Az élet Istenre mutat

Tóth-Simon Károlykötetével
Tóth-Simon Károlykötetével - © Fotó: Ádám János
Miskolc – A „Zarándok-imák” című kötet egy fiatal lelkipásztor lelki utazásán visz minket végig.

Bensőséges reggeli találkozásait osztja meg Teremtőjével imádságos naplójában Tóth-Simon Károly, a miskolci Golgota Keresztyén Gyülekezet lelkipásztora, aki elsőként közösségéről mesélt.

A közösség támasza

– A felekezetünk Calvary Chapel néven az Amerikai Egyesül Államokban indult el Chuck Smith lelkipásztornak a munkássága nyomán, aki a ’70-es években a hippik között kezdte el az evangéliumot hirdetni. Azt tapasztalta, hogy ezeket az utcáról megtért fiatalokat nem igazán tudta egyik meglévő gyülekezet sem befogadni, ezért egy külön lelki közösséget hozott számukra létre. Aztán a mozgalom kinőtte magát, és eljutott Magyarországra is a rendszerváltozást követően. Budapesten van az anyagyülekezet, viszont számos vidéki városban is jelen vagyunk, és jó kapcsolatot ápolunk más egyházakkal – kezdte a beszélgetést Tóth-Simon Károly.

– Szociológus diplomám után már munka mellett szereztem meg teológus végzettségemet a Golgota Teológiai Akadémián, és hét éve vettem át a gyülekezet vezetését harmadmagammal Miskolcon. Egy kis létszámú, családias közösségről beszélünk, körülbelül ötvenen vagyunk. Célunk, hogy valóban odafigyeljünk a tagjainkra és a gyakorlatban is segítsük őket a cselekvő szeretet útján. Alkalmainkon nagy hangsúlyt kap Isten imádata, ami modern egyházi énekeinkben, hangszeres dicsőítéseken fejeződik ki. Szolgálataink tekintetében a hiányterületekre koncentrálunk, különösen a hajléktalanok és a gyermekvédelmi gondozásban élők felé. A budapesti testvérek pedig a prostituáltak közé is elviszik az evangéliumot – foglalta össze.

Bensőséges egyszerűség

A lelkipásztor könyvében saját spirituális utazásán keresztül, egyetemes emberi tapasztalatot fogalmaz meg.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

– Eljött az idő, amikor azt éreztem, hogy a monológszerű imádságok, már lelkileg nem elégítenek ki, ezért tömörebben próbáltam megfogalmazni, amit valóban lényegesnek látok. Ajándékba kaptam egy nagyon szép naplót, és reggelenként, amikor korábban felébredtem, mint a feleségem és a két gyermekem, elkezdtem beleírni az akkor megfogalmazódó imáimat. Később egy-két ismerősömnek, akivel bizalmi kapcsolatban voltam, megmutattam. Egyszer csak Maczek József festőművész barátomtól jött az ötlet, akinek az illusztrációi benne találhatók a kötetben, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk kiadni – osztotta meg a szerző.

Az élet útjelző táblái

– Eleinte küzdöttem a felvetés ellen, mert nem hittem, hogy bárkit is érdekelne ilyesmi. Nagyon nehéz egyébként műfajilag besorolni, mert valójában nem versekről van szó, nincsenek benne rímek. A célom nem az, hogy imádkozni tanítsak, vagy bárkinek a kezébe egy imakönyvet adjak. Hanem inkább, hogy megláttassam: az életünk eseményei olyanok, mint az útjelző táblák, amik ezen a zarándokúton Isten felé vezetnek bennünket. Aztán úgy döntöttünk, hogy belevágunk, és idén 500 darabos példányszámban megjelent a kötet. Azóta sok pozitív visszajelzést kaptam. Az egyik barátom például azt mondta, hogy egy idő után, ahogy olvasta, már nem hallotta mögötte a hangomat – zárta.

Detzky Anna