„Ami jó, azon nem változtatunk”

Akt.:
Béres Attila
Béres Attila - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Évadtervezés amikor az ismeretlenekhez keresik az egyenleteket. Interjú Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával, a színház 2017/2018-as évadáról.

Néhány nap óta ismert a Miskolci Nemzeti Színház következő szezonjának műsorterve. Béres Attila igazgatóval beszélgettünk.

A következő évadban benne van az ígéret.” Béres Attila

Létező színházi gyakorlat, hogy valamilyen időszerűen fontosnak tartott témára figyelve szervezik és hirdetik meg az új szezont. Például: „a fiatalok évada”. Az önök évadterve nem ilyen.

Béres Attila: Én ebben nem hiszek.

Miért nem?

Béres Attila: Alkotótársaimmal úgy képzeljük, hogy a színház ennél sokrétűbb és színesebb. Minden előadás önmagában időszerű, mindegyiknek van saját tematikája – az a célunk, hogy mindegyik önálló egységként szóljon valamiről. A következő előadás pedig másvalamiről szól majd. Miért kellene ugyanarra a rugóra járnia a különböző rendezők agyának? Van persze közös utunk, de ebben benne foglaltatik mindannyiunk saját útja is.

Készséggel elfogadom a tematikus évadtervezéssel kapcsolatos ellenérzéseit. De a mostani évadukat például azok az előadásaik határozták meg, amelyekben az ember reménytelen küzdelmet kénytelen folytatni a sorsát meghatározó, beláthatatlan erejű és szándékú erőkkel. Ezek közül még a leginkább derűlátó előadás, az Elza is csak odáig jut, hogy ha van is esély a változtatásra, az nem mindenki számára esély.

Béres Attila: Az egész évadnak van egy közös szövete, de ne mi mondjuk ki, hogy mi az. Az alkotók feladata megfogalmazni azokat a kérdéseket, amelyekre a néző adhatja meg a saját válaszait. A következő évaddal kapcsolatban is vannak kérdéseink, és ha egy év múlva ugyanitt beszélgetünk majd, remélem, az új szezon is összegezhető úgy, mint a mostani.

Most mik a kérdéseik?

Béres Attila: (nevet) Ha most feltenném ezeket, abban benne lenne a válasz is. Maradjunk annyiban: a tizenöt bemutató en bloc egy kérdés, és benne minden előadás külön is kérdések sokasága. Tudjuk, hogy mi foglalkoztat bennünket az új évadban. Az előadásainkkal vagy el tudjuk ezt mondani, vagy nem. Szeretnénk, persze hogy szeretnénk elmondani. Megjegyzem, azért jó, ahogyan az előbb összefoglalta a mostani szezont, mert tavaly ilyenkor tényleg a saját sorsunkról beszélgetve terveztünk évadot.

Nézzük akkor ezt: miként terveztek most?

Béres Attila: Évadot tervezni olyasmi, mint amikor van egy egyenletrendszerünk, amit szeretnénk megoldani. És rájövünk: több az ismeretlen, mint ami ebbe a rendszerbe belefoglalható. Találnunk kell tehát újabb és újabb egyenleteket, mindaddig, amíg minden ismeretlent el tudunk helyezni ezekben. Az a véleményem és a tapasztalatom is, hogy bármilyen egyenletet lehet keresni, nem csak egy bizonyos típusúakat. A most véget érő évadunk elég erős alapot ad, hogy felépítsük rá a következőt. Igaznak tartom a mondást: a jónál nincs jobb, a rossznál van rosszabb. Ami jó, azon nem változtatunk. Van folytonosság – inkább a struktúrában, mint a tartalomban: a Nagyszínházban minőségi, közönségbarát, a Kamaraszínházban művészszínházi, a Játékszínben kísérletező előadásokkal készülünk.

Lehetne ennél konkrétabban? Hogyan jön például ebből a matekozásból a Minden egér szereti a sajtot?

