Aluinvent-DVTK: Távolságtartóan jutottak a Magyar Kupa-döntőbe

Akt.:
Aluinvent-DVTK: Távolságtartóan jutottak a Magyar Kupa-döntőbe
Miskolc – A Diósgyőr úgy lett kupafinalista, hogy végig uralta a Győr elleni elődöntőt.

A női kosárlabda Coop Magyar Kupa döntője során a második játéknapon az elődöntőket játszotta az életben maradt négy csapat, miután a szerdai negyeddöntők vesztesei hazautaztak. A csütörtöki első összecsapáson, az élvonalbeli bajnokságban a harmadik helyen álló Aluinvent-DVTK a második helyezett CMB Cargo UNI Győr együttesét fogadta.

Nyolc és hét

A kezdésre nem telt meg a miskolci városi sportcsarnok, a nem túl szurkolóbarát időpont és a tévés közvetítés elvitt néhány tucat nézőt, viszont a meccs után mindenki biztos lehetett abban, hogy pénteken telt ház lesz, mivel a Diósgyőr – ahogy azt mindenki várta – csak bedarálta a Győrt. De nem úgy, ahogy arra előzetesen számítani lehetett. Nem a „simával” volt a gond, hiszen az első perceket leszámítva (0-1, 2-3) végig a DVTK vezetett, és tartotta a tisztes távolságot ellenfelétől.

És hogy miért nem volt sima a meccs? Elsősorban azért, ami már az első negyedben kiderült, hogy ezen a napon a dobóformájukat az öltözőben hagyták a fehér mezes diósgyőriek. Az ötödik távoli kísérlet ért csak célba, Rasheed triplája után (5-3) annyival volt előrébb a DVTK, hogy jobban szedte a védőlepattanókat. De ebben a dobásbizonytalanságban nem volt egyedül a diósgyőri gárda, hiszen a 7. perc végén, amikor a meccs folyamán végig jól teljesítő Brewer begyűrt egy centergólt, még összesen csak 10 pont állt az eredményjelzőn (7-3). A győriek időkéréssel próbálkoztak, ez, ha nem is egyből, de használt, így a túloldalon is jött a pauza. Egyik edző sem rotálta szét a csapatát, a DVTK nyolc embernek adott lehetőséget, Horti mellett Szécsi és Hodges jött be, a Győr pedig 7 játékost forgatott, a padról Nehma és Horváth L. kapott lehetőséget. Utóbbi élt vele, 1 percen belül négy pontot szerzett, de ezzel el is lőtte magát, a meccs végéig nem volt képes újabb találatra. Nem úgy a DVTK-nál üde színfoltot jelentő Hodge­s, aki ha tiszta dobópozícióba került, nemcsak elvállalta a dobást, hanem be is hajította a gyűrűbe a labdát, elsőre egy triplát, amire a negyed végéig még érkezett egy válasz (12-9).

A második játékrész harmadik percében az is kiderült a DVTK új amerikai légiósáról, hogy önzetlen, mindkétszer volt szíve odaadni a labdát Czanknak, aki előbb egy trojkát vágott be, majd egy faultos kosárral lépett hármat (22-13). Ez amolyan „talán most fordul” eseménynek tűnt, de a keményen és nagyon harcosan játszó Győr nem hagyta magát leszakítani, így a játékrész közepén négy pont volt a két együttes között (24-20). Innen amolyan döccenős menetben haladt a meccs, meglehetősen sok volt a hiba, de a hosszú szünetig nem fenyegette különösebb veszély a hazai együttest (32-26).

Fordulás után

A szünetben azért élt a félsz a DVTK drukkerekben, hiszen vízióként ott lebegett, hogy ha a harmadik negyed elején megrázza magát a Győr, a fehérek pedig nem tudnak felpörögni, akkor süppedős lehet az összecsapás, a döntőbe vezető út. A térfélcsere után volt egy rövid idő, amikor azt lehetett érezni, hogy „na majd most”, de Czank duplája és Likhatrovich triplája után (37-26) nem sokáig volt 10 pont feletti a hazaiak előnye, mert Goree termelt rendesen (37-31). Laklóth triplája után már lesápadás közeli állapotba kerültek a diósgyőriek, de aztán Hodges kezébe vette a meccset, a labdát, bevágott egy-két kosarat, miközben Brewer is szorgoskodott. Így a győri időkérés ellenére 10 fölé ment a DVTK (46-35), és a játékrész végén is igaz volt ez, annak ellenére, hogy a vendégek sok labdát összeszedtek a hazai palánk alatt (51-39).

