Az egészségügyi épületekért kapott díjat

Puskás Péter, a miskolci Műépítész Kft. ügyvezetője
Puskás Péter, a miskolci Műépítész Kft. ügyvezetője
Miskolc – „Ami nem úgy sikerül, nem úgy valósul meg, ahogy eltervezték, sebként ott marad.”

Az Építők napja alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztériuma két építészt díjazott, egyikük Puskás Péter, a miskolci Műépítész Kft. ügyvezetője. Az elismerést az eddigi tevékenysége alatt végzett egészségügyi épületek kiemelkedő és magas színvonalú tervezéséért kapta. A díjra az Építőipari Tudományos Egyesület egészségügyi szakosztálya terjesztette fel. Az elismerés kapcsán maga az építész is meglepődött, hogy az évek alatt mennyi egészségügyi intézményt tervezett, mennyi valósulhatott meg a tervei alapján. Persze ezeken túl is számos tér, épület van Miskolcon, ami a nevéhez fűződik.

A legismertebb egészségügyi épület, amit a Műépítész Kft. tervezett, az a megyei kórházban található Csillagpont…

Puskás Péter: Igen, ez az eddigi legutolsó és legnagyobb ilyen jellegű munkánk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a megyei kórházban a belgyógyászati, sebészeti tömböt is mi terveztük. Vagy a Szent Ferencet, a szikszói és a mezőtúri kórházakat is. Sokat dolgoztunk az ország más területén is, de kétségtelen, hogy a legnagyobb a Csillagpont. Az egy 33 ezer négyzetméteres beruházás volt.

Speciális építészeti tudást igényel egy egészségügyi épület megtervezése?

Puskás Péter: Annyiban speciális, mint minden épület esetében, mondjuk családi háznál, vagy éppen egy szállodánál. Itt inkább az a plusz, hogy egy szigorúan betartott szakmai program alapján kell tervezni. És nagyon fontosak a partnerek, akik az orvos­szakmai programot fogalmazzák meg, ők adják az adatokat az orvostechnológus tervezőknek. Hiszen az építészet önmagában kevés, a tartalommal való megtöltés, az orvostechnológia, ezek együtt képeznek egy jól működő egészségügyi létesítményt.

A Csillagpont ilyen?

Puskás Péter: Amit most látunk a Csillagpontból, az gyakorlatilag egy negyedik tervvariáció, és azt gondolom, hogy sok-sok kötöttség, kompromisszum és változás ellenére, még mindig magában hordozza az alapvető elképzeléseket. Egy olyan központi épület jött létre, amely a járóbeteg-ellátástól elkezdve a műtőblokkokon keresztül kapcsolatban áll a többi épülettel. Tehát mindenképp elérte a célját. Az más kérdés, hogy amikor indult a projekt, akkor 33 milliárd forintosra tervezték, ehhez képest kevesebb mint a harmadából valósult meg. Illetve a beruházás történetének érdekes adaléka, hogy hány egészségügyi minisztert viselt meg, hány váltás volt, hiszen ez még Molnár Lajos idejében kezdődött.

Az egészségügyi intézményeken túl Miskolcon számos tér, épület fűződik a Műépítész Kft.-hez, például a Hősök tere, a Szinva terasz. Míg az utóbbi elkezdett élni, az előbbinél mintha ez váratna magára.

Puskás Péter: A Hősök tere esetében a befejezetlenség ennek az oka. Hiszen ott voltak más elemei is a térnek, amiknek meg kellett volna valósulniuk. Például a zsinagóga felé eső részen a szökőkút egy jelentést hordozó alkotás volt, gyakorlatilag egy szabadtéri foajénak készült. Ezek nélkül a Hősök tere mindenképp egy torzó, annak ellenére, hogy azért sokan szeretik. Tele van srácokkal, gördeszkásokkal. Amikor terveztük, másfajta közlekedési rendet is javasoltunk, de ezt az akkori városvezetés nem merte felvállalni. Egy pázsitszőnyeg lett volna a Minorita templom és a Földes előtt, azaz az út megszűnt volna. Azt gondolom, működött volna így is.

A Szinva terasz azonban elkezdett „működni”.

Puskás Péter: A Szinva terasz annak az egyértelmű bizonyítéka, hogy egy elszlömösödött részből városszervező területet lehet kialakítani. Fontos az is, hogy az ott lévő térfalak megnyíltak, különböző tömegeket vonzó presszók, éttermek nyíltak. Persze ehhez kellett egyfajta gazdasági élénkülés is. De ahhoz, hogy a teraszt megszeressék, kellett egy folyamatos éltetőelem, ami maga a Szinva. Sokáig szégyellték, eltakarták a patakot. Nekünk egyébként van komplett tervünk a Szinva melletti sétány kialakítására a Városház tértől a Bató-Házig. Ha elkészülne, csodálatos lenne…

Mire a legbüszkébb a miskolci tervek közül?

Puskás Péter: Rossz kérdés. Ha erre válaszolok, akaratlanul megbántom azokat a házakat, amelyeket nem sorolok fel. De persze vannak borzasztóan kedves munkáim, mint például az István-barlang bejárata, de közel áll a lelkemhez a Deszkatemplom rekonstrukciója és a Szinva terasz is, és persze az egészségügyi létesítmények.

Mi az, amit szívesen áttervezne?

Puskás Péter: Van egy élő megbízásunk a Petőfi tér 1–3. lepukkant épületére. Nagyon bízom benne, sikerül úgy megfogalmaznunk, hogy életet leheljünk a térbe és ne csak ünnepi díszlet legyen. Az építtetőnek olyan elképzelése van, ami erre lehetőséget adna.

Említette, hogy a Hősök tere egy torzó. Gondolom, a félkész munkákat nem jó látni…

Puskás Péter: Persze, mindenképp hiányérzetet jelent. Mert ugye az ember fejében az van, ami az általa elképzelt végső kép, így ahányszor elmegyek mellette, olyan, mint egy seb. Az építészetnél rendkívül fontos, hogy ami nem úgy sikerül, nem úgy valósul meg, ahogy eltervezték, sebként ott marad. Még akkor is, ha sokak számára nem tűnik fel, csak a változás. De aki ezt megtervezte, megálmodta, az tudja, mi minden lehetett volna, ha befejeződik. És sok ilyen épület van Miskolcon és az országban is. Anyagi okokra hivatkozva nem úgy valósul meg, ahogy az ember tervezte. De az idő minden álmukat helyére teszi.

ÉM-NSZR



Sporthírek