Az igazgató szerint a tehetség csak az alap, utána jön a vér, veríték és könnyek

Akt.:
Veres Pál
Veres Pál
Miskolc – Veres Pál, a Földes Ferenc Gimnázium igazgatója maga is tehetséges diák volt, most pedig ő segíti a tehetséggondozást. Számtalan tehetséggondozó szervezet és program vezetője, tagja. Interjú: Veres Pállal, a Földes Ferenc Gimnázium igazgatójával.

Ön a Kiváló Tehetségsegítő kategóriában nyerte el a Bonis Bona Díjat. Konkrétan milyen feladatokat és munkát takar
a tehetségsegítés?

Sok mindennel foglalkozom, de röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogy a munkám lényege a tehetséggondozás elősegítése, javítása és támogatása. Ha a szaktárgyi részét vesszük, akkor speciális matematika tagozaton tanítok, de tanára vagyok az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskolának is. Az iskola szót idézőjelben kell érteni, mivel ez egy olyan országos képzési lehetőség, ahová a legtehetségesebb diákok jönnek el egy évben tíz hétvégére. Öt alkalommal Szolnokra, öt alkalommal pedig Veszprémbe. A matematika iránt érdeklődő gyerekek válogatott tanárokkal, különleges környezetben töltenek el egy-egy hétvégét. Ezenkívül az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny matematika I. kategóriájában bizottsági tag vagyok már régóta. Ez tehát a szakmai rész. De a tehetségsegítéshez az is hozzátartozik, hogy olyan gimnázium igazgatója vagyok, mely kimondottan a tehetséggondozást tűzte ki fő céljául. Nekem intézményvezetőként segítenem kell ezt a feladatot az iskolán belül. Ez jelenti a szakköri rendszert, jelenti a kollégák támogatását, a továbbképzéseket, jelentheti akár az anyagi források előteremtését, a pályázatokat. Fontos megemlíteni az iskolánkban működő Arany János Tehetséggondozó Programot, mely országos egyesületének kezdetektől fogva az elnöke voltam, valamint tagja vagyok az AJTP Szakmai Tanácsadó Testületnek is. Ez az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozik, és a program szakmai működését segíti, támogatja, szervezi. Mindemellett tagja vagyok a Magyar Tehetséggondozó Szervezetek Szövetségének, valamint elnöke a szövetség felügyelő bizottságának.

Az Országos Köznevelési Tanácsban fő feladatomnak tekintem a tehetséggondozás támogatását több szakmai szervezetben, például a Bolyai János Matematikai Társulatban vagyok választmányi tag, és több szakmai díjat odaítélő bizottságnak vagyok a tagja, (Rácz Tanár Úr Életműdíj, Ericsson-díj, Beke Manó Emlékdíj).

Ezeknek a tevékenységeknek az a céljuk, hogy segítsük a tehetségeket, függetlenül attól, hogy honnan jöttek és hogy miben tehetségesek. Intézményvezetőként a komplex tehetséggondozást tartom helyesnek. Azokat a diákokat is felkaroljuk, akik a humán tárgyakban, művészetek vagy a sport terén kiemelkedőek. Tehát ennek a szerteágazó tevékenységnek az elismerése volt a Bonis Bona Díj.

Miért fontos a tehetségek felfedezése?

