Az ajtók záródtak, Felső-Majláth következett
Csóri Péter - © Fotó: Juhász-Léhi István
- Köszönöm szépen a gratulációt, de abszolút a munkámat végeztem. A beosztás szerint ez a járat rám jutott. – nyilatkozta a nős, három gyermekes édesapa. - Ugyanakkor ünnepi hangulat volt ott éjszaka, hiszen az ismerősök, és kollégák egy kicsit feldíszítették a villamost. Vittünk egy kölyök pezsgőt és egy picit felavattuk a járművet, megünnepeltük a pillanatot.
Csóri Péter elárulta azt is, hogy tizenkettedik éve űzi az ipart villamosvezetőként, azaz álomból valóság lett, ugyanis gyerekkorától szeretett volna villamost vezetni. A sors viszont úgy hozta, hogy elkerült Tokajba, majd visszasodorta az élet szülővárosába, Miskolcra.
Jó a pálya
- Jókor kell jó helyen, jó időben lenni. Velem ezt történt, majd a sikeres vizsga után itt vagyok. – tette hozzá mosolyogva a 37 éves villamosvezető, akit a Zöld Nyílról is faggattunk.
- Szokatlan volt mindenkinek, ám egy ilyen kaliberű felújításon át kellett esni. – jelentette ki. – Bízom benne, hogy nagyon sokáig nem lesz gond a kivitelezéssel. A pálya jó, a megállókat kellett megszokni első körben. Egészen pontosan a középperonos fel- és leszállóhelyeket. De persze ahogy mondani szokás, minden csak megszokás kérdése.
Az új szakaszról szólva az MVK munkatársa azt mondta, hogy mivel ott hétfőig csak a próba- és oktatójáratok siklottak, azt még be kell járatni.
Csóri Péter egyébként szabadidőt említve azt válaszolta, hogy “hobbi az van, muszáj is lennie.”
Milyen a jó villamosvezető?
- Elég stresszes munkahelyen dolgozom, így le kell vezetni az esetleges feszültségeket. – vallotta meg. – Sportbíró, pályabíró vagyok a Hungaroringen, de szeretem a zenét, az Internetet. Kedvenc Forma 1-es pilótám, illetve versenyzőm hivatalból nem lehet, de persze vannak favoritjaim. A túraautó világbajnokságon is remélhetőleg ott leszek a Ringen. Mindez annak a függvénye, hogy beválogatnak-e, hívnak-e. Ha így lesz, akkor megyünk dolgozni, és ott is a maximumot nyújtjuk a kollégákkal.
“Hogy milyen a jó villamosvezető?” – kérdezett vissza a Tiszai pályaudvaron található “bázisnál”. – Nehéz kérdés… Komplex választ lehet rá adni, ami körülbelül úgy hangzik, hogy előrelátó, az utasokkal udvarias, ismeri a szabályokat, és jól tűri stresszt.
(JLI)
