Álomház kilátással Lyukóban

Akt.:
Kolozsvári Gábor és Csikós Virginia volt hajléktalanok a lyukói házukban.
Kolozsvári Gábor és Csikós Virginia volt hajléktalanok a lyukói házukban.
Miskolc – 339 nap után a hajléktalanszállón kellett folytatniuk közös életüket. Külön. De kijöttek onnan.


„Festői kilátás, este még szebb, mikor ki van világítva” – mutat saját háza ablakából a távoli Diósgyőri várra Kolozsvári Gábor. A hangsúly pedig a sajáton van, hiszen fél évvel ezelőtt aligha gondolta volna párjával, Csikó Virginiával, hogy lesz közös otthonuk, ami csak az övék. De ma már boldogan mesélnek az átalakításról: mi lesz a pincéből, a ház melletti kis lakból, és mit ültetnek a kertbe.

Élet a hajléktalanszállón

„Novemberben bekerültünk a hajléktalanszállóra, mert a korábban bérelt ingatlant nem tudtuk fizetni, és a főbérlő kirakott minket” – kezdi mesélni Gábor. „Az első éjszaka kemény volt, és persze az a félév is, amit bent töltöttünk. Előtte 339 éjszakát csak együtt voltunk, majd hirtelen húsz emberrel kellett osztoznunk egy szobán, ráadásul Gina a női részlegen, én a férfin. Soha nem tudtunk kettesben lenni. Ez lelkileg nagyon megviselt minket” – teszi hozzá. Majd mesél arról is, hogy sok rendes emberrel ismerkedtek meg a szállón: „Vannak persze olyanok, akik megfelelnek a hajléktalanokról alkotott sztereotípiáknak. Akik a kevéske pénzből inkább bort vesznek, nem kaját. Akik nem akarnak küzdeni. De találkoztunk sok olyannal is, akik vágynak a jobb életre és próbálnak érte tenni. Mi is ezek közé tartoztunk. Folyamatosan munkát kerestünk és találtunk is. Gina először a csokigyárban kapott munkát, én pedig raktáros lettem. De jött egy jobb lehetőség, és a Mentor programnak köszönhetően találtunk mást. Jelenleg Komlóstetőn dolgozunk, a párom karbantartó, én műszakvezető.”

Persze közben szerencséjük is volt, találkoztak valakivel, akinek a Lyukóban volt eladó ingatlanja. „Egyszer megmutatta nekünk, mi pedig beleszerettünk a házikóba, szerencsére sikerült megállapodnunk a vételárban is” – mondják. Azóta pedig be is költöztek a saját házukba. „Nagyon király volt az első éjszaka itt. Végre egy hely, ahol kizárhatjuk a külvilágot, ahol nyugalom van” – mondja Gábor. És büszkén mutatja a szoba kandallóját is, amit ő épített néhány téglából: „Még félkész, de mindig arról álmodoztam, hogy a kandalló előtt üldögélek, szürcsölöm a kakaót, kint esik a hó… Most megvalósult.”

Igaz, a hó még nem esik, de álmaik egy része már most valóra vált. Amikor a család­alapításról kérdezzük őket, Ginától megtudjuk, idővel szeretnének gyerekeket, de most a munka a fontos. „Már így is négyen vagyunk, hiszen a szomszédoktól kaptunk két kölyökkutyát” – teszi hozzá.

És kapnak a szomszédoktól sok mindent, hiszen jó a kapcsolat, gyorsan megszerették a beköltöző fiatalokat. Összejárnak bográcsozni, kávézni. „Soha nem jönnek üres kézzel, ezt a pünkösdi rózsát is tőlük kaptam” – mutat a konyhában található vázára Gina.

Tojást tojással

A kis házból gyorsan kiérünk a kertbe, amely hatalmas. „A vetőmagokat már megvettük, munka után mindig tevékenykedünk a kertben. De tyúkot is szeretnénk tartani, régebben is tartottunk. Az jó volt, akkoriban tojást tojással ettünk” – mosolyog Gábor.

Amikor megkérdezzük, létezik-e olyan akadály számukra, amit ne tudnának együtt legyőzni, elnevetik magukat. „Egyelőre a kaszálás tűnik ilyennek, bár a szomszéd próbálta megmutatni. Majd ebbe is belejövök…” – feleli Gábor.

– N. Szántó Rita –

Adományok

Gábor és Gina egy házibulin ismerkedtek meg öt évvel ezelőtt. Majd az élet elsodorta őket egymástól, de három éve újra találkoztak.Új lakásuk berendezéséhez sok-sok adományt kaptak, így szép lassan sikerül belakniuk otthonukat.

Egyikük sem miskolci, családjaikkal nem tartják a kapcsolatot.


Összebújva filmezni…

Gábor 23 éves, szakmája szerint számítástechnikai műszerész és programozó specialista, Gina 22 éves és logisztikai ügyintézőnek tanult. A fiú már korábban készített weblapokat, de igazából a szakmájában még nem dolgozott annyit, hogy gyakorlata lenne, így elhelyezkednie is nehezebb. „Talán majd, ha bevezetik ide az internetet, lesz rá módom, hogy gyakoroljak, hogy visszarázódjak a munkámba. Bár, ha lesz internet, az első az lesz, hogy összebújva megnézzünk egy filmet…” – mondja a fiú.








hirdetés