Arcok a megyéből – “Nekem is jólesne, ha segítenének…”

Miskolc – Közel húsz éve döntött amellett, hogy segíteni szeretné a rászorulókat.

Tóth Józsefné Marica 1995-ben ment nyugdíjba a Miskolci Egyetem műszaki ügyintézőjeként. Azt gondolta, nem szeretné otthon, semmittevéssel tölteni a nyugdíjas éveit, sokkal szívesebben segítene az embereken. “Valami hasznosat szerettem volna tenni a közért. Azt éreztem, 55 éves vagyok, sok energiám van, tenni szeretnék valami hasznosat” – mesélte. Akkoriban a vöröskereszt volt a legismertebb segítőszervezet. Marica azonban egy ismerősén keresztül eljutott a Páli Szent Vince Szeretetszolgálathoz. “Kedvesen fogadtak, megismertem a munkájukat, és megtetszett az, amit tesznek a szegényekért. Olyanok voltak, mint egy nagy család” – emlékezett vissza a kezdetekre.

Akkoriban is azt tette a szeretetszolgálat, amit most: ruhaneműket, használati tárgyakat gyűjtött a rászorulóknak. “A különbség annyi, hogy akkoriban egyszer egy héten jöttek a szegények, most többször. És – sajnos – többen is vannak, akik valamilyen módon igénylik a segítségünket” – mondta.

Üres lakás

Jóleső érzés segíteni, jó adni, és, amikor látom az embereken a boldogságot, azáltal kapok is – fogalmazott. Egyik emlékezetes esetét is elmesélte, bár azzal kezdte, sok ilyen volt: “Egy nagymama egyedül nevelte beteg unokáját. Sufniban éltek, patkányok között. Az önkormányzattól kaptak lakást, de az üres volt, bútorokra volt szükségük. Mi segítettünk nekik. Gyönyörűen berendeztük. Szívügyünk volt, hogy minél szebb, otthonosabb legyen” – mesélte. De az is emlékezetes – folytatta -, amikor a Lyukóvölgyben élő családnak sikerült ágyat szereznünk, előtte ugyanis földön aludt a négy gyerek. “Ragyogott az arcuk a boldogságtól, tündériek voltak” – mondta.

Marica mára a szeretetszolgálat vezetője. Iskoláknak, óvodáknak, rászoruló gyerekeknek gyűjtenek. “Karácsonykor 300 gyereket sikerült meglepnünk játékokkal” – tudtuk meg.

Azt is elmondta: a családja mindenben támogatja, mert látják rajta, hogy ez a munka számára örömet jelent.

“Gyerekkoromtól megvolt bennem a segítőkészség. Ha láttam, hogy valaki nehéz csomagot cipel, azonnal odaléptem, hogy segíthetek-e. Mindig arra gondolok, ha én bajban lennék, nekem is jólesne, ha valaki segítene…” – mondta.

ÉM-NSZR








hirdetés




hirdet�s