Alig beszélnek nyelveket a magyar diákok

Akt.:
Illusztráció - Egy bostoni Banksy-graffiti
Illusztráció - Egy bostoni Banksy-graffiti - © Forrás: flickr.com/Chris Devers CC-BY-NC-ND
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Cudar állapotban van a magyar nyelvoktatás, a diákok nagy része képtelen megszerezni a középfokú nyelvvizsgát, pedig szükség van rá a diplomázáshoz, sőt, négy év múlva már ahhoz is kelleni fog, hogy egyáltalán bekerülhessen valaki az egyetemre. Pedig az óraszámok egész magasak, épp csak a színvonal rossz, még mindig sok a szódolgozat, ráadásul a középiskolákban a tanárok leadják ugyanazt a tananyagot, mint az általánosban. Albert Ákos cikke az Abcúgon.

Az Educatio felsőoktatási pályaválasztó kiállítást minden évben megrendezik, ilyenkor elsősorban középiskolás diákok lepik el a kiállítót, hogy megismerjék, milyen egyetemek közül választhatnak, és hogy kitöltsenek egy-egy próbatesztet is. Egy ilyen alkalommal fordult elő az, hogy az egyik nyelvvizsgaközpont standjánál B1-es és C1-es angol próbavizsgát lehetett tenni (ez az alsó közép- és alsó felsőfok). Jött egy nagyobb csapat középiskolás, a tesztet javító szakemberben pedig a 15-ik fiatalnál tudatosult, hogy a nagy részük a harminc százalékot sem érte el. Ez biztos bukás.

A történetet Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület vezetője mesélte az egyesület máricus elején szervezett konferenciáján, melynek témája éppen a magyar nyelvoktatás cudar állapota volt. “Ezeknek a gyerekeknek fogalmuk sem volt arról, hol tartanak a nyelvtanulásában, de vizsgázni fognak belőle” – mondta Rozgonyi, hozzátéve, hogy a tudásuk épphogycsak meghaladja az alapszintet, pedig végzős középiskolások. ”Nincsenek egyedül, helyesek, értelmesek, jórészüket fel is fogják venni a felsőoktatásba, így kijelenthető, hogy a diplomamentő programnak megvan az utánpótlása” – mondta.

A jelentkezők fele bukhatja a továbbtanulást

Legkésőbb 2014-re már széles körben is nyilvánvalóvá vált, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar nyelvoktatással. Ekkor indította be a kormány az úgynevezett diplomamentő programját, amelynek lényege, hogy nyelvvizsgához segíti azokat a hallgatókat, akik a nyelvtudás hiánya miatt nem kaphatják kézhez a diplomájukat. Utóbbinak ugyanis feltétele egy középfokú nyelvvizsga bemutatása. Ez akkor körülbelül ötvenezer főt érintett, azt viszont, hogy ez a szám azóta csökkent vagy nőtt, a programot kezelő Nemzetgazdasági Minisztérium a kérdésünkre nem tudta megmondani.

Az elmúlt két évben azonban 10235-en jelentkeztek a programra, közülük 7534-en már be is fejezték a képzést. Az NGM szerint a nyelvi képzéseket befejezők folyamatosan nyelvvizsgáznak, eddig azonban még csak 3603 sikeres nyelvvizsga született. Magyarul hiába a 3 milliárd forintból indított program, több mint 46 ezer magyar diák máig nem tud hozzájutni a diplomájához a nyelvvizsga hiánya miatt.

A helyzet pedig 2020-tól kezdve még rosszabb lesz. A felsőoktatási törvény értelmében ugyanis a felsőoktatási alap- és osztatlan szakokon bemeneti követelmény lesz legalább egy középfokú nyelvvizsga megléte. Azaz ami jelenleg még csak a diplomaszerzéshez kötelező, az négy év múlva már az egyetemi felvételihez is szükséges lesz, vagyis akinek nincs középfokú nyelvvizsgája vagy nem tesz emelt szintű nyelvi érettségit, az nem jelentkezhet a felsőoktatásba.

A Nyelvtudásért Egyesület szerint épp itt az ideje elkezdeni felkészülni erre, ugyanis 2011-ben a felsőoktatási alapképzésre felvettek átlag 54 százalékának volt csak papírja nyelvtudásáról, a felsőfokú szakképzésre sikeresen felvételizőknek pedig csak 21 százalékának. Rozgonyi Zoltán szerint ez azt jelenti, hogy a közoktatás a közelében sincs annak, hogy nyelvvizsgához juttassa a diákokat, azaz csak azok kerülhetnek be a felsőoktatásba, akik kellő számú magánórával tudják kompenzálni azt, amit nem tanítanak meg nekik az iskolában, ami pénzbe kerül. “Ez egyenlőtlen, és súlyosak a társadalmi következményei” – mondta. Eközben azonban a diplomamentés sem tudja kezelni a nyelvvizsga nélkül a diplomájukra váró tömegeket, Rozgonyi szerint ugyanis évről évre 6-8 ezer fővel bővül a számuk, a képzésen pedig ennyien nem tudnak részt venni. De mi a baj nyelvoktatással az iskolában?

