Áldásnak tartja, hogy gyerekek közt öregedhetett meg

Molnár Mária, Mezőkövesd új díszpolgára
Molnár Mária, Mezőkövesd új díszpolgára - © Fotó: Tóth Balázs
Mezőkövesd – Egykori alma matereiben taníthatott Molnár Mária, aki vezette is az egyházmegye első katolikus iskoláját.

Molnár Máriát, a Szent István Katolikus Általános Iskola korábbi igazgatóját választották idén Mezőkövesd díszpolgárává. Az oktatási szakember 1991-től 2010-es nyugdíjba vonulásáig vezette az intézményt, s részt vett a város közéletében. Tagja volt a rendszerváltás utáni első önkormányzatnak, s később a 2002–2006 közötti ciklusban is önkormányzati képviselőként tevékenykedett. Majdnem két évtizedes igazgatósága alatt sokat fejlődött és bővül az iskola. Teljesen felújították az épületet, új szárnnyal, tornateremmel és ebédlővel bővítették, meg­újult az udvar is.

A szívem csücske ez az iskola, a családom, édesanyám is idejárt.” Molnár Mária

Nagy megtiszteltetés

– Tősgyökeres matyó vagyok, néhány évet leszámítva Mezőkövesden éltem és itt töltöttem a pályafutásomat. Általános és középiskolámba jöhettem vissza tanítani, ez adta meg életem értelmét. Végtelenül hálás vagyok ennek a városnak, ez adta az iskoláimat gyerekként, később a munkámat, az életcélomat és sok örömet – mondott köszönetet Molnár Mária.

Mint mondta, nehezen tudna kiemelni bármit is a pályafutásából. Versenyre vitt gyerekeket, de nem biztos, hogy azok az igazán nagy eredmények. Inkább az, hogy a pedagógus gyerekek közt van, nevelheti a jövőt, a szülők legnagyobb ajándékát, a gyerekeket. Ezt a sors, a Jóisten megadta számára. Áldás, ha az ember gyerekek közt öregedhet meg.

– Nagyon meglepett, amikor megkaptam az értesítést, összeszorult a szívem, nagyon kicsinek éreztem magam. Benne voltam az önkormányzatban, amikor Takács István festőművésznek posztumusz megszavaztuk a díszpolgári címet. Mégis inkább fölnézek a nagy elődökre. Nagy megtiszteltetés a cím. Már több a múlt, mint a jövő az életemben, de igyekszem még utólag is méltó lenni a díjhoz – ígérte a 67 esztendős pedagógus, aki olyan nagyon nem tud és nem is akar elszakadni az iskolától.

– Naponta látom, szépen fejlődik, az eredményeit is figyelem és ismerem, büszke vagyok rá. A nyugdíjas éveim is tartalmasak, kapcsolatban vagyok a gyerekekkel, a családommal, kézimunkázom is, mozgalmas életet élek. Most már a karitatív tevékenység is befér. Ha a szükség úgy kívánja, egyetemre készítek elő gyereket, korrepetálok, hiszen a szaktárgyaimra, a matematikára és a kémiára mindig szükség van és nagy szívvel csinálom – számolt be nyugdíjas éveiről Molnár Mária.

S hogy miért döntött úgy, hogy tanár lesz? Arra emlékszik, hogy nyolcadik osztály után mindenképpen benne volt a tanítási vágy. Általános iskolájában nagyon sok jó tanára volt, az ő példájuk motiválta.

– Amikor beiratkoztam a gimnáziumba, a szép emlékű, (nagy tiszteletet adok neki holtában is) Hancsók Kálmán matematikatanár kérdezte, milyen nyelvre iratkozom. Mondom: latinra. Nagyon jó, és mi akarok lenni, tette föl a kérdést. Azt válaszoltam, matektanár. Jól megnézett magának. Később a tanárom lett, haló korában is áldom őt, több tanáromat és az osztályfőnökömet is – mondta Molnár Mária.

A gimnázium után tehát Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát, majd Debrecenben szerzett középiskolai tanári végzettséget. Később hitoktatói szakra járt Egerbe, s közoktatás-vezetői képzésben vett részt a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

– A szívem csücske ez az iskola, a családom, édesanyám is idejárt, nagy dolog, hogy visszakerültem ebbe az intézménybe. Először Mezőkövesden a kollégiumban voltam, majd a gimnáziumban óraadó, aztán idekerültem. Nagy feladat volt, de hálás vagyok a sorsnak – fejtette ki Molnár Mária.

Szerinte az egyházi intézmények nevelése más, legalábbis bízik benne. A 40 éves korszakot követően a rendszerváltás nagy lehetőséget nyitott, s az Egri Főegyházmegye első iskolája lettek. Mezőkövesden sok nagyszülő élt még, akik az apácákhoz jártak (az egykori I-es, vagy Petőfi Sándor, ma Szent István Katolikus Általános Iskolát még ma is sokan Zárdaiskolának nevezik), bennük élt a remény, hogy egyszer visszakapja az egyház. Molnár Mária szerint nem volt elvadult kommunista a tantestület korábban sem, de végre lehetett imával kezdeni a napot, az órarendbe beilleszteni a hitoktatást, színt vallani a gyerekeknek, hiszen megszűnt a kettős nevelés. Korábban ugyanis vallásos nevelést kaptak otthon, de iskolában nem lehetett erről beszélni. Az egyházi iskola indítása azt a célt is szolgálta, hogy egy nyelven beszéljen a szülő és a tanár, és úgy is éljenek. A pedagógusnak nem mondania kell, hanem példát adnia életével, s ez alapján mennek utána a gyerekek.

Tóth Balázs








hirdetés










hirdet�s