Kazahsztán után Mexikóban, majd Brazíliába „karikázik”?

Miskolc - Almatiban versenyez a hét végén Gercsák Szabina cselgáncsozó.

Jelenleg a Hell Miskolci Judo Club 70 kilós kiválósága az egyetlen olyan versenyzőnk, aki megyénkben él, megyénkben működő klubban sportol – és elmondhatja magáról, hogy pillanatnyilag Rio de Janeiro-i olimpikon. Ez az állapot persze még nem végleges, státuszát megőrizheti, de el is veszítheti.

Ha minden igaz, akkor két hét múlva bonthatunk pezsgőt. -Flórusz János

Almatiban

Az ifjúsági olimpiai bajnoki címmel is rendelkező versenyző csütörtökön reggel edzője, Flórusz János társaságában Kazahsztánba repült.

– Lassan több időt töltünk a levegőben, mint a földön – mondta a tréner lapunknak a Ferihegyi repülőtéren. – Frankfurti átszállással a tervek szerint pénteken hajnalra érünk a „tetthelyre”, ugyancsak pénteken mérlegelünk, szombaton lesz a küzdelem, vasárnap pedig jövünk haza. Emberpróbáló ez a sok utazás, hiszen szinte most értünk vissza Bakuból, máris egy másik, hajdani szovjet tagköztársaságban találjuk magunkat.

Közben több időzónán haladunk át, 5–6 órás eltolódásokat kell Szabina bioritmusának feldolgoznia és kezelnie úgy, hogy eredményt produkáljon. Mert Almatiba – orosz nevén Alma-Atába – sem városnézésre megyünk: ott is az olimpiáért küzdünk. Némi humorral fogalmazva az a „baj”, hogy a pillanatnyilag nálunk lévő kontinentális kvóta megtartása érdekében két hét múlva Mexikóba is muszáj elrepülnünk. Ugyanis egyszerűen távol kell tartanunk magunktól azokat a riválisainkat, akik most mögöttünk vannak, de a nyakunkban lihegnek.

Judo és alvás

A miskolci különítmény a judogin, a cselgáncsruhán kívül gyakorlatilag semmit nem csomagolt a három és fél napos útra. Erről így beszélt a szakvezető:

– Nem nézünk meg semmit, boltba nem megyünk, nem hozunk haza semmit. Repülünk, közben alszunk, majd versenyzünk, aztán ismét repülünk, közben pedig újra alszunk – és persze számolunk, osztunk, szorzunk, már hasonlítunk a legendás fejszámoló művészre, Pataki Ferencre. Most úgy kalkulálunk, hogy Szabinának két riválisát, a kínai és a mongol lányt mindenképpen maga mögé kell utasítania. Ők ketten veszélyt jelentenek rá: mindkét ázsiai sportolónőnek esélye van arra, hogy az olimpiai szemüvegen át nézett világranglistán kvótát erő helyre lépjen. A két „veszélyes” ott lesz Almatiban: Szabina a kínait három héten belül kétszer is megverte, a mongollal hivatalos versenyen még nem találkozott, az edzőtáborokban viszont többször is megverte. Minden a sorsolás szeszélyén múlik: vagy összefutnak, vagy nem…

Pontszerző helyre

Flórusz János ezután arról beszélt, hogy tanítványával egyetemben nagyon várják már a hónap végét, mert akkor száll majd fel a füst.

– Almatiban az a célunk, hogy Szabina legalább két fordulón jusson túl, ez ugyanis már pontszerző helyet jelentene – érvelt a vezetőedző. – Harmincan neveztek, ez a bizonyos két forduló pedig értékes pontokat, legalább 70 egységet hozna a konyhára. Az álmunk pedig az éremszerzés: ebben az esetben eldőlne a sorsunk, nézhetnénk a riói térképet, tervezhetnénk a felkészülésünket, a nyarunkat. Tanítványom már nagyon nehezen viseli a kvalifikációs időszak utolsó heteit: rendkívül fáradt, a dereka sincs teljesen rendben, ezért júniusban mindenképpen pihenőt fog kapni a regenerálódásra, a feltöltődésre. Jó lenne azt mondani, hogy augusztusban „csupán” Brazíliába megyünk, ebben mindketten töretlenül hiszünk is, de még nem ünnepelhetünk. Ha minden igaz, akkor két hét múlva bonthatunk pezsgőt…

Kolodzey Tamás