tudnia kell neki is. Ettől függ majd, hogy mennyire képes felelősséget vállalni, ami a tehetség egyik kulcseleme. A másik a szabadság. Minden tehetségnek meg kell adni a szabadságot, persze olyan mértékben, ahogy megtanulta a felelősséget. A szabadsággal tudni kell élni. Mert ha nem vállal felelősséget a tetteiért, az iszonyú veszélyes lehet, főleg, ha az ilyen tehetséget vezető pozícióba tesszük. A következő a kihívás. Minden gyereknek értelmes feladatokat kell adni, de a tehetségeknek hatványozottan. Összefoglalva: bizalom, keretek, szabadság és feladatok, kihívások. Ezt kell megadni mindenkinek, de a tehetségeknek többszörösen.

Hegyi Erika


Névjegy: Dr. Gyarmathy Éva

Lélektani szakíró, pszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítója.
Szakmai pályafutását iskolapszichológusként kezdte, 1992 és 1999 között lett a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa.
1992-től a Magyar Tehetséggondozó Társaság vezetőségében is munkálkodott.
1993 és 1998 között óraadó tanár a Debreceni Egyetemen, 2000-től az ELTE PPK-n, 2001-től a Szegedi Egyetemen, 2004-től a Semmelweis Egyetem Mentálhigiénés Tanszékén.
2008-tól a Budapesti Műszaki Főiskolán docens és az Óbudai Egyetem tanára.
2011-ben az SNI Tehetségeket Segítő Tanács megalapítója. 2014-től a Szegedi Egyetem óraadó tanára.
1999-től napjainkig a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa.
2015-ben Prima-díjas.


Bander Katalin tanár és kislánya, Huszár Zita a Kaffka iskolából érkeztek a tehetséggondozó konferenciára.
Miskolc - Ki a tehetség? Hogyan ismerhető fel és hogyan foglalkozzunk velük? Sok-sok tehetséges gyerek és fiatal, valamint az intézmények tehetségprogramjai mutatkoztak be tegnap az Avasi Gimnáziumban. A TehetségTér elnevezésű napot a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai Szakszolgálat szervezte abból a cél...

Kamarás Máté
Miskolc - A hatodik születésnapját ünneplő Musical és Miskolc Gála az idén is sok-sok szárnyait próbálgató pályakezdő művésznek adott bemutatkozási lehetőséget szombaton este a Művészetek Házában. Ők a Miskolcról elszármazott, de már befutott, országos karriert magukénak tudható művészekkel éneke...

Pelczné dr. Gáll Ildikó
Borsod-Abaúj-Zemplén - Az idén is meghirdeti tehetséggondozó programját a Miskolci Gráciák Egyesület. Erről Pelczné dr. Gáll Ildikó számolt be pénteken sajtótájékoztató keretében. Hangsúlyozta: az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy szükség van a tehetséges, de rászoruló diákok támoga...

Baba Levente és édesapja, Baba István
Kazincbarcika - A modern technika teheti komfortosabbá a kazincbarcikai iskolás életét. Kitűnő tanuló és informatikus szeretne lenni a szeptembertől már gimnazista Baba Levente, aki azonban nehezített pályán éri el sikereit: egy ritka szembetegséggel kell együtt élnie. A reményt soha nem szabad ...