Sokan szürkének tartják a várost, ezért ki akarják színezni Miskolcot

Akt.:
Gyüre Gábor, Kiss András, Godó Klaudia és Nagy-Peti Lili Fotó: Bujdos Tibor
Gyüre Gábor, Kiss András, Godó Klaudia és Nagy-Peti Lili Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Elcsodálkoznak, hogy valaki túlélte az itteni létet. Szerintük élhető Miskolc, de azon munkálkodnak, hogy még élhetőbb legyen. Ők a MAG, azaz a Miskolci Alternatív Generáció.

Azt tűzték ki célul, hogy Miskolcra visszacsábítják a fiatalokat. Azt szeretnék, ha mindenki észrevenné a városban rejlő lehetőségeket, ha a megyeszékhely itt tartó, megtartó ereje növekedne. Szerintük élhető a város, de azon munkálkodnak, hogy még élhetőbb legyen. Erősen lokálpatrióták, és vallják, a gyereket kiveheted Borsodból, de Borsodot nem veheted ki a gyerekből. Elárulják, ez a gondolat nem a sajátjuk, de ezt érzik, így büszkén hirdetik, hogy ők miskolciak, borsodiak.

Kilenc éve élek Budapesten, de szeretnék hazajönni.” Nagy-Peti Lili

Türelmesen elmagyarázzák

Hirdetik, pedig nincs jó hírünk, főleg Budapesten, a fővárosiak körében, akik sokszor már azon is elcsodálkoznak, hogy valaki felnőtt Miskolcon, túlélte az itteni létet. Ilyenkor türelmesen elmagyarázzák a kétkedőknek, ne higgyenek el mindent, amit Miskolcról, a miskolciakról, Borsodról, a borsodiakról beszélnek. De nem csak magyaráznak, tesznek, szerveznek, vitáznak. Ők a Miskolci Alternatív Generáció (MAG). Húszan vannak, egy nagyobb baráti társaság, aminek a fele él csak Miskolcon, a másik fele Budapesten. De ha tehetik, minden hétvégén hazajönnek, és a hosszú távú tervük, hogy Miskolcon éljenek.

A csapat ötödével ülök le beszélgetni. Godó Klaudia, Gyüre Gábor, Kiss András Miskolcon laknak, Nagy-Peti Lili pedig éppen Miskolcon van, de Budapesten él. Huszonévesek, lelkesek, hisznek abban, amit elkezdtek. Igaz, időnként megjegyzik, talán naivak is kicsit. Én meg azt érzem, talán korosztályuk sajátossága ez a naivság, de kívánom nekik, lelkesedésük ne sérüljön az idő múlásával. Részemről meg ez a naivság…

Bemutatkoznak. Klaudia egy miskolci építőipari cégnél üzleti referens, Gábor egy edelényi üzemben tervezőmérnökként dolgozik, András egy miskolci irodatechnikai cég munkatársa. Lili pedig a fővárosban tervez bútorokat, de mint mondja, igyekszik minél többet itthon lenni.

Valami hiányzik…

„Kilenc éve élek Budapesten, de szeretnék egyszer hazaköltözni, szeretem Miskolcot, és kilenc év alatt sem tudtam elszakadni a várostól” – árulja el.

– Egymástól függetlenül éreztük, hogy szükség lenne valamilyen kezdeményezésre, ami Miskolcot még vonzóbbá teszi a fiatalok számára – kezdték mesélni a MAG-tagok. – A városnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy nyüzsgő nagyváros legyen, de valami mégis hiányzik, hogy ezt elérje.

Ez a valami pedig leginkább az állampolgárok aktivitása, legalábbis a fiatalok szerint.

„Egy jó kiállításért, koncertért Budapestre kell mennünk. Ezért úgy gondoltuk, ha más nem szervez nekünk, megszervezzük magunknak. Tavaly két nagyobb bulit is tartottunk, egyiket egy barátunk telkén, a másikat az avasi amfiteátrumban. Ezeken 200-250 ember vett részt. Majd októberben a Factory Arénában közösségi vásárt rendeztünk az újrahasznosítás jegyében, ezen 42 árus volt. De emellett koncert, főzés is szórakoztatta a látogatókat, valamint a Vasgyár helyzetéről is beszélgettünk” – sorolják.

Azt is elárulják, az idei programjaik már elkezdődtek, elindult egy kiállítássorozat, amelyben Miskolcról induló ipar- és kortársművészek mutatkozhatnak be. De természetjáró hétvégéket is szerveznek, minden hónap első szombatján irány a Bükk. Ezek mellett vitaestekre várják az érdeklődőket, ahol közélettel kapcsolatos eszmecserére lesz lehetőség.

Optimális helyen van

„Munkahelyet nem tudunk teremteni, de azt szeretnénk, ha visszatér valaki Miskolcra, élvezze az ittlétet. Példát szeretnénk mutatni a kortársainknak, hogy igenis, ha akarjuk, tudunk változtatni a környezetünkön, rajtunk is múlik, hogy milyen a város, ahol élünk” – fogalmazzák meg.

A MAG szerint Miskolc optimális helyen van, nem túl kicsi, nem túl nagy, és szinte egybenőtt a Bükk hegységgel. A pestiek, a külföldiek imádják a várost, különlegesnek tartják. A Kisavas, Lillafüred, Barlangfürdő a turistáknak izgalmas, de a fiatalok azt szeretnék, ha nemcsak a látogatóknak lenne az, hanem az itt élőknek is. „Ki akarjuk színezni Miskolcot” – jelentik ki.

A színre pedig azért van szükség, mert sokan szürkének tartják a várost.

„A fiatalok menjenek, lássanak világot, szerezzenek tapasztalatot, de térjenek vissza. Mi azt valljuk, ha valami nem jó, nem kell eldobni, elhagyni, tenni kell azért, hogy jobb legyen. Azért kezdtük el, mert hisszük, megvan a városban a potenciál, csak nincs kihasználva. Mi szeretnénk megmutatni, hogy egy alulról jövő szerveződés, egy baráti társaság is elérhet változást, ha tesz érte” – vélik.

Praktikusak az okok

Lelkesedésüket látva felmerül a kérdés, hogyan képzelik Miskolcot 10 év múlva.

„Kicsit színesebben. Remélhetőleg olyan város lesz, ami úgy alakította önmagát, hogy lakosai maradni akarnak, az emberek nem menekülnek el innen” – válaszolják.

Persze kíváncsi vagyok arra is, hogy a többiek, ha már azt hirdetik, hogy érdemes visszatérni Miskolcra, miért nem élnek itt. Kiderül, ennek csupán praktikus okai vannak: nincs olyan képzés a városban – kertészmérnöki, művészeti –, amire járhatnának. Ha lenne, már rég itthon élnének – mondják.

Beszélgetésünk végére kiderül, ezek a fiatalok a nehezebb utat választották: itt maradni, változtatni. Vállalják, talán naivak, de egy biztos, senki nem mondhatja rájuk, meg sem próbálták.

– N. Szántó Rita –

 



Avas.
BOON.HU






hirdetés