„Annyi mindent adott nekem Miskolc”

Akt.:
Regős Zsolt: Egészen más eszközök kellenek most, mint a korábbi években, hogy megtaláljuk a gyerekeket
Regős Zsolt: Egészen más eszközök kellenek most, mint a korábbi években, hogy megtaláljuk a gyerekeket - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Regős Zsolt elszólta magát a debreceni főiskolai felvételijén, ki is húzták a nevét a felvettek közül. Interjú: Regős Zsolt nívódíjas és Prima-díjas karnaggyal, karvezetővel.

Regős Zsolt maga a zene. Vallja, hogy az ember az anyatejjel szívja magába a dolgokat, így a zenét is, és hiszi, hogy az Úr az, aki adta a tehetséget. Harminc év után leteszi a lantot, és a Miskolci Nemzeti Színházból nyugdíjba megy.

Miskolc mindig hálás volt azért, amit itt tettem.” Regős Zsolt

Sokan azt gondolják, hogy ön miskolci születésű, annyira egybeforrott a neve a várossal. Hogy is van ez?

Regős Zsolt: Csak úgy becsöppentem a városba, de nem végállomás akart lenni. Amikor középiskolában hangszeren tanultam zongorázni, arra gondoltam, hogy ez egy ugródeszka lesz, és megyünk Budapestre, és akkor jön a világhírnév és a többi. Kis naiv középiskolás gondolatok, ám közben megszerettem a várost. Annyi mindent adott nekem Miskolc: ötletet, lehetőséget… Itt maradtam.

A középiskolai évek mit jelentettek önnek?

Regős Zsolt: Akkor még nem éreztem, hogy milyen jó iskola az, ahová járok. Nagyon kemény volt akkor az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium. Szigorú fegyelmet tanultam, nagyon sok tudást kaptunk. Irodalom, történelem, latin, amit professzorok tanítottak és ugye ott volt a hitbeli megerősítés. Sokan azt mondták az osztálytársak közül, hogy annyit jártak már ott a templomba, hogy talán már soha nem fognak. Én nem éreztem ezt, mert pontosan arról szólnak a középiskolás évek, hogy meg kell alapozni azt, ahogy a továbbiakban fogunk élni: hitben, erkölcsben, a mindennapi életben. A ferences atyák megtettek mindent.

Negyven, ötven éve – fogalmazzunk úgy – nem volt trend katolikus gimibe járni…

Regős Zsolt: A ’60-as évek elején, a kemény szocializmusban összesen nyolc egyházi iskola volt az országban. A szüleim úgy gondolták, hogy ez a jövő, ám akkoriban nem úgy tűnt, az osztályfőnökünk figyelmeztetett bennünket, hogy az egyházi iskolában végzetteket nem fogják csak úgy elsőre felvenni egyetemre. És lám, így is volt. Többször is jelentkeztem, amíg bejutottam felsőoktatási intézménybe.

De aztán végül is sikerült.

Regős Zsolt: A negatív élmény annyi volt, hogy elszóltam magam a debreceni főiskolai felvételijén. A KISZ patronáló tanár az elbeszélgetésen elárulta, hogy nagyon jó volt a szakmai felvételim, gratulál, majd megkérdezte, de ha felvesszük, akkor ugye ősszel belép a KISZ-be? Én mondtam, hogy nem, mert eddig nem ebben a neveltetésben éltem. Abban a pillanatban kihúzott a tanár és mondta, hogy ne is próbálkozzak többet. Pihentem két évet és aztán már bejutottam.


Diploma után Mezőkövesd, Miskolc, Tiszaújváros. Fontos állomások voltak ezek?

Regős Zsolt: Nem voltak szándékos pontok ezek, csak úgy jöttek. Megkerestek és én mentem. Élveztem ezeket a dolgokat! Házi muzsikát, ismeretterjesztő műsorokat szerveztem Mezőkövesden. Nyitottak voltak rá az emberek.

A zeneszeretet honnan jött?

Regős Zsolt: Édesanyámtól ered, bár édesapám is zenélt, de ahogy mondani szokás, az ember az anyatejjel szívja magába a művészetet. A másik pedig az Úr, aki adta a tehetségemet. Édesanyám zongorázott és sokat énekelt nekünk. Ez késztetett arra, hogy induljak el ezen az úton.

Hogyan került kapcsolatba a Miskolci Nemzeti Színházzal?

