Aranyosi három napra beköltözne Zimány Lindához

Akt.:
Aranyosi Péter Miskolcon
Aranyosi Péter Miskolcon - © Fotó: Juhász-Léhi István
Miskolc – Néhány napot szülővárosában, Miskolcon töltött a hétvégén Aranyosi Péter humorista, a Showder Klub egyik nagyágyúja. Találkozott középiskolai osztálytársaival, szánkózott fiaival Bükkszentkereszten, fellépett Miskolctapolcán, ebédelt az itthoniakkal. Közben mi is faggathattuk.

BOON: Milyen tervekkel vágtál neki az idei esztendőnek?

Aranyosi Péter: Egy irányba hajtanak a szakmai terveim, hiszen a Dumaszínház új helyszínre, a Corvin negyedbe költözik, ahol szeretnék megfelelni. Ugyanakkor folytatódik a Showder Klub, ahol helyt kell állnom. 

BOON: Nehéz megújulni?

Aranyosi Péter: Az ember a 45 perces műsort építi, csiszolgatja. Régi anyagokat eldobunk, s próbálunk új anyagot hozni, behúzni. A régi leesik, az új feljön, és talán egy közepes megérik. Van olyan, ami vastagodik – nem három, hanem mondjuk hat perc lesz belőle. A megújulás folyamatos. Itt volt például most Gyurcsány az Avason három napig. Érdekel a helyzet, mert én ugye olyan huszonnéhány évet éltem meg ott.

BOON: Elhitted, hogy itt van? Az Avason?

Aranyosi Péter: Ennél nagyobb média-fogást nem is tudok elképzelni. Ez már az őrület és a zsenialitás között egyensúlyoz. Egyszóval, ha nekem valaki előtte azt mondja, hogy Gyurcsány az Avas Délen, akkor nekem az egy jó Rádiókabaré téma. Elvont jelenet. De most így, hogy megvalósult… Ez az őrület határa. Egy forintos anyag! Ennél nagyobb magas labda kevés van egy humoristának. Egy abszurd dolog valóssá vált. Az jutott azonnal eszembe, hogy olyan nyolc évet késett. Meg, hogy a kaputelefonon nem jut át. Mert, hogy át vannak írva a nevek kétszer, hatszor… Itt volt, majd visszament a budai villájába, ami ugye nem az övé, mert neki csak apró pénze van… Képzeld el, hogy hazamegy a Gyurcsány, és a jakuzzijában meg nyolc avasi csereember ücsörög és oda szólnak neki, hogy “hoztunk kannás bort Feri, ugorj be mellénk!”

BOON: Korábban szeretettel nyúltál Borsodhoz, az itthoni sztorikhoz, a focihoz. Változik ez?

Aranyosi Péter: Sajnos igen. Amikor régebben merítettem a labdarúgásból, akkor másképpen gondoltam magára a foci és a kabaré viszonyára. A humor lényege a közös élmény. Te is hallod, te is láttad, nekem is olyan, neked is olyan.  Ezekben kell megtalálni az általánosságokat és a poént. Hogy mindenki felismerje magában, hogy tényleg; én is ilyen vagyok! A futball már nem közös pont, ezt be kell látni. Olyan sztorikra van szükség, amely Miskolcon, Dombóváron, vagy éppen persze Győrben is működnek. A közös pont a médiából szivárgó, jó esetben középszerű sztárocskák élete, ezért az van meg az emberek tudatában. Mivel nevettetni akarok, ezért a tuti fixekhez nyúlok én is.

BOON: Te változtál az elmúlt években?

Aranyosi Péter: Ugyan az a bolond srác vagyok, aki időszámításunk előtt érettségizett és ugyanolyan csillogó szemekkel nézem a csinos, de immár boldog családanyává lett osztálytársnőimet, mint egykor a boldog ’80-as években. Azt érzem, hogy nekik kell sztoriznom, őket kell szórakoztatnom. Ám persze: változtam, ezt kár tagadni.

BOON: Két-három havonta jársz vissza szülővárosodba. Mi változott szembetűnően – immár kívülállóként – Miskolcban?

Aranyosi Péter: Ezt rosszul élem meg és mivel öregszem, csak a negatívumokat veszem észre. Talán a belváros megszépült valamilyen szinten, ám szemmel látható a szlömösödés, a pénztelenség. Ami leginkább szíven üt, az az, hogy a fiatalságomból emlékezetes Miskolc eltűnt. Az a sok klub, sok koncert, sok kocsma, sok fiatal, jó hangulat és valljuk be; pezsgő élet zajlott. Egy héten három koncert… Most? Nincsenek sokan, és nincs pezsgés. Ez szembetűnő. A Kocsonyafesztivált, meg az Operafesztivált, meg a hasonlókat ne keverjük bele. Az az igazi – hogy is fogalmazzak – pince hangulat nincs.

BOON: Visszahozható az a világ, az a pezsgés. Vagy kérdezhetem úgy is: mivel lehetne vidámabbá tenni Miskolcot?

– Nehéz kérdés… A fesztiválokat mindenképpen nyomatnám, támogatnám! Azt gondolom – mint ahogyan eddig is – , hogy Tapolcából semmit sem hoztak ki. Sokkal, de sokkal több van benne. Ez igaz Lillafüredre is. De az én vesszőparipám mégis az Avasi Pincesor. Fel kellene újítani, ki kellene találni, mert azt higgye el mindenki, hogy az egy kuriózum! Borozók, kiskocsmák, kis fesztiválok kellenek oda. Bohémság, koncertekkel. Nem a Tiszai pályaudvar Miskolc kitörési pontja, hanem a Kisavas! Hogy hogyan és mint? na azt nem tudom…

BOON:  Te hová költöznél be három napra?

Aranyosi Péter: Mivel konzervatív beállítottságú ember vagyok, így a Zimány Lindához. Semmiképen sem politikushoz. Szóba jöhet Michelle Wild is – ha nincs otthon a férje – , de ha Kovi meghívna három napra egy művész film forgatásra, akkor mint megfigyelő és szakértő ott szívesen lábatlankodnék. Mi az hogy, nagyon is! A lényeg, hogy Geronazzo Mária ne legyen ott, mert ő a még nem jó, már nem jó kategória.

(Juhász-Léhi István)








hirdetés




hirdet�s