Aradi vértanúk – Áder János: emlékezzünk ma azokra is, akik Világos után elevenen tartották a forradalom eszméit

Akt.:
Újvárfalva, 2015. október 6. Áder János köztársasági elnök beszédet mond a Noszlopy kúriánál rendezett megemlékezésen a Somogy megyei Újvárfalván az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján, az aradi vértanúk emléknapján, 2015. október 6-án.
Újvárfalva, 2015. október 6. Áder János köztársasági elnök beszédet mond a Noszlopy kúriánál rendezett megemlékezésen a Somogy megyei Újvárfalván az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján, az aradi vértanúk emléknapján, 2015. október 6-án. - © MTI Fotó: Varga György
Újvárfalva, 2015. október 6., kedd (MTI) – Boldog az a nemzet, amelynek legkisebb falvai is olyan nagyszerű fiakat adnak a hazának, mint Noszlopy Gáspár – mondta a köztársasági elnök a nemzeti gyásznap alkalmából kedden a Somogy megyei Újvárfalván, a Noszlopy-kúriánál rendezett megemlékezésen.

“Kossuth őt nevezte a XIX. század legbátrabb emberének. Ezért is illő, hogy a mai napon az aradi mártírjaink előtt fejet hajtva az ő emlékét is felidézzük, és vele együtt mindazokét, akik a világosi fegyverletétel után is elevenen tartották 1848-as polgári forradalmunk és szabadságharcunk eszméjét” – hangsúlyozta Áder János a forradalom leverése után halálra ítélt honvéd őrnagy szülőházánál mondott beszédében.

A köztársasági elnök úgy fogalmazott: “Noszlopy Gáspár ott van 1848-as forradalmunk legnagyobb alakjainak panteonjában”.

Kérdésként felvetette: vajon a nemzeti ellenállás és a Noszlopy Gáspárhoz hasonló hazafiak hősiessége nélkül létre jöhetett volna-e az 1867-es kiegyezés, végbemehetett volna-e Magyarország európai léptékű modernizációja e történelmi kiegyezés nélkül, az akkor létrejött erős polgári hagyományok nélkül lehetséges lett volna hazánk 20. századi újjászületése, eleink akkori áldozatvállalása, hősiessége és bölcsessége nélkül lenne-e olyan szilárd talapzatunk, amelyre a 21. század Magyarországát bátran építhetjük.

Noszlopy Gáspár nem született hősnek, politikusnak, katonának, mégis történelmünk egyik legszebb és legtöbb hősiességet kívánó időszakában mutatott példát arra, hogy mit jelent embernek, hazafinak, a szabadságharc megalkuvást nem tűrő honvédtisztjének, magyarnak lenni – hangsúlyozta Áder János, aki beszédében részletesen felidézte Noszlopy Gáspár regényes fordulatokban bővelkedő, “kalandfilmbe illő” életútját.

Azt mondta, kortársai olyan honfitársukat tisztelték személyében, akiről későbbi életrajzírója, Borsi Darázs József méltán jegyzi meg: “szerencsésen egyesült benne Kossuth szónoki tehetsége, Gábor Áron találékonysága és Bem taktikai, rögtönző készsége”.

A köztársasági elnök szólt azokról is, akik Noszlopy Gáspárhoz hasonlóan 1849 augusztusa után is a fegyveres ellenállást választották, és ezzel azt üzeneték a császári udvarnak, hogy “vigyázzanak, a hamu alatt a parázs bármikor felizzhat, mert mi, magyarok nem engedünk a 48-ból”.

Fontos volna, hogy történelmünknek ezek a kevéssé ismert lapjai is nemzeti önismeretünk részévé váljanak – mondta. “Mint ahogy fontos volna az is, hogy Noszlopy Gáspár legendás alakját 48-as küzdelmeink legnagyobbjai közé emeljük” – tette hozzá.

A megemlékezés zárásaként a köztársasági elnök, valamint a megye és a település vezetői koszorút helyeztek el a Noszlopy-kúria falán lévő emléktáblánál.

Noszlopy Gáspár (1820-1853) a Somogy megyei Vrácsikon (ma Újvárfalva) született. Jogi tanulmányainak befejezése után szolgabíróként dolgozott Somogy vármegye marcali kerületében. A forradalomhoz 1848 szeptemberében csatlakozott. Népfelkelést szervezett, és harcolt Jellasics horvát bán csapatai ellen, majd a túlerővel télen visszatérő császári csapatok elől Debrecenbe menekült.

A tavaszi hadjárat idején újra népfelkelést szervezett a Dél-Dunántúl felszabadítására, 1849. május 1-jén bevonult Kaposvárra. Júliusban az akkor már honvéd őrnagyi rangban harcoló Noszlopyt kinevezték kormánybiztossá. Előbb Somogy és Tolna vármegyék, majd az egész Dél-Dunántúl védelmét kellett biztosítania. A túlerő ellen azonban ismét menekülni kényszerült. Honvédjeivel előbb Komárom védelmében vállalt szerepet, majd a forradalom bukása után a Bakonyban kezdett önkénteseket toborozni.

1850 áprilisában a császári csendőrök elfogták, halálos ítélet várt rá, de sikerült megszöknie. Csatlakozott az ellenállókhoz, szabadcsapatokat szervezett. 1852 novemberében másodszor is elfogták, de ismét megszökött, majd 1853 elején megint fogságba esett. Március 3-án a pesti Újépület udvarán végrehajtották a hadbíróság kötél általi halált kimondó ítéletét.

Noszlopy Gáspár a magyar szabadságharc egyik mártírja, a halálát követő évtizedekben a megalkuvás nélküli ellenállás szimbóluma lett.

– MTI –