Az igazi stresszlevezető módszer

Ültem az asztalomnál, amikor eszembe jutott egy függőben lévő telefonhívás, amit még el kell intéznem. Vettem a számot és tárcsáztam. Egy férfihang válaszolt kedvesen: – Halló?

Udvariasan mondtam:
– Itt Patrick Hanifin. Beszélhetnék kérem Robin Carterrel? Alighogy befejeztem, a kagylót lecsapták. El sem hittem, hogy bárki ilyen bunkó tud lenni. Kikerestem Robin számát a noteszomból, és felhívtam a helyes számon. Kiderült, hogy véletlenül az utolsó két számot felcseréltem. Miután beszéltem a barátommal, úgy döntöttem, hogy újra hívom a fickót.

Amikor felvette a telefont, beleüvöltöttem, “Hülye bunkó!” majd lecsaptam a kagylót. Majd a telefonszám mellé írtam: “hülye bunkó” és betettem az asztalfiókomba. Az elkövetkezendő hetekben, amikor rossz passzban voltam, csak felhívtam, “lehülyebunkóztam”, és lecsaptam a telefont. Ettől mindig felvidultam.

Még abban az évben a telefontársaság bevezette a hívószámkijelzést. Ez nagyon fájdalmasan érintett, mert abba kellett hagynom a “hülyebunkó” hívását. Aztán egy nap eszembe jutott valami. Újra felhívtam, és hallottam ahogy mondja:
– Halló.
Kitaláltam egy nevet és udvariasan ezt mondtam neki:
– Jó napot uram. A telefontársaság kereskedelmi osztályáról beszélek, és érdeklődni szeretnék, hogy hallott-e már cégünk hívószám-kijelzési szolgáltatásairól? Ő nemmel válaszolt és lecsapta a telefont. Gyorsan visszahívtam és ennyit mondtam neki:
– Azért, mert egy hülye bunkó vagy! – és letettem.

Az ok, amiért ezt megosztom veletek az, hogy megmutassam, ha valami igazán bosszant, akkor van mód tenni ellene valamit. Csak hívni kell azt a számot. Egy másik nap egy idős nő elég sok időmet elvette, miközben próbált kiállni a parkolóból. Azt gondoltam, sosem fog már eltűnni onnan. Végül beindította a kocsit, és csiga lassan kigördült a parkolóhelyről. Kicsit hátra tolattam, hogy legyen elég helye kikanyarodni.

Nagyszerű, gondoltam. Végre elmegy. Amikor hirtelen a semmibol feltűnik egy fekete Camaro, és beáll az én parkolóhelyemre! Dudáltam és ordítoztam, hogy nem teheti ezt velem, mert én voltam ott előbb. De a fickó csak kiszállt a kocsiból, tudomást sem véve rólam és besétált a bevásárlóközpontba. Ez a fickó egy hülye bunkó, gondoltam, ahogy nagyon sok hülye bunkó létezik a világban. Amikor is észrevettem egy cetlit a kocsi ablakán: “Eladó” és alatta a telefonszám.

Felírtam a számot és kerestem egy másik parkolóhelyet. Néhány nap múlva, otthon ülök az asztalom mellett. Miután hívtam a kedvenc “hülye bunkómat”, eszembe jutott a másik telefonszám, és gondoltam, jobb, ha őt is felhívom. Néhány csengetés után felvette a telefont. Udvariasan mondtam:
– Az eladó fekete Camaro ügyében telefonálok. Meg tudná mondani, hol nézhetném meg a kocsit?” Így válaszolt:
– Természetesen.
Bediktálta a címet, egy sárga ház volt és a kocsi a ház előtt állt.
– Megtudhatnám a nevét? – kérdeztem.
– Don Hansennek hívnak – válaszolta.
– Mikor mehetnék át megnézni a kocsit? – kérdeztem.
– Általában minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor.
– Rendben – mondtam.
– Oooó, Don, mondhatok önnek valamit? Maga egy hülye bunkó! – és letettem.

Ezután Don Hansen számát is beprogramoztam a gyorshívóba. Minden remekül ment. Ha bármi bajom volt, volt kéznél két hülye bunkó, akit hívhattam. De néhány hónap múlva már nem volt olyan vicces az egész, mint kezdetben. Gondolkoztam egy picit, majd kitaláltam valamit. Először is felhívtam 1-es számú hülye bunkót. Miután felvette, beleordítottam a telefonba a szokásost, de nem tettem le.

Ekkor megkérdezte, hogy ott vagyok-e még, és kérte, hogy ne hívjam többet.
– Szó sem lehet róla – mondtam.
– Hogy hívjak? – kérdezte.
– Don Hansen – mondtam.
Megkérdezte, hol lakom, és bemondtam neki a címet, ahol a fekete Camaro parkol a ház előtt.
– Azonnal odamegyek, Don. Legjobb, ha elkezd imádkozni – mondta.
– Oh, most nagyon megijesztett, hülye bunkó – ordítottam, és letettem.

Ezek után felhívtam 2-es számú hülye bunkót. Szokásos hülyebunkózás után itt sem tettem le. Azt mondta:
– Ha csak rájönnék, hogy ki maga?
– Akkor mit tenne? – kérdeztem.
– Szétrúgnám a seggét.
– Nos, itt a lehetőség. Azonnal átmegyek, hülye bunkó! – és letettem.

Ezek után felhívtam a rendőrséget, bemondtam a címet és mondtam nekik, hogy azon nyomban megölöm a buzi élettársamat, amint hazaér. Majd hívtam a 13-as Csatornát, hogy bandaháború van az adott címen. Ezek után én is odamentem a címre, hogy végignézzem az egész cirkuszt. Örömmel töltött el, ahogy két hülye bunkó üti-vágja egymást egy csapat rendőr előtt, miközben a rendőrségi helikopter köröz a fejük fölött.

Ez volt életem legnagyobb élménye.








hirdet�s