Béres Attila: A művészeti tanács összeül, mondjuk hétfőn délelőtt 10-kor, és arról beszélgetünk, kit milyen probléma foglalkoztat. Egyik ilyen beszélgetésünkön hoztam szóba, hogy milyen meghatározó gyerekkori élményem volt a Minden egér szereti a sajtot – Marosvásárhelyen sokszor láttam, és mindig meghatott. Kiderült, ez mindannyiunk gyerekkorához kötődő történet, és egyetértünk: a mesének ne csak varázsa legyen, de tartalma is. Szóval, beszélgetünk: ki milyen előadást készítene. Milyen színdarabokat olvastunk, miként lehetne ezek révén kibeszélni magunkból, ami foglalkoztat bennünket. Ha ezt sok-sok találkozás alkalmával átbeszéltük, jön a következő egyenlet: a színészek. Kinek mit kellene játszania ezekben az előadásokban.

Mi inkább a meghatározó: amit szeretnének, vagy amit meg tudnak csinálni?

Béres Attila: Ismert a történet a filozófusról, akitől kérdeztek valamit, és elkezdett válaszolni. A végére érve visszakérdezett: elnézést, mi volt a kérdés? A tervezés hosszú folyamat, a kezdeti energiák időnként elvesznek benne, de újabb impulzusokat is kapunk. Egy idő után már nem emlékszünk, melyik ötlettel ki és mikor állt elő. A lényeg, hogy az évadterv mátrixába egyetlen olyan cím sem kerülhetett be, ami nem közös akarat. Értse úgy, hogy a rendezőnek van mit mondania róla, és van hozzá megfelelő színész is.

Van olyan, amit azért nem láthatunk, mert nem tudná megcsinálni a társulat?

Béres Attila: Ma már nincs ilyen. A mostani évadunk a bizonyíték rá, hogy bármelyik mű a legjobb minőségben kiosztható. Szemernyi kétségem sincs e felől.

Ezt úgy is igaz állításnak tartja, hogy a társulat képes az eltérő színházi nyelvet beszélő alkotókkal – az állandó rendezők mellett a különféle irányzatokat képviselő vendégekkel is – a sikeres munkára?

Béres Attila: Az új évadban nálunk is dolgozik majd Zsótér Sándor – ez művészi értelemben és pedagógiai szempontból is fontos. Mohácsi János nyelvezete, gondolkodásmódja, világlátása, mindaz, amit a színházban képvisel, szintén meghatározó. Velekei László a Miskolci Balettnek rendezett Anna Kareninájával már bizonyított. A mai magyarországi rendezőgárda derékhadáról beszélünk. Visszatér hozzánk Benkó Bence és Fábián Péter, és most hozzák a teljes k2 Színházat – a független budapesti színház és a mi társulatunk közös produkciójában születik majd az előadás. Ez a hazai színházi világban olyan példátlan kísérlet, amely reményeim szerint mind a társulatnak, mind a közönségnek hasznos. Izgalommal várom: ennek a korosztálynak a gondolkodása merőben más, mint az előttük járóké. Ami pedig a művészeti tanácsot – Szabó Mátét, Rusznyák Gábort, Keszég Lászlót, Szőcs Arturt és saját magamat – illeti: ötödik éve, szezononként két-két előadást rendezünk. Kialakult az erős közös nyelvünk a társulattal. A társulat megismert minket, és úgy érzem, nemcsak elfogadtak, de nagyon bíznak is a különböző rendezőkben. Amikor mi öten összeszövetkeztünk, sokfelől, sokféle tapasztalattal álltunk össze, de mindegyikünkben működött egyfajta bizonyítási vágy, hogy megmutassuk: a generációnk nem veszhet el. Nem őrlődhetünk fel ebben a színházi közegben.

Ami fenyegető veszély lett volna, ha nem kapják meg ezt a színházat?

Béres Attila: …akkor mindenki járta volna tovább a maga útját.

Szóval, a tét az volt, és most is az: hogyan lesz ebből karakteres színház. Az önök színháza.

Béres Attila: A következő évadban benne van az ígéret. Ez számunkra még mindig a keresés folyamatának a része. Úgy számítom: két év múlva fog minden ízében látszani, hogy mi felé szeretnénk tartani.

Hol és hogyan számít az évadtervezésben a közönség?

