Álomvilág

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció
Hányan tennék fel a kezüket, ha az lenne a kérdés, elégedettek-e a fizetésükkel? Bujdos Attila jegyzete.

A valóságtól elrugaszkodott igényei vannak a diákoknak, tudjuk meg egy kutatásból. Nettó 235 ezer forint fizetést tartanak elfogadhatónak pályájuk kezdetére. Jó reggelt, ébresztő, ezt mondják erre sokan, és a hangsúlyban ott az őszinte meglepődés, a sajnálkozás, vagy egyenesen a lesajnálás, amit a valóság ismerete hitelesít. Szegény fiatalok, hát hol élnek! Hát egyébként éppen itt, ahol a valóság az, hogy az átlagos nettó bér 159 ezer forint.

Tessék talán akkor kisebbet álmodni.

Nyilván nem kell azt gondolnunk, hogy ez a jelenség maga: felvethető például, mennyire teljesít jól az oktatás, ha tizenhat évesen azt hisszük, hogy a vágyaink reálisak, míg rajtunk kívül lényegében mindenki úgy tudja: álomvilágban élünk. Mellesleg: mennyire kell jelen idejűnek lennie az oktatásnak?

Van-e dolga az aktuális „most” megértésére nevelésen túl? A kérdést úgy is érdemes vizsgálni: a valóság állandó-e, és hogy a valóságtól való elrugaszkodás minden időben ugyanazt jelenti-e.

A tapasztalat felesel ezzel: hol jobb, hol rosszabb, hol még rosszabb, vagy még jobb. És akkor az elrugaszkodás mértéke sem tekinthető állandónak.

Ami ma a végzet megkísértése, néhány évvel később semmiség, nem több az átlagos gondolkodásnál. Miért kellene kisebbet álmodni. Az is fura, ha csak álmodásként vagyunk képesek arra gondolni, ahogyan mások megpróbálják elhelyezni magukat a jövőben.

Nekik ennyiért érné meg, itt – ez, ha tetszik, maga a realizmus. Ennyit tartanak elfogadható árnak azért, amit tudnak, amit képviselnek, és ebből a szempontból mellékes, hogy csak ezután tudják majd bizonyítani, tényleg ér-e ez ennyit.

Létezik nézőpont, amelyből éppenséggel nem ez az álomvilág, hanem a valóság elfogadása, vagy egyenesen a beletörődés, hogy akkorát lehet akarni, mint amekkorát akarni lehet, miközben talán a valóság is rosszabbul teljesít, mint ahogyan érzéseink szerint kellene és lehetne neki.

Hányan tennék fel a kezüket, ha az lenne a kérdés, elégedettek-e a fizetésükkel (még ha határozott ismereteik is vannak a valóságról és a lehetőségekről).

Egyébként: most nem őket kérdezték, hanem az utánunk következő korosztályt. Mondtak valamit, és persze lehet, ennél kevesebbel is beérik majd, ha eljön az idő. Vagy nem.

Elég nagy a világ, akár olyan helyre is eljuthatnak benne, ahol megtalálják a számításukat.

Bujdos Attila



Sporthírek