A záró tíz perc elején Hodge­s és Horváth B. hármasa kifektette a kemény Rába-partiakat (57-41), a közönség fiesztázott a lelátón, ekkor már érezhető volt, hogy bármennyire is takaréklángon játszik a Diósgyőr, ezt a meccset nem veszítheti el. Igaz, volt még egy kis győri fellángolás (63-56), de ahogy a meccs folyamán végig, a Diósgyőr a hajrára is megmaradt távolságtartónak, és komótos teljesítménnyel is hozta azt a „kötelezőt”, amelynek az utolsó percében hat új játékos is szóhoz jutott, Szabó P., Bálint, illetve Koch, Horváth K., Kovács V. és Török.

A döntő pénteken 18.30-tól kezdődik, míg a bronzmeccsen 16 órától indul útjára a labda.

– Berecz Csaba –



JEGYZŐKÖNYV

Aluinvent-DVTK – CMB Cargo UNI Győr

71-58 (12-9, 20-17, 19-13, 20-19)

Miskolc, 1000 néző. V.: Pálla, Kapitány, Söktöry.


Aluinvent-DVTK: Czank (10/3), LIKHTAROVICH (11/3), Rasheed (3/3), Jovanovic (4), BREWER (17). Csere: Horti (2), HODGES (15/9), Szécsi (4), Horváth B. (3/3), Szabó P. (-), Bálint (2). Szakmai igazgató: Miguel de Jesús López Alonso.

CMB Cargo UNI Győr: RADOCAJ (9/3), Laklóth (11/9), GOREE (23), Varga Zs. (7), Grigalauskyte (2). Csere: Nehma (2), Horváth L. (4), Koch (-), Török (-), Horváth K. (-), Kovács V. (-). Vezetőedző: Völgyi Péter.


Miguel de Jesús López Alonso: – Büszkék vagyunk rá, hogy két éven belül a harmadik döntőt játszhatjuk, és azért is büszkék lehetünk magunkra, hogy bár nem ez volt a legjobb mérkőzésünk, mégis győzni tudtunk. Lehet, hogy nem játszottunk jól, de ellenfelünket olyan pontszámon tudtuk tartani, amivel nem nagyon lehet mérkőzést nyerni.

Völgyi Péter: – Igazából jól tartottuk magunkat, szoros negyedeket tudtunk játszani, a harmadikban volt picit nagyobb a különbség. Tulajdonképpen jól játszottunk, de gyengén dobtunk. Sajnálom ezt a meccset, mert a lehetőségünk lett volna jobb eredmény elérésére, ugyanis a Diósgyőr ma nem volt valami jó. Tavaly negyedikek voltunk, most megpróbáljuk megszerezni a harmadik helyet, de nem lesz könnyű, mert a kulcsjátékosaink fáradtak.


Kemény volt

Horti Dóra: „Kemény mérkőzésre számítottunk, azt is kaptuk. Jól felkészült belőlünk a Győr, a harmadik negyedre összeállt a zónának, igaz aztán kaptunk néhány távoli gólt, és nem mondom, hogy nem ijedtünk meg, de a végén csak behúztuk a meccset. Gratulálok a Győrnek, tényleg jól felkészültek a játékunkból, és kemények is voltak.”

Mint szakmai igazgató

A Ceglédi EKK óvása miatt talán még nagyobb figyelmet kaptak az elődöntők napján a PINKK Pécsi 424 és az Aluinvent-DVTK szakvezetői, ugyanis Sandro Orlando és Miguel de Jesús López Alonso hasonló cipőben jár, egyiküknek sincs érvényes edzői licence (mindkettőjük ideiglenese lejárt, újat, véglegeset pedig még nem sikerült beszerezniük), így sem egyik, sem másik szakember neve nem kerülhetett be a mérkőzéseik jegyzőkönyvébe, és ezzel összefüggésben nem is folytathattak a kispadnál edzői tevékenységet. A Diósgyőr csapata mellett, mögött Ambrus Erzsébet szerepelt edzőként a hivatalos dokumentumon, ő gyakorolhatta a mérkőzés során edzői jogkört, míg Miguel de Jesús López Alonso ezúttal is „csak”, mint szakmai igazgató ülhetett a kispadon, és nem a frontvonalból, hanem a háttérből irányíthatta csapatát.