Béres Attila: A színház közösségi létezés. Ami azt is jelenti, hogy akárhány néző van is, a közönség egyszerre lélegzik, egyszerre rendül meg. A mi célunk, hogy az egyes ember azt érezze: ez az előadás csak neki szól. Ez személyesen az ő problémája, és így is viszi tovább mindazt, amit erről gondol. Amikor például Rusznyák Gábor megrendezte a Csarnokban a Másik Sirályt, érezni lehetett a személyes megrendülést, amit egyénenként átélt a közönség. A Kivilágos kivirradtig is valahogy ugyanígy tudta bevonzani a nézőit: egyénenként lettek részesei ennek az idő- és kérdéskavalkádnak. Ezt a fajta személyességet keressük.

A következő szezon tervében feltűnő, hogy nem lesz benne Móricz Zsigmond-mű. Az elmúlt öt év nagy vállalásai – Keszég László Úri muri- és Erdély-rendezése, Rusznyák Gábor Kivilágos kivirradtigja – kiemelkedő alkotásai voltak a színháznak, Móriczot máig ható, időszerű alkotóként hozták elénk.

Béres Attila: Most kortársa, Szomory Dezső lesz. Valahogy fel sem merült Móricz Zsigmond neve. A Györgyike, drága gyermek bemutatója Keszég László gondolata.

Öt éve a beköszönő előadásuk a Mi és Miskolc volt – Szőcs Artur rendezésében a megérkezésük történetét ajánlották a figyelmünkbe. Ennek nem lett folytatása, jóllehet öt éve itt vannak, a közönségükkel fizikai és gondolati közösségben. Ez elég idő lenne az összegzésre úgy is, hogy milyennek látnak bennünket. Várat magára, hogy mit tudnának elmesélni nekünk, magunkról.

Béres Attila: Két hónapja kezdtük a megbeszélést Székely Csabával, hogy keressen olyan észak-magyarországi történetet, amelyből színművet írna nekünk, és amit két évad múlva tudnánk bemutatni. Erre van szándékunk. A további válasz rólam szól: mindig kacérkodom vele rendezőként, hogy olyasmit is színpadra vigyek, amit ma írtak, mai emberekről, mai embereknek, de egyébként ez távol áll tőlem, és az elmúlt tizenöt évben nem is történt meg. Mindig azt éreztem, hogy egy kész drámával ugyanazt tudom elmesélni, mint amit konkrét helyzetre írnának. Amikor Székely Csaba Vitéz Mihály című drámáját rendeztem Szombathelyen, az volt a meggyő­ződésem, hogy ugyanez a romániai történelemből vett történet, de akkor és ott arról a szombathelyi közegről szól. A miskolci Woyzeck­em ugyanúgy elmesélte a mai kisember sorsát, mint a Büchner korabeli kisemberét.

– Bujdos Attila –


A 2017/2018-as évad bemutatói a Miskolci Nemzeti Színházban

Nagyszínház:

  • Kálmán Imre: Marica grófnő – rendező: Szabó Máté
  • Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – rendező: Szabó Máté
  • Furcsa pár – rendező: Béres Attila
  • Mozart: Varázsfuvola – rendező: Rusznyák Gábor
  • Kander-Ebb-Masteroff: Kabaré – rendező: Mohácsi János

Kamaraszínház:

  • Urbán Gyula-Gulyás László: Minden egér szereti a sajtot – rendező: Keszég László
  • Shakespeare: Ahogy tetszik – rendező: Rusznyák Gábor
  • Martin McDonagh: Hóhérok – rendező: Béres Attila
  • Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek – rendező: Keszég László
  • Kertész Mihály: Casablanca (táncjáték) – rendező: Kozma Attila
  • Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde – rendező: Szőcs Artur

Játékszín:

  • Brecht: A kaukázusi krétakör – rendező: Szőcs Artur
  • Victor Hugo: Ruy Blas – rendező: Zsótér Sándor
  • Benkó Bence-Fábián Péter: Emberek alkonya – rendező: Benkó Bence-Fábián Péter
  • August Strindberg: Julie kisasszony – rendező: Velekei László








hirdet�s