Ami tényleg

Akt.:
Új év, új lehetőségek
Új év, új lehetőségek - © Fotó: hirkereso.eu
Ahogy telik az idő, úgy erőteljes változásokon megyünk keresztül. Pásztor Attila jegyzete.

Sosem voltam az új évben fogadalmakat tevő ember, mert sokszor úgy éreztem, pont elég elszámolni a mögöttem hagyott idővel, mintsem újabb terheket rakni rám. Ritkán nosztalgiázom, azon meg végképp nem szoktam agyalni, mit kellett volna akkor például másként csinálni, mert visszafelé elég nehéz élni.

Bevallom, amikor annak idején nekivágtam a munkás életnek, egyetlen tervem – nevezzük fogadalomnak – volt, hogy arra a korra, amit most elértem, olyan igazi hátradőlős legyen. Nem kell itt extrákra gondolni, yachtra az Adrián, egy van Gogh-­képre a nagyszoba falán, csak olyan teljes, minden szempontot átölelő nyugalomra. Bevallom férfiasan, van bennem hiányérzet, de csak magam tehetek róla.

Ahogy telik az idő, vagy ahogy a barátokkal erőteljesen azt hangsúlyozzuk, hogy egyre inkább sármosodunk, ha nem is gyökeres, de erőteljes változásokon megyünk keresztül. Nem feltétlenül a hason a laza izmok sokasodására gondolok, hanem arra, érezzük, mi az, ami tényleg fontos, és amit lehetőségek is megengednek.

Persze végül is jó lenne a yacht az Adrián, de ha már választani lehet, akkor valahol nagyon Északon egy szaunás faház. Addig is készülök jó társaságban a meccsekre, a kártyázásokra, a bográcsokra.

Pásztor Attila