„Az emberi élet lényege a másik ember iránt érzett szeretet”

Akt.:
„Az emberi élet lényege a másik ember iránt érzett szeretet”
© Fotó: Ádám János
Miskolc – Diákoknak tartott elő­adást a Magyar Dráma Napján Miskolcon Szigethy Gábor író, rendező, színháztörténész.

Ugyan csak december 8-tól tűzi műsorra a Miskolci Nemzeti Színház Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámáját Szőcs Artur rendezésében, a Magyar Dráma Napján, szeptember 21-én a közelgő bemutatóhoz kapcsolódóan Szigethy Gábor beszélt Miskolcon a darabról.

Kamaszkori élmény

– Számomra a Csongor és Tünde kamaszkori élmény, dráma, amely végigkísérte az egész életemet – mondta el lapunknak Szigethy Gábor. Hosszú évekig tanítottam az egyetemen és a Színházművészeti Főiskolán, számtalanszor tartottam előadást a darabról. Húsz évvel ezelőtt írtam egy könyvet Vörösmarty művéről, és aztán öt évvel ezelőtt a Győri Nemzeti Színházban meg is rendeztem.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

A drámáról alapvetően másképp gondolkodom, mint az irodalomtörténészek. A mű irodalmi csoda, de színdarabnak nagyon hosszú. Vörösmarty pontosan ismerte korának színházművészetét, valamennyi színdarabját be is mutatta a Pesti Magyar Színház, illetve a Nemzeti Színház. De a Csongor és Tünde a szerző életében nem került színpadra. Igaz, amikor Vörösmarty a Csongor és Tündét írta, nem vette figyelembe a kor színpadi és irodalmi követelményeit, a Csongor és Tünde dramaturgiája eltért a korstílustól.

El kellett telni ötven évnek ahhoz, hogy a kiváló színházi rendező, Paulay Ede felismerje: Vörösmarty Mihály műve nem hagyományos értelemben vett dráma, és ha színpadra akarjuk állítani, bátran kell hozzányúlni a szöveghez. A gyönyörű, irodalmilag nemes monológok egy részét mellőzni kell, hogy a drámai cselekmény kerüljön az előadás középpontjába.

Körforgás

Vörösmarty Mihály a Csongor és Tündében eltért kora megszokott színházi dramaturgiájától.

– A hagyományos és ma elfogadott színpadi dramaturgia előírja a drámaírónak, hogy egyre jobban bonyolítva a cselekményt, az utolsó felvonásban jusson a csúcspontra. Hamletet az ötödik felvonásban szúrja le Laertes. A Csongor és Tündében a középkori misztériumjátékok drámai íve lebegett Vörösmarty szeme előtt. Éjfélkor kezdődik a darab, aztán hajnal lesz, kivilágosodik, délben felettünk ragyog a Nap, alkonyodik, este van és újra éjszaka.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

Mint a természetben és mint az emberi életben: valami elkezdődik, fejlődik, kiteljesedik, hanyatlik és befejeződik. Életünkben nap mint nap éjszaka van, hajnal van, dél van, este van és megint éjszaka. Csongor is útnak indul, megtalálja, de nem kapja meg Tündét és újra este van, és marad a remény: a következő hajnalon újra elindulhat, hogy megtalálja szerelmét.

Választásokról

A kulcs valamennyi Csongor-előadásban a hármas út problematikája.

– A Csongor és Tünde színpadi előadásakor a legnagyobb probléma mindig az, hogy Csongor honnan lép fel a hármas útra. Egy negyedik útról? Akkor miért beszélünk hármas útról? Ha pedig ott áll a hármas úton, akkor honnan érkezett oda? Életünkben lehetőség, hogy válasszunk: hatalmat, pénzt vagy tudást akarunk birtokolni. Tudósok, kalmárok vagy fejedelmek szeretnénk lenni.

A hármas út, amely Csongor előtt áll, ezzel a döntéssel szembesíti. Számomra Vörösmarty műve azt jelenti, hogy sem tudós, sem fejedelem, sem kalmár – sem okos, sem hatalommal bíró, sem pénzzel rendelkező ember nem lehetünk anélkül, hogy ne értsük meg, ne érezzük át: az emberi élet lényege a másik ember iránt érzett szeretet. Csongor a szerelmét keresi, és mert sem kalmár, sem tudós, sem fejedelem nem akar lenni, emberként megtalálja a szerelméért emberi életet vállaló Tündét: társát az öröklétben.

Ki mit húz

Az már korábban eldőlt, a teljes darabot senki nem adatja elő, viszont akkor az a kérdés, ki mit húz ki belőle.
– A Csongor és Tünde általam látott nem kevés előadásában soha nem hangzott el Vörösmarty Mihály művének teljes szövege. Hogy ki milyen szövegeket húz ki a darabból, természetesen attól függ, ki mit tart fontosnak ebben a műben.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

Láttam népies ruhába öltöztetett Csongort, láttam csodafán üldögélő Csongort, láttam búcsúban táncoló Csongort… A Csongor és Tündét sokféleképpen lehet színpadra állítani. Egy a fontos: a néző érezze, hogy élete nagy választásával szembesíti az előadás. Átélje azt a nézőtér félhomályában: lehetek kalmár, lehetek fejedelem, lehetek tudós, de félember maradok és félbemaradt életet élek, ha nem találom meg a társamat, aki halálomig fogja a kezemet – mondta el lapunknak Szigethy Gábor.

A Magyar Dráma Napja

A Magyar Dráma Napja a magyarországi és határon kívüli magyar drámairodalom ünnepe.
1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatóját a Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében. 1984-ben kezdeményezte a Magyar Írók Szövetsége, hogy ennek évfordulóján legyen a magyar dráma napja.

Az emléknap célja a magyar színházművészet értékeinek jobb megismertetése, és az írók ösztönzése újabb alkotások létrehozására. Ezen a napon a magyar színházak külön programokat, rendezvényeket, előadásokat szerveznek, hogy ezekkel népszerűsítsék a magyar drámát.

Bánhegyi Gábor








hirdet�s