Rengeteg a nyelvóra, mégsem tudnak a fiatalok

Minimum 936 tanóra. Egy diák a tanterv szerint ennyi időt tölt nyelvtanulással az iskolás évei alatt általános és középiskolában (plusz még 432 tanórát, ha második nyelvet is tanul). Ez a szám kifejezetten magas, ha a környező országok hasonló számait vesszük alapul: Lengyelországban ugyanez 537, Romániában pedig 472 óra. Luxemburgban ugyanakkor 1893 órát fordít egy iskolás nyelvtanulásra.

A Nyelvtudásért Egyesület konferenciáján elhangzottak alapján az összehasonlítás helyett érdemesebb inkább azt megnézni, hogy az ALTE nemzetközi nyelvtanulási szövetség mit ír elő, hány órát kell egy diáknak nyelvtanulással töltenie, ha középfokú vizsgát akar tenni. Ez alapján ehhez elegendő közel 600 nyelvóra, így a magyar szabályozás által biztosított 936-nak elegendőnek kellene lennie. Mégsem az.

A konferencia egyik előadója bemutatta a tavalyi angol és német érettségi eredményeit, egy nyugati és egy keleti megyére, valamint Budapestre lebontva:

  • Budapesten 12128-an érettségiztek angolból középszinten, és mindössze a 39 százalékuk kapott jelest
  • Veszprém megyében 1499 érettségizőnek csak a 32 százaléka, Hajdú- Bihar megyében pedig 3410-nek csak a 28 százaléka kapott jelest.
  • Emelt szinten jobb a helyzet, ott az eredmények ugyanebben a három megyében 75, 83 és 65 százalék jeles, de emelt szintű vizsgát egyrészt sokkal kevesebben tesznek (kevesebb, mint a középszinten érettségizők negyede), másrészt ők alapból a jobb tanulók közül kerülnek ki, így nem meglépő, hogy többen kapnak jelest.

Ha valaki nem képes jelesre levizsgázni középszinten, az azt jelenti, hogy nincs meg B2-es szintű tudása. Ennél beszédesebb azonban az, hogy a magyarok nem csak a vizsgákon teljesítenek rosszul, hanem a hétköznapokban sem beszélnek nyelveket. A 2012-es eurobarométer szerint a magyar lakosság mindössze 35 százaléka beszél egy idegennyelvet, ami ne csak az uniós átlaghoz képest kevés, de ráadásul folyamatosan csökken is, 2006-ban ez a szám még 42 százalék volt.

Mindezek után csak azt a következtetést lehet levonni, hogy nem az órák mennyiségével van gond. Rozgonyi szerint “szembe kell nézni az iskolai oktatás gyenge hatékonyságával”.

Mi a gond a nyelvoktatással?

A konferencián az előadók a hazai nyelvoktatás több olyan jellegzetességét is megnevezték, amelyek hatással lehetnek arra, hogy ennyire gyengén szerepelnek a diákok a nyelvvizsgákon, volt aki ezt úgy fogalmazta meg, hogy “sokszor átfolyik a gyerekeken a nyelv”. A problémák már azzal elkezdődnek, hogy nem kezdik el elég korán tanulni a nyelveket.

A magyar közoktatásban legkésőbb a negyedik osztályban, azaz 9-10 éves korában kell elkezdeni egy gyereknek idegennyelvet tanulni. Nyelvórák lehetnek már az alsóbb évfolyamokban is az órarendben, ehhez azonban pedagógus kell az alsótagozatba, a tanító nem elég. Egy 2009-es felmérés szerint az első három évfolyam alig több mint a felében tartanak nyelvórákat, holott a legtöbb európai országban már 6 éves kortól elkezdődik a nyelvoktatás.

Az még csak hagyján, hogy nem kezdik el időben tanítani a nyelvet, de az évek során többször is megakad a nyelvtanulás. Az általános iskolából a hatosztályos gimnáziumba, vagy a középiskolába lépve rengeteg diák egyszerűen újrakezdi a nyelv tanulását. Ennek több oka is lehet: más a tanár, más a könyv, a gyereknek egy új rendszer szerint kell tanulnia, vagy egyszerűen csak (mivel az általános és a középiskola között semmilyen érdemi kommunikáció nincs), elkezdik neki ugyanazt az anyagot leadni. Másrészt a középiskolai nyelvtanárok gyakran találkoznak azzal a problémával is, hogy a gyerek maga kéri, hogy tegyék be a kezdőcsoportba, mert több évnyi általános iskolai nyelvtanulás után is úgy érzi, hogy nem tud semmit az adott nyelvből.

