Az életét végigkíséri a tánc

Zelei Ferenc a munkahelyén
Zelei Ferenc a munkahelyén - © Fotó: ÉM-archívum
Mezőcsát – Zelei Ferenc, aki jelenleg a Mezőcsáti Népi Együttes művészeti vezetője, 14 éves korától tudja: a tánc az, amivel mindig is szeretett volna foglalkozni.

„A Matyó Néptáncegyüttesben kezdtem a táncos pályafutásomat 14 éves koromban, az utánpótlás­csoportban az ottani élet igen nagy hatással volt rám” – mondja el magáról Zelei Ferenc.

Megérintette

A tánctechnika az, ami nagyon vonzott, később a népművészet is megérintett, és elhatároztam, hogy ezzel fogok foglalkozni mint táncpedagógus – mesél az indíttatásáról. 1996-ban elvégezte a Magyar Táncművészeti főiskola néptáncpedagógusi szakát, azóta iskolákban tanít néptáncot. Tizenöt évig táncolt a Matyó Néptáncegyüttesben, majd újabb tizenöt évig volt vezetője.
A Matyó Néptáncegyüttesben kezdtem a táncos pályafutásomat 14 éves koromban, az utánpótlás­csoportban az ottani élet igen nagy hatással volt rám

2006-ban megkereste a mezőcsáti általános iskola igazgatója, hogy szeretné a néptánc tanszakot meghonosítani és nem sokat gondolkodott a döntésen, hiszen ismerte a csátiak fogékonyságát, elkötelezettségét a néptánc iránt. Egy csoporttal indultak, jelenleg már négy csoport működik.

A gyerekek az újjáalakult Mezőcsáti Népi Együttesben – mely eredetileg 1948-ban jött létre – folytatják magasabb szinten az iskolában elkezdett munkát. Először hat párral kezdtek el dolgozni, jelenleg 31 fős a létszám.

Az együttes a „Közösség szolgálatában Mezőcsátért” kitüntetés birtokosa, valamint a közelmúltban Szeged városában a Népek tánca, népek zenéje című fesztiválon kategóriagyőztesként kiemelt arany minősítést kapott. Az együttesben a tánckar vezetője, Roszkos Lajosné és Simon Lilla mellett fia, Zelei Ákos is művészeti asszisztensként dolgozik. Állandó kísérőjük a Pipás Zenekar. Az együttes fenntartója a Mezőcsát Népművészeti Együttes.

„Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából bemutathatjuk Mezőcsáton az »Édes, szomorú dal« című új műsorunkat” – tudjuk meg. A mű a katonaélet, a toborzás pillanatait, a világháborús korszak hangulatait felidézve mutatja be a tánc eszköztárának felhasználásával. „Édesen szép korszak volt ez, amelyben a becsület, önzetlenség, önfeláldozás volt a katonaélet alapja és egyben szomorú, melankolikus állapot, mely magában hordozza a halál, az elmúlás fájdalmát is” – foglalja össze Zelei Ferenc.

– ÉM-PGY –








hirdetés