Angyalkák és csuhé, sok-sok mosollyal Miskolcon

Akt.:
Karácsonyi ajándékok is készültek a lionsosok kreatív foglalkozásán a GYEK-ben
Karácsonyi ajándékok is készültek a lionsosok kreatív foglalkozásán a GYEK-ben - © Fotó: Kozma István
Miskolc – A beteg gyerekeknek rendezett foglalkozást csütörtökön az Első Miskolci Lions Club.

Összeszorul a gyomor a kórházban. Földhöz vág, ha beteg gyereket látok, ezért mielőtt bemegyünk, fél percet várok. Pedig az egykori ebédlőben mosolygós pedagógusok, lassan oldódó gyerekek és barátkozó lionsosok, köztük például Koleszár Péter elnökkel, vagy Kovács Bertalannal.

Dr. Kigyóssy András, a Lions Club alapító tagja 20 éve itt dolgozott a Velkey László Gyermekegészségügyi Központban (GYEK-ben).

A gyerekek segítése

– A Lions feladata évek óta a vakok és gyengénlátók támogatása, és mellette a hátrányos helyzetű, fogyatékos gyermekek segítése – tudjuk meg az „Oroszlánoktól”. – Itt, a kórházban olyan beteg gyerme­kek rehabilitációja zajlik, akik hosszú időt töltenek az intézmény falai között.

Oktatás is folyik nekik, ám most egy kreatív foglalkozást szerveztünk. Gipszmintákkal, csuhékkal, gyöngyfűzéssel, amiből ajándékot csinálnak szeretteiknek. Ehhez nyújtottunk segítséget, ami nekünk nagy öröm.

„Zsolti a barátom”

A 13 éves Tóth Zsolt angyalka­figurát készít. „Nem tudom még, kinek” – mondja. – „A kezem miatt vagyok itt, nem tudom mozgatni a csuklómat 3 éves korom óta. Az a legrosszabb, hogy például egy kézzel tudok csak úszni. Mindennap van kezelés, mindenben segítenek az orvosok, a nővérek. Nyolcadikig leszek itt.”

Lakatos Renátó is egy angyalkával foglalatoskodik, ő két évvel fiatalabb Zsoltnál. Egy hete fáj a mellkasa, azért van a GYEK-ben, de reméli, két hétnél nem marad tovább.

„Zsolti a barátom, mindenről beszélgetünk: sport, suli” – árulja el. „A lányokról csak ritkán beszélünk” – szól bele óvatosan Zsolt somolyogva. Renátó még hozzáfűzi, hogy otthon playstationözik, amúgy reggel jön a GYEK-be, este megy haza.

Az asztalok között nézelődök, aktívan részt vesznek a foglalkozásban a gyerekek. Egy édes kis arcra figyelek fel. A többiekhez képest aprócska, rózsaszínbe öltözött kislány Enikő. Kromoszómabetegségben szenved – tudom meg. Azt is, hogy szeret gyöngyöt fűzni és a rózsaszín a kedvenc színe.

Kramcsák Mónika, a Velkey László Gyermekegészségügyi Központ megbízott intézetvezető főnővére arról beszél, hogy jók az ilyen foglalkozások, nagyon köszönik a Lions Clubnak.

– Amiket a gyerekek készítenek, már a közelgő ünnepek jegyében teszik – mondja. – A beteg gyerekeknek mindig jó, ha kizökkennek a napi gyógyítási munkából és egy kicsit másra fókuszálnak. Látja, mennyi kis boldog arc van itt? – mutat körbe.

Megvan a csapat

A rehabilitációs osztály egyébként az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye. Huszonkét „gyerekük” van most és olyanok, akik nem fekszenek bent az osztályon, hanem a nappali ellátóegységben töltik a napjukat: kezeléseken délelőtt, aztán kórházi iskolába járnak, majd délután hazamennek a szüleikkel.

Az osztályon egy rehabilitációs szakorvos van, akinek három orvos segíti a munkáját pedagógusokkal, fizioterapeutákkal, gyógytornászokkal, logopédusokkal, ápolókkal.

– Megvan az a csapatunk, ami szükséges ahhoz, hogy komplex rehabilitációt nyújtsunk az itt fekvő és rászoruló betegeknek – jelenti ki. – Az utánpótlás? Sajnos utánpótlás tekintetében mind orvosi, mind szakdolgozói területen nagyon kevés már az az elhivatott szakember, aki felvállalja a többéves képzést, hogy megszerezze a szakvizsgáját.

A fiataloknak kevesebb a türelme, gyorsan szeretnének boldogulni, és ezt nem az egészségügyben keresik.

Elmenőben az ajtóból visszanézve Enikő integet, buksiját Kramcsák Mónika simogatja meg. Összeszorul a gyomor.

Juhász-Léhi István


Díszecskék készültek

„Most éppen kukoricacsuhéból fonunk kicsi karácsonyfadíszecskét, amit otthon is eltudnak majd készíteni a gyerekek” – újságolja Molnárné Forray Marianna népi iparművész. „Közeledik a karácsony, és mivel sok gyerek nem mehet haza, eljöttünk, hogy szebbé tegyük az ünnepüket és megtanítsunk nekik néhány ünnepi kellék elkészítését. Én ezt a nagymamámtól tanultam, és egész életemet ennek szenteltem, mint a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület volt elnöke is. Amikor tehetem, jövök.”



Sporthírek






hirdetés