“Az ’56-os forradalom még nem vált történelemmé”

Géró György 1956-os relikviáit a Herman Ottó Múzeum őrzi. A korabeli zászlót Hazag Ádám történész-muzeológus tartja a kezében
Géró György 1956-os relikviáit a Herman Ottó Múzeum őrzi. A korabeli zászlót Hazag Ádám történész-muzeológus tartja a kezében
Miskolc – Október 23-a sokszor volt az emlékezetpolitikai csatározások színhelye, mondta a társadalomtörténész.

– Hogyan változott az 1956-os forradalom és szabadságharc megítélése a rendszerváltozás után? – kérdeztük dr. Kunt Gergely társadalomtörténésztől, a Miskolci Egyetem tanársegédjétől.

– Orwell híres regényében, az 1984-ben van egy sokat idézett mondat, miszerint „…aki uralja a jelent, az uralja a múltat is”. Ez különösen érvényes a nemzeti ünnepeink közül a legújabbra, amely sokszor vált az emlékezetpolitikai csatározások színhelyévé – mutatott rá dr. Kunt Gergely.

Szóbeli emlékezet

– Ugyanakkor a forradalomhoz fűződő személyes viszonyt jelentős mértékben befolyásolja a szóbeli emlékezet, azaz hogy milyen – pozitív vagy negatív értékítéleteket magukba sűrítő – emlékeket, mítoszokat adnak át a forradalomról nemzedékről nemzedékre a családok. A forradalom e privát és szóbeliségen alapuló emlékezetét idővel felváltja a kulturális emlékezet, amelynek során a forradalom kvázi történelemmé válik, ennek a folyamatnak képezik részét nemcsak a legfiatalabb nemzedékek számára mindig az – aktuális emlékezetpolitikának megfelelően – írt történelemtankönyvek, hanem az ünnepségek és az emlékeztetés helyéül szolgáló emlékművek is. Az ünnepeken és emlékműavatásokon nemcsak a forradalom jobb- és baloldali olvasata jelenik meg, hanem az eltérő mítoszokon alapuló emlékezeti közösségek, így például különféle ’56-os szervezetek is. Az előbbiekben vázlatosan összefoglalt folyamat a forró – azaz a személyes megélésen és szóbeliségen alapuló – emlékezés „kihűlés”, amelynek helyét átveszi a hideg emlékezés, azaz a történelem – fejtette ki a szakember.

Amíg kihűl

Hozzáfűzte: Ma ennek a folyamatnak vagyunk a határán, a forradalom még nem vált történelemmé, erre még néhány nemzedéket várni kell, míg a kommunikatív vagy forró emlékezet teljesen „kihűl.”

– Azonban ez két dologra is figyelmeztet minket: egyrészt fontos, hogy a kortársaktól származó egyéni elbeszéléseket és privát dokumentumokat összegyűjtsük, amelyek segítségével a történések egyéni olvasata válik megismerhetővé. Másrészt a forradalom emlékezetének történelemmé válása nem jelenti azt, hogy az politikai csatározásoktól mentessé válna, hiszen a múlt politikai felhasználása és ennek részeként a múlt aktualizálása a mindenkori politikai elit számára a történelmi legitimáció biztosítása szempontjából mindig fontos volt és fontos lesz (legalábbis Magyarországon) – fogalmazott dr. Kunt Gergely.

ÉM-HE

Három nemzedék után

Dr. Kunt Gergely hangsúlyozta: a szóbeli emlékezet körülbelül három nemzedék, tehát nagyjából nyolcvan-száz év emlékeit örökíti át különféle mítoszok formájában nemzedékről nemzedékre.

– Gondolhatnánk azt, hogy a múlt történelemmé válását követően már objektíven lehet írni egy-egy eseményről, azonban a mai posztmodern történetírás ezt másként látja, és leszámol az objektív történetírás illúziójával. Így én sem hiszem azt, hogy az objektív történetírás megvalósítható lenne, hiszen a történész nem rekonstruálja, azaz újraalkotja, hanem épp ellenkezőleg: konstruálja, azaz alkotja a történelmet.

Ezt a folyamatot számos személyes és nem kizárható tényező befolyásolja, így mindig egy szubjektív történetet ír, és különösen igaz ez, ha a véráztatta XX. századról van szó, amely még nem vált történelemmé – hívta fel a figyelmet a szakember.









hirdetés