Előkerült a konferencián az is, hogy a nyelvtanulás jelenleg csak egy a sok tantárgy közül, és a többi tantárgyra sem lehet azt mondani, hogy azoknak a oktatásával minden rendben van (lásd a pedagógusok tiltakozó mozgalmát). Ugyanakkor a nyelvet érdemes lenne a többi tantárgytól külön kezelni, hiszen ennél a tárgynál, ha lehet, még fontosabb, hogy kompetencia-alapon oktassák, azaz ne csak a nyelvvizsga felkészüléssel foglalkozzanak, és a tankönyvből biflázzanak, hanem az élő nyelvet tanítsák, így ugyanis sokkal hatékonyabban lehet tanulni. A diákoknak ugyanakkor nehéz alkalmazkodni ahhoz, hogy buzgón kell jegyzetelniük egy más tantárgyból, majd a nyelvórán már a saját gondolataikat kellene megfogalmazniuk idegen nyelven.

Több előadó szerint a tartalomalapú nyelvoktatás az, ami igazán sikeres ma Magyarországon, azaz amikor a nyelvet csak eszközként használják arra, hogy például idegen nyelven tanítsanak egy másik tantárgyat. Ebben a módszerben rejlik manapság a kéttannyelvű iskolák sikere. Emellett pedig figyelembe kellene venni a diákok egyéni tulajdonságait, és a tanulói csoportokat is eszerint kellene összeállítani.

A szódolgozatok dominálnak

Mindezekhez elsősorban az kellene, hogy a jelenleg is tanító pedagógusok másképp kezdjenek el tanítani, és ebben az iskolai környezet támogassa őket. Ahogy az egyik előadó megfogalmazta: tanárközpontú, ismeretalapú megközelítésből kellene átváltani tanulóközpontú, kompetencialapú megközelítésre.

Utóbbi már azért is nehéz, mert már a leendő tanárokat sem ebben a szellemben tanítják az egyetemen. Hát akkor? Az ELTE angol nyelvszakának oktatója, Enyedi Ágnes a konferencián hosszan soralta, mi baj a tanárképzéssel, kezdve azzal, hogy az alacsony bekerülési küszöb miatt már eleve azok mennek tanárnak, akik máshová nem tudtak vagy nem akartak bekerülni. Két olyan véleményt is idézett, amit a tanárszakra felvételizők szájából szokott hallani válaszként arra a kérdésre, hogy miért pont oda jelentkeztek. Az egyik, hogy szeretik a gyerekeket, a másik, hogy oda volt a legkönnyebb bekerülni. Szerinte egyik sem biztató.

Az egyetemi képzés napi gyakorlata pedig közel sem az, amit nekik, mint tanároknak képviselniük kellene. “A szemináriumi kultúrának köze sincs ahhoz, ahogy a tanárjelölteknek majd tanítaniuk kell” – mondta Enyedi. Például azért, mert az oktató simán gondol egyet, és megtartja az elvileg az előadásokat kísérő gyakorlatot tömbösítve, és még az a helyzet is előállhat, hogy a tanárjelölt nulla módszertani képesítéssel megy tanítani a gyakorlóiskolába.

Az iskolai nyelvórákon pedig a képességek fejlesztése helyett a szó- és nyelvtan dolgozatok dominálnak. Az oktató ismert olyan gyereket is, aki kétnyelvű családban nevelkedett, mégis hármast kapott angolból, mert rossz volt a szódolgozatának a helyesírása a harmadik osztályban. “A gyerekeket folyamatosan tesztelik, pedig kompetenciákat kellene fejleszteni, csak a nagyon elcsigázott tanárok ezt tudják a leggyorsabban javítani, és ez néz ki a legobjektívebben” – mondta.

Mindezek miatt a közoktatásban résztvevők több mint fele már el sem hiszi az iskoláról, hogy ott megtanulhat egy nyelvet, ezért magánúton próbálkoznak.

Nem sok, de nem is kevés

A konferencia résztvevői szerint sokféle módon lehetne javítani a nyelvtanítás minőségét. Minél több modern oktatási eszközt kellene bevezetni az iskolába, ezek akár azt is segíthetnék, hogy tanulók többször kerüljenek kapcsolatba külföldi diákokkal. Például skypeolhatnának egymással. Az idegen nyelvű környezet nagyon fontos, egy felmérés szerint pedig a diákok is szívesen látnák, ha otthon is lenne idejük magukban a nyelvvel foglalkozni.

A Nyelvtudásért Egyesület kérdőíves felmérése szerint a tanulók még az új, 2020-tól érvényes szabályozást sem utasítják el egyértelműen, sokan mondták azt, hogy a középszintű nyelvvizsga egy reális elvárás, ma már munkaerőpiaci követelmény is, a kötelezővé tétele pedig motivációt teremt. Közben azonban olyanokat is mondtak, hogy túl nehéz elvárás, amely sokakat kizár, hiszen plusz pénzbe kerül, az oktatás pedig nem elég jó színvonalú a megszerzéséhez. “Nem sok, de nem is kevés” – mondták.

Albert Ákos | abcug.hu