"Reméljük, kezdődik az újabb!"

Miskolc - Állást keresni, pláne találni, nem könnyű feladat. Különösen, ha valaki megváltozott munkaképességű.A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal által a „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” kiemelt projekt megyei zárórendezvénye keretében szervezett rehabilitációs állásbörzére 22 munkáltató jelentkezett, s 170 érdeklődő ment el annak reményében, hogy megváltozott munkaképességűként állást, netán a jelenleginél jobb állást talál. A tegnapi, Népkerti Vigadó-beli rendezvényen mindkettőre találtunk példát.

Keserű tapasztalatok

Szepesszentgyörgyi Éva (48) számos keserű tapasztalattal – és elektromos mopeddel – érkezett.

– Nyitott gerinccel születtem. Érettségiztem, szoftver­üzemeltető képesítésem, valamint gyors- és gépíró végzettségem van, számos számítógépes tanfolyamot elvégeztem. Több helyen dolgoztam. Egy alapítványnál szellemi munkára jelentkeztem, de még nekem kellett fizetnem azért, hogy szőhessek, napi hat órában. A keresetem tíz­ezerrel volt több, mint amennyit befizettem. Az viselt meg leginkább, hogy rám is értelmileg akadályozottként tekintettek. Négy évig bírtam. Egy nyugdíjasházban másfél hónapig dolgoztam, szerződés nélkül… A legjobb a megyei kórházban volt, egészségügyi adminisztrátorként alkalmaztak egy támogatott program keretében. A projektzárás után szélnek eresztettek, nem volt számomra üres státusz. Egy alapítványnál egy évig dolgoztam, de az édesanyámmal aláíratták (nem velem!), hogy bentlakó vagyok, csak így alkalmaztak. Ám egy idő után így sem fizettek, most bíróságon van az ügy. Adminisztratív állást keresek. Jó volna adatrögzítői is, de nem otthoni munkaként, mert nekem jót tesz a közösség.

Husonyica János (60) elárulta, beteg a gerince, a bokája, emellett hallássérült.

– Állandó álló- vagy ülőmunkát nem végezhetek. Négy évig voltam állás nélkül, a gyerekeim segítségére szorultam, pedig őket sem veti fel a pénz. Jelenleg egy iskolában vagyok takarító, kisegítő, karbantartó. Megbecsülnek, de csak négy órában alkalmaznak, harmincezerért. A rehabilitációs ellátás még egyszer annyi. Kevés a megélhetéshez. Mondták, jöjjek el, hátha akad nekem való állás.

Ha bírják és szeretnek dolgozni

Hogy Éva és János sikerrel járt-e, nem tudjuk. Mindenesetre voltak konkrét ajánlatok. Az Unió Coop Zrt.-t képviselő Kacska Pálné kereskedelmi előadó például élelmiszer-eladói státuszt kínált. Megtudtuk: széles megyei hálózatukban 10 megváltozott munkaképességű embert alkalmaztak a most lezáruló projekt keretében árufeltöltőként. Külön, a rehabilitáltakkal foglalkozó emberük nincs, de a munkatársak általában segítik a megváltozott munkaképességűeket. Náluk csak „szervi és idegi károsodottak” vannak. Akadtak, akiknek egy-két hónap után kiújult a betegségük, így abbahagyták, mások bírják a munkát.

– Akik bírják és szeretnek is dolgozni, azokat továbbfoglalkoztatjuk a projekt lezárulta után is, reméljük, kezdődik az újabb projekt – mondta.

- Szalóczi Katalin -

Célok – és a valóság

Magyarországon a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya jelentősen elmarad az általános foglalkoztatási arányoktól, de az európai átlagtól is. Több mint 60 ezer olyan betöltetlen munkahely van, amelyek esetében a cégek inkább befizetik a rehabilitációs hozzájárulást, mintsem megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak, tudtuk meg a megyei projektzárón. Az EU célkitűzése, hogy 2020-ra a tagországokban megvalósuljon a 75 százalékos foglalkoztatási ráta, az aktív korú népesség minden munkavállalói szegmensében.