Arról álmodott, hogy a zenekarban csellózik. Álma mára valóra vált

Csécsi Hajnalka
Csécsi Hajnalka - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Hajnalka gyerekként csempészte be családjába a zenét. Ő csellista lett, a nővére pedig oboista.

Csécsi Hajnalka a Miskolci Szimfonikus Zenekar egyik legfiatalabb zenésze, hangszere a cselló. Mint meséli, egyetemi hallgatóként gyakran ott ült a közönség soraiban a zenekar koncertjein, és már akkor arra gondolt, hogy egyszer majd ő is játszhat az együttes csellistái között.

A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében szerzett diplomát, ezután pedig rögtön tanítani kezdett.

Két intézményben is: a miskolci Egressy Béni Zeneiskolában, valamint a mezőkövesdi zene­iskolában.

A nővérem is a szimfonikus zenekarban játszik.” Csécsi Hajnalka

Új képességek

– A tanítás rendkívül érdekes feladat. Rengeteget tanul az ember önmagáról, miközben átadja tudását a gyerekeknek. Az egészen kicsiknek is, hiszen alapszinten tanítok. Olyan képességeket fedezek fel magamban tanítás közben, amelyekről nem is sejtettem, hogy léteznek. Nagyon izgalmas munka és nagyon-nagyon sok örömet ad – vall Hajnalka a tanítás szépségéről.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

Elmeséli, hogy másfél éve írta ki a zenekar a próbajátékot. Ő jelentkezett, és megfelelt, így már ő is a miskolci szimfonikusok társulatának a tagja. Állítja: ez így van jól, mert a tanítás és a zenekari játék kiegészítik egymást és mindkettő más-más élményeket ad, amelyek egyformán fontosak a számára.

Visszatérve a tanításra hangsúlyozza: minden gyereknek másra van szüksége. Van, aki nagyon tehetséges, ilyen esetben a tanárnak kötelessége kihozni belőle a maximumot. Más gyerekeknek a hangszertanulás emberi oldala a fontos. Persze a tehetségeseknek is szükségük van a biztatásra, a motiválásra, hiszen a hangszertanulás személyes, közvetlen kapcsolatot igényel. Hajnalka örömmel meséli, hogy mindkét zeneiskolában vannak nagyon tehetséges tanítványai.

Mindketten zenészek

De vajon hogyan kezdte ő a zenetanulást? Megtudtuk, Hajdú-Bihar megyében, Derecskén lakott szüleivel és testvéreivel. Hajnalka már zeneoviba is járt, és tulajdonképpen ő nyaggatta a szüleit a zeneiskola miatt. Elsétáltak hát a zeneiskolába, ahová a nővére is elkísérte, így mindkét lány választott magának egy hangszert. A nővére az oboát, ő pedig a csellót. Így egyszerre kezdték el a zeneiskolai éveket. És zenei pályájuk most is összeér, hiszen mindkét Csécsi lány a Miskolci Szimfonikus Zenekar zenésze.

– A későbbiekben rendkívül motiváló volt, hogy Andrea már középiskolába jár, aztán egyetemre, hiszen láttam, hogy az ember mit érhet el a tudásával és a szorgalmával. A szüleink nem zenészek, nem is tudnak hangszeren játszani, az ő életükbe mi csempésztük be a muzsikát, de nagyon lelkes koncertlátogatók és „drukkerek” – fogalmaz Hajnalka.

Sokat tanulhat

Elmeséli azt is, hogy a szimfonikus zenekarba nem volt nehéz beilleszkednie, mivel előtte már játszott a Reményi Ede Kamarazenekarban, és játszik ma is, tehát néhány kollégát már ismert. De azért más egy szimfonikus zenekar, mint a kamara. Igaz, egyetemista korában volt alkalma szimfonikus műveket is játszani, és néha kisegített a szimfonikusoknál.

– Úgy érzem, hogy nagyon sokat tanulhatok tapasztalt kollégáimtól, akik szívesen segítenek, és át is adják tudásukat. Nagy öröm számomra, hogy remek muzsikusokkal dolgozhatok együtt, akár a kollégákról, akár a szólistákról van szó – mondja Hajnalka, és hozzáteszi: neki még sokat kell gyakorolnia, hiszen szinte minden művet most játszik először. Jó pár év elteltével már könnyebb lesz, amikor vissza-vissza térnek a darabok. Ugyanakkor ennek az az előnye, hogy most még minden egyes mű új élményt jelent a számára.

„Szerencsések vagyunk”

Hajnalkától megtudtuk, a jövőjét is úgy képzeli, hogy tanít és játszik a zenekarban. Kedvenc szerzői ­­Brahms és Dohnányi Ernő, ők a nagy kedvencek, de a tavalyi évadban, amikor Csajkovszkij-szimfóniát játszottak, az is nagyon tetszett neki.

– Látva a nem zenész ismerőseimet, szerintem a legszerencsésebb helyzetben vagyunk mi zenészek. Mert állandóan azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretünk gyerekkorunk óta. Persze sok munkával jár, akkor is le kell ülni gyakorolni, amikor fáradtak vagyunk, de a zene folyamatos élményt ad – vall Csécsi Hajnalka munkája szépségéről.

Hegyi Erika