Regős Zsolt: Ez pont 30 éve volt, ősszel. A zeneművészeti szakközépiskolában voltam korrepetitor, akkor már 8. éve, és amikor a színháznak szüksége volt jó zongorakísérőre, hát alkalmaztak. Akkor többen próbáltak lebeszélni róla, de nem bántam meg. Nagyon sokat adott a színház.

A miskolci Fráter György Katolikus Gimnáziumba 1992-ben került. A Fráter mit jelent az életében?

Regős Zsolt: Az a negyedik gyermekem a három saját mellett! A Fráterben a kezdetektől ott vagyok és mindig találok diákokat, akikkel jó kórust csinálni, együtt zenélni. Szeretem a Fráter gimit.

Van-e utánpótlás? Nehéz megtalálni a gyerekeket a zenének?

Regős Zsolt: Egészen más eszközök kellenek most, mint a korábbi években, hogy megtaláljuk a gyerekeket. Ebben az információtömegben nekik most szinte egy bomba kell, hogy lássák, hogy én mást csinálok. Kaptam érte sokat, hogy miért kell ez a gospelezés. Azért kell, mert ezt élvezik a gyerekek, ebből sugároznak kifelé. A kórus egy közösség. Ha a közösségben fel tud oldódni a fiatal, akkor az jó, ezért csinálom. Annyi feszültség van bennük, hogy azt oldani kell, és erre az éneklés a legjobb dolog.


Egyéb zenei együttes?

Regős Zsolt: Van még egy templomi kórusom is, a Szent Ferenc Kórus, a Minorita templom kórusa, ami idén 70 éves és egy nagy jubileumi koncertet raktunk össze erre az alkalomra. 1946-ban alakult, egy minorita szerzetes alapította. Tíz éve vezetem a kórust, ez egy fantasztikus gárda. Nagyon jó emberekből áll, nem képzett muzsikusok, bár van benne egy-két zenész. Már nem fiatalok, de nagyon jól alakíthatóak. Sok támogatónk van, a város, képviselők, mecénások.

Hallani, leteszi a lantot.

Regős Zsolt: Igen, a színháztól nyugdíjba megyek, de a tanításokat megtartom. A Fráter gimi, és a Zrínyi drámásai a terv szerint megmaradnak. Mindenképpen szeretnék a gimnazista gyerekekkel egy musicalt létrehozni, ami róluk szólna. Ennek megvan a reális esélye, hiszen jövőre 25 éves lesz a iskola és akkor lesz erre lehetőség.

Megbánta, hogy annak idején Miskolcon ragadt?

Regős Zsolt: A kortársak közül nagyon sokan sikerre vitték a pályájukat Pesten. Ez izgatott, de nem bántam meg. Miskolc mindig hálás volt azért, amit itt tettem, amivel színesítettem a város életét, azt megköszönték.

Egy nem éppen „muzsikus” kolléga a lelkemre kötötte, hogy kérdezzem meg: milyen érzés volt a DVTK egyik indulóját, szurkolói dalát elénekelni a gospel kórussal?

Regős Zsolt: Maga az összeállítása fél óra alatt készült el. A Reflex együttessel játszottam kint a Diósgyőr-meccsen a 1970-es években, több 10 ezer ember előtt, akkor megütött a meccs hangulata, bár nem lettem meccsre járó. Amikor felkértek, akkor kihívás volt, a vélemények szerint jól sikerült.

Juhász-Léhi István


Névjegy

Regős Zsolt Tápiógyörgyén töltötte gyermekkorát, majd Esztergomban a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végezte tanulmányait. Zongorán, fagotton és orgonán tanult a város zeneiskolájában.

A diploma után a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában korrepetitor, zeneirodalom-tanár, majd óraadó a zeneművészeti főiskolán. 1986-tól a Miskolci Nemzeti Színház korrepetitora, karnagya, karigazgatója.

Megalakította a Miskolci Spirituálé Együttest, a Musica Kamarakórust, majd a Regős Vokál énekegyüttest. Tagja a Reflex rock együttesnek.

1992-től a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium énektanár karvezetője. Ebben a középiskolában vezeti a Fráter Kórust. Simonné Lichy Ágnessel közösen vezeti a Szent Ferenc Kórust.

A „Bartók+…” Miskolci Nemzetközi Operafesztivál programjainak közreműködője.








hirdetés