Amikor minden kötél szakad

Száraz Ancsa
Száraz Ancsa
Mindenki életében vannak mélypontok, nem egyszer előfordul, hogy a biztosnak hitt talaj kicsúszik a lábunk alól. Van, aki megrázza magát, s úgy pereg le róla a reménytelenség, mint az esőcsepp.

Mások telekürtölik a világot, hogy megszabaduljanak bánatuktól, feloldódnak a közös szomorkodás élményében. És vannak, akik túl büszkék, vagy túl gyengék ahhoz, hogy maguknak bevallják: egyedül nem megy.

Kell egy társ, egy barát, vagy egy szakember, aki segíthet, mert nélkülük mindenki csupán egy „magát emésztő, szikár alak”, aki egyre beljebb sodródik a tehetetlenség hullámain, s aki végül maga is elhiszi: nincs kiút.

A „sikeres” öngyilkosságok több mint felét kezeletlen vagy rosszul kezelt depresszió állapotában követik el, ezen esetek legalább felében pedig az öngyilkosságot elkövető személynek semmilyen kapcsolata sincs orvossal. Egyedül küzd az egzisztenciális problémákkal, a családi konfliktusokkal, és az ezekből eredő reményfosztott mindennapokkal.

Egy idő után pedig már nem is küzd. Csak tervez. Mit, hol és hogyan – nem szabad hibáznia, hiszen az egy újabb kudarc, még egy adalék a nekem már ez sem sikerül hosszú-hosszú listájához. Pedig senki sincs egyedül és a legtragikusabb mindebben talán az, hogy talán csak egy jó szó vagy egy mozdulat kell ahhoz, hogy a folyamat ne váljon végleg visszafordíthatatlanná.

Ahhoz, hogy utólag nyugodt szívvel tudjunk válaszolni a fel nem tett kérdésre: mi mindent megtettünk azért, hogy megmentsük?

– Száraz Ancsa –

Címkék:







hirdet�s