Aluinvent-DVTK: Vb és Eb között átutazóban Miskolcon

Akt.:
Örömből volt a több az U17-es vb-n: Kiss Angelika (30) egyik győzelem utáni pillanata
Örömből volt a több az U17-es vb-n: Kiss Angelika (30) egyik győzelem utáni pillanata - © Fotó: FIBA
Miskolc – Kiss Angelika, a DVTK kosarasa hat nappal a vb után az Európa-bajnokságon játszhat.

Két napnál is rövidebb időt tölthetett miskolci otthonában Kiss Angelika, az Aluinvent-DVTK női kosárlabdacsapatának fiatal játékosa, aki vasárnap még a fehéroroszországi U17-es világbajnokságon, Minszkben a bronzéremért lépett pályára, szombaton pedig már az olaszországi Udinében, az U18-as Európa-bajnokság döntőjében kell mérkőzést játszania. A 17 éves kosaras hétfőn ért haza, de szerdán már ismét utazott, Székesfehérvárra, a kontinensbajnokság előtti csapat-főhadiszállásra, ahonnan csütörtökön továbbvisz az útja az Eb helyszínére.

Nem sok idő volt a töltődésre, picit olyan ez, mintha egy hosszú világverseny­-sorozatban lenne néhány szünnapunk.” Kiss Angelika

– Nem sok idő volt a töltődésre, picit olyan ez, mintha egy hosszú világverseny-sorozatban lenne néhány szünnapunk – mondta Kiss Angelika, aki miután fogadta gratulációnkat az U17-es vb 4. helyéhez, azt kérdeztük tőle, hogy milyen érzésekkel gondol vissza a világbajnokságra, így felelt: – Összességében örülünk a negyedik helynek, hiszen ez minden sportágban jó eredménynek számít, és a világon nagy népszerűségnek örvendő kosárlabdában talán még inkább. Az első öt mérkőzést megnyertük a vb-n, az utolsó kettőn kikaptunk. Az első három mérkőzésen elért sikerek, a csoportgyőzelem megszerzése, köztük a spanyolok legyőzése nagyon jó alapot, pluszenergiát adott, aztán a nyolcaddöntőben Angola két vállra fektetése után, a Japán elleni negyeddöntőbeli siker nagyon fontos volt. Az elődöntőben az Egyesült Államok ellen, ahogy más csapatnak – így a döntőben a franciáknak, akik 52 ponttal kaptak ki –, nekünk sem volt esélyünk. Viszont a bronzmeccs, az Ausztrálok elleni vereség fájó, hiszen az utolsó negyed előtt még mi vezettünk, ám a végén mégsem a miénk lett az érem. Az biztos, hogy ez egy elszalasztott, soha vissza nem térő lehetőség, de sajnos a negyedik negyedben ellenfelünk jobb volt, a fárasztó sorozat végén többet tudtak kiadni magukból. De ezen már túl vagyunk, az Eb előttünk áll, és újabb kihívások várnak ránk.

Lépéselőny

Még mielőtt rátértünk volna a kontinensbajnokság várható történéseire, megkérdeztük a diósgyőri kosarastól, hogy az Egyesült Államok U17-es válogatottja minek köszönhetően jár ennyivel a többi ország csapat előtt.

– A kosárlabda őshazájában sok olyan képzési központ van, ahol magas szintű szakmai munka folyik, ahol olyan edzésmunkát végeztetnek egy óriási ország legtehetségesebb kosarasaival, amit máshol nem. A letámadásaik ellen nagyon nehezen boldogultak ellenfeleik, fizikailag nagyon jó állapotú játékosokkal álltak fel. De örülünk, hogy találkoztunk velük, mert tudjuk, hogy még nagyon sokat tudunk fejlődni, és hogy sok hibánkat ki kell javítsuk, hogy megközelítsük őket – mondta Kiss Angelika, aki mind a hét mérkőzésen kezdőként lépett pályára a vb-n, és aki a saját egyéni teljesítményével kapcsolatban így fogalmazott: – Persze, jó, hogy minden meccsen játszhattam, és hogy kezdő voltam, de igazából a szerzett pontokban többet szerettem volna hozzátenni. És jó, hogy csapatunk edzője, Völgyi Péter elégedett volt velünk, de egy érem nagyon szép zárás lett volna.

Két változtatás

Érdekesség, hogy szinte ugyanaz a csapat, amelyik az U17-es vb-n negyedik lett, az U18-as Eb-n is folytatja. Mindössze két változás lesz a keretben, Szirony Dorina és a 16 éves Dombai Réka maradt ki, utóbbi azért, mert az U16-os magyar válogatotthoz csatlakozik. Helyettük a 10 fős, 2001-es születésű 17 éves kosaras mellé, két eggyel korábbi évjáratot képviselő fiatal, a 2000-ben született Révész Boróka és Tóth Orsolya csatlakozik. Arra a kérdésre, hogy számít-e ez, hogy fiatalabb csapattal, de egy, már jól összeszokott közösséggel vesznek részt az Eb-n, a diósgyőri kosaras ezt felelte:

– A csapat nagyon jól együtt van, de nem tudom, hogy ez számít-e. A mezőnyt nem ismerem, mert az U16-os válogatottnak az elmúlt két évben nem voltam tagja, hogy miért, azt most, hagyjuk, legyen elég annyi, hogy két éve éppen az udinei Eb-re induló csapatból maradtam ki az utolsó pillanatban. Az biztos, hogy a vb-vel „jól ráhangolódtunk” az Eb-re, bízom benne, hogy Olaszországban is érnek minket sikerélmények.

Berecz Csaba