Ha hivatalosan akarnám megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a nemzet és a gazdaság felemelkedésének alapvető feltétele, hogy a szellemi tőkét a lehető legjobban hasznosítsuk. Tehát fel kell tárnunk, hogy melyik diák miben tehetséges, segíteni és támogatni kell őket abban, hogy képességeiket fejleszteni és hasznosítani tudják. De a tehetségek felfedezésének van egy sokkal gyakorlatiasabb oldala is. Az iskolában, főleg a közép­iskolában eldőlhet egy ember sorsa azáltal, hogy a tanára hogyan viszonyul hozzá, felismeri-e a tehetségét, támogatja-e azt, és megpróbálja-e vele azt az utat befuttatni, ami a tehetsége alapján a legoptimálisabb. Ez meghatározhatja, hogy a diák milyen hivatást, milyen pályát választ, hol tanul majd tovább. Természetesen, ha valaki tehetséges valamiben, akkor az előbb-utóbb megmutatkozik a teljesítményében is, a jó teljesítmény pedig siker­élményt ad. Ez rendkívül erős motivációt jelenthet ahhoz a komoly munkához, ami a tehetség kibontakoztatásához szükséges. Azt gondolom, hogy a tehetség az csak az alap, ami után „vér, veríték, könnyek” következnek, ahogy Churchill mondta. A tehetség tehát lehetőség, amivel élni kell. Segíteni kell a kibontakoztatását, amihez rengeteg munka szükséges a kollégák részéről, de természetesen elsősorban a diák részéről. A tantestületünk elkötelezett, kiemelkedő felkészültségű tanárokból áll, a diákok képesek motiváló ­környezetet teremteni önmaguk számára, a tanárok, a diákok és a szülők együttműködését őszinteség, nyitottság, bizalom jellemzi. Ezek a titkai az iskola sikereinek.

Hogyan történik a gyakorlatban a tehetségek felfedezése? Nem minden tehetséges gyerek szeret szerepelni, versenyezni.

Hadd induljak egy kicsit távolabbról! Az utóbbi években igen nagy lett a tanári leterheltség. 25-26 kötelező óra hetente, plusz a szakkörök. Ennek abban látom a fő veszélyét, hogy a pedagógusok belefáradnak, belefásulnak a munkába, nem marad elég erejük odafigyelni egy-egy tehetséges gyerek felfedezésére, fejlesztésére. Ezt veszélyesnek tartom. A felfedezés módja pedig az, hogy a tanórákon mozgatjuk a gyerekeket, a dolgozatokban, projektmunkákban, egy-egy pályázat alkalmával megmutatják, hogy van-e tehetségük, motiváltságuk, kedvük egy bizonyos területhez. Ezután pedig a tanárnak komoly energiát kell befektetnie, hogy kiderüljön, megalapozott volt-e a sejtés a diák tehetségével kapcsolatban. A tehetséggondozás alatt azonban nem feltétlenül csak a versenyeredményeket, az arra való felkészítést értem. A verseny a bónusz, a hab a torta tetején. Sokkal fontosabb, hogy a középiskolai évek alatt kiderüljön, milyen pályán lesz sikeres a fiatal, és ennek érdekében mit érdemes esetében erősíteni.

Vannak-e statisztikai adatok, hogy a Földesben hány tehetséges diák ért már el sikereket?

Több évtizedes összesített statisztika nincs, de minden tanévben készítünk az adott évre vonatkozóan. Az elmúlt tanévben 370-380 olyan diákunk volt, akik legalább megyei szintű versenyen az első három helyezettben benne voltak. Tavaly nyáron három aranyérmet és egy ezüstérmet szereztek diákjaink a nemzet­közi diákolimpiákon, ami nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítmény, az idei nyáron már egy aranyérmet, egy ezüstérmet és egy bronzérmet szereztek a diákjaink a nemzetközi diák­olimpiákon. Ezek az eredmények nagyon szépek, de inkább arra vagyok büszke, hogy a visszajelzések alapján diákjaink 90-95 százaléka a megfelelő pályát választotta magának a gimnáziumi évek alatt, így később nem kellett pályát módosítania. Erre az érettségi találkozók adnak megerősítést. A nálunk végzett diákok több mint 95 százaléka diplomát szerez, sokan többet is.

Mennyivel speciálisabb munka az Arany János Tehetséggondozó Programba bekerült gyerekek tehetséggondozása? Köztudott, hogy itt hátrányos helyzetű gyermekek tehetséggondozása folyik.

