Kun Attila: Amire már nem jutott ideje a MISI-nél

Akt.:
Kun Attila
Kun Attila
Kilenc éven át volt vezetői beosztásban a Miskolci Sportiskolától távozó Kun Attila.

Kun Attila ügyvezetői igazgatói munkaviszonya a múlt hónap utolsó napján szűnt meg a Miskolci Városi Sportiskola Nonprofit Kft.-nél. 2002-ben az akkor még önkormányzati intézményi formában működött Miskolci Sportiskolánál nevezték ki igazgató-helyettesnek, amelynek 2008-ban lett igazgatója, majd a szervezet 2009-es átalakulásától, első számú vezetőként az ügyvezetői teendőket látta el. Arra a kérdésünkre, hogy mi a távozásának az oka, Kun Attila nem kívánt válaszolni, ahogy arra a felvetésünkre sem, hogy összefüggésben van-e döntése azzal, hogy az április 14-tól dr. Szabó Brigitta személyében másik ügyvezetője is van a Miskolci Városi Sportiskola Nonprofit Kft.-nek. 

– Ezt a korszakot úgy érzem már lezártam magamban – mondta Kun Attila, akitől azt kérdeztük, hogy mivel kíván foglalkozni a jövőben. – Tanári diplomáim vannak, fizika és testnevelés szakon végeztem, TF szakedzői végzettségem van kézilabdában, úgy gondolom, hogy ezekhez értek, ezeken a területeken fogok tudni tenni, alkotni. Tanítottam is, és utánpótlás vonalon dolgoztam válogatottak mellett edzőként, összesen 58-szor hallgathattam meg a magyar Himnuszt, a nemzeti csapat kispadjánál. Ha maradok Magyarországon – mert szó van róla, hogy esetleg külföldön edzősködöm –, akkor mindenképpen testnevelőtanárként és természetesen kézilabda edzőként szeretnék dolgozni.

Mire nem volt idő?

Kun Attila arra a kérdésre, hogy nem fog-e hiányozni neki a sportvezetői szerep, az ezzel kapcsolatos feladat, azt válaszolta, hogy egy része, a koncepció alkotás, a stratégia építés valószínűleg igen, de van több olyan része, ami nem. A volt ügyvezető igazgatótól azt is megkérdeztük, hogy meglátása szerint mi az, ami jól működik a sportiskolánál, és mi az a feladat, amelynek a megvalósítására – távozása miatt – már nem fog tudni sort keríteni.

– Amit pozitívumnak tartok: megpróbáltunk minél több gyereket bevonni a sportiskolai képzésbe, ez sikerült, ugyanis a miskolci az ország legnagyobb létszámú egyesületi sportiskolája, de ennek a létszám felfuttatásnak megvannak a hátrányai is, a minőség kiválasztására kevesebb figyelem jutott – mondta Kun Attila. – De felépült a vertikum, 13 sportágban és sakkban foglalkoztattunk edzőket, gyerekeket, az alapok tehát megvannak, és most kellene következnie annak, hogy minőséget ,,termeljünk” ki. Létrehoztuk egy olyan követelményi rendszert, ami az edzők munkájában fejlődést eredményezhet, felméréseket készítettünk a gyerekek körében, kiderült, hogy hol van szükség az edzésszámok növelésére. Amire pedig már biztosan nem fogok belekezdeni: az a közoktatási típusú  sportosztályok megalakítása, létrehozása, ami egyértelműen a minőségi nevelés érdekében szükséges lépés, illetve a Kemény Dénes uszoda 2010-es, első teljes naptári évének működése ismeretében, racionalizáltabb működési forma kialakítása. És sajnos, annak a tervnek a megvalósításában sem fogok már részt venni, amelynek az volt alapötlete, hogy az uszodába, kötelező úszásoktatásra érkező gyerekek sportképességeit felmérjük az első napon, és ezzel a szülőknek, a fiataloknak a sportágválasztáshoz segítséget nyújtsunk.

Sportiskola kontra uszoda        

Kun Attilától azt is megkérdeztük, hogy véleménye szerint praktikus döntés-e, hogy egy gazdasági társaság, a Miskolci Városi Sportiskola Nonprofit Kft. működteti, üzemelteti a Kemény Dénes uszodát és a városi sportutánpótlást.

– Szerintem nem szerencsés ez a párosítás, nagyon eltérő a két feladat – hangzott a válasz. – Vezetői szinten nagyon sok energiát igényel mindkettőnek a párhuzamos irányítása, a napi problémák menedzselése mellett nem jut elegendő idő az építkezésre.








hirdet�s