Sajnos egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy hihetetlenül nagy különbségekkel ­érkeznek a diákok a programba. Egyébként nemcsak ide, hanem más osztályokba is. Különböző a szociokulturális hátterük, a környezetük, a családjuk, az előző iskolájuk. Van, aki olyan intézményből jött, ahol nem volt megfelelő a szakos ellátás, vagy nem voltak megfelelőek a körülmények a tanuláshoz. Ennek következtében nagyon nagy tudásbeli és felkészültségbeli különbség van a gyerekek között. Nem véletlen, hogy az Arany János programban ötéves a képzés. Az első év elő­készítő év, aminek az a célja, hogy egy szintre hozzuk a diákokat. Ezután kezdődik a fejlesztés. Ez speciális munka, hiszen már az is hátránynak számíthat, ha valaki kistelepülésről érkezik, ahol nem megfelelő a közlekedés, vagy olyan családból, ahol a szülők munkanélküliek, esetleg nem támogatják a gyerek kiemelkedését. Ezeket a hátrányokat az iskolában kompenzálni kell.

Ön is tehetséges diák volt. Kire emlékszik szívesen a tanárai közül, hogyan állították önt sikeresen a pályára?

Valóban, az én pályaválasztásomban is fontos szerepet játszottak a tanáraim. Ózdon jártam gimnáziumba, és a legjobb versenyeredményem 6. helyezés volt az OKTV-n matematikából. Oláh Sándorné volt az osztályfőnököm és a matematikatanárom, de az egész tantestület fontosnak tartotta a tehetséggondozást. Nemrég veszítettük el Kónya István tanár urat, ő is tartott versenyfelkészítő szakköröket. Ő a munkájáért Rátz Tanár Úr Életműdíjat is kapott. Aztán Váradi János tanár urat tudnám kiemelni, aki fizikából tanított, én egyébként fizikatagozatos voltam. De említhetném a humán tanáraimat is. Tehát rendkívül jó tanári gárdát kaptunk, ami meghatározó volt a pályaválasztásomban, és abban, hogy matekkal, fizikával és informatikával foglalkozzam. Bár ez utóbbi még nagyon gyerekcipőben járt akkor. Nyilván a család is hatással volt rám, szegény édesanyám titkon azt remélte, hogy egyszer tanár lesz, de neki nem volt rá lehetősége.

Hegyi Erika


Tanulmányok:

Matematika-fizika-számítástechnika szakos középiskolai tanár (KLTE TTK)

Közoktatási vezető szakvizsga (JPTE)

Munkahelyek, foglalkozások:

1986. középiskolai tanár, Földes Ferenc Gimnázium

1997-2012. igazgató, Földes Ferenc Gimnázium

2012-2013. igazgatóhelyettes, Földes Ferenc Gimnázium

2013- intézményvezető, Földes Ferenc Gimnázium

Egyéb tisztségek: MATEHETSZ Felügyelő Bizottság elnöke, AJTP Szakmai Tanácsadó Testületének tagja, AJTPIE elnöke (2017-ig), Nemzeti Pedagógus Kar elnökségi tagja, Országos Köznevelési Tanács tagja, Klebelsberg Központ intézményvezetői tanácsának tagja, OKTV Matematika I. Bizottság tagja, OH Középiskolai felvételi bizottság (matematika 8. évfolyam) elnöke, Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskola tanára, az Ericsson és Rátz Tanár Úr Életműdíj bizottságának tagja, Beke Manó Díj bizottságának tagja

Kitüntetések, elismerések: Graphisoft-díj (2002), Beke Manó Díj (2002), „Tehetségekért” kitüntetés (Magyar Tehetségtársaság 2009), Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kara Kari Emlékérem (2009), PRO TALENTO kitüntetés (2015), Bonis Bona Díj (2018)

Család: felesége matematika-fizika szakos középiskolai tanár (Diósgyőri Gimnázium), két felnőtt gyermeke van, fia (Veres Gábor Pál) olajmérnök és közgazdász, lánya (Veres Zsófia Judit) közgazdász, marketinges

Szabadidő: sajnos nagyon kevés…, de ha van, akkor olvasás, koncertek (dzsessz), utazás