„Akkor vagy iskolaérett, ha elég nagy a tested, elég okos vagy és szépen tudsz rajzolni”

Akt.:
Ferenczi Sarolta: Adnék zöld pontot is, az a jó. És sárga csillagot is kapna, aki jól tanul. Aki jól viselkedik, az zöld pontot
Ferenczi Sarolta: Adnék zöld pontot is, az a jó. És sárga csillagot is kapna, aki jól tanul. Aki jól viselkedik, az zöld pontot - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Sacika első osztályba készül. Még nem tudja, milyen lesz az iskola, csak azt, hogy milyet szeretne. Interjú Ferenczi Saroltával, aki a héten kezdi meg általános iskolai tanulmányait.

Ferenczi Sarolta most még a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda nagycsoportosa, de pár nap múlva büszkén lépdel majd az iskola felé. Már ismer néhány betűt, ismeri az egyik tanító nénijét, és látta az iskolaudvaron a toronyszerű „harangcsengőt”. Csak egyet sajnál. Hogy Buborék nevű teknősbékája nem mehet vele az iskolába.

– Most még óvodás vagy, de egy pár nap múlva iskolába mész. Most minek érzed magad, óvodásnak vagy iskolásnak?

Ferenczi Sarolta: Iskolásnak. Nem tudom, miért. Talán azért, mert az iskolások már tanulnak, és én is tanulok már néha. Például rajzolni nagyon szeretek. Itt az óvodában és otthon is. Mindent lerajzolok, ami csak az eszembe jut.

– Azt szokták mondani a felnőttek, hogy az lehet iskolás, aki már iskolaérett. Szerinted mit jelent ez?

Ferenczi Sarolta: Lehet, hogy azt jelenti, hogy egy gyerek már elég nagy ahhoz, hogy iskolába menjen. Ha nagy a tested, elég okos vagy és szépen tudsz rajzolni.

– Gyakran gondolsz az iskolára?

Ferenczi Sarolta: Igen. Arra például, hogy milyen lesz az iskolapad, lesznek-e barátaim. Meg a teknősömre is gondolok, hogy milyen jó lenne majd elvinni az iskolába. Ott lenne az osztályban, és játszanék vele.

– Milyen legyen az iskolapad?

Ferenczi Sarolta: Kétszemélyes, hogy ott üljön a barátnőm. Fontos, hogy legyen barátunk, mert szünetben vele tudunk játszani.

– Melyik iskolába fogsz járni?

Ferenczi Sarolta: A Szabó Lőrinc Általános Iskolába. Rajztagozatra és két tan­nyelvű angolra. Azt az iskolát most éppen felújítják.

– Mit gondolsz, órán mit kell majd csinálni?

Ferenczi Sarolta: Tanulni. Fogunk számolni, írni, olvasni.

– Ki tanítja majd ezt meg nektek?

Ferenczi Sarolta: Nem tudom, hogy hívják, de vörös haja van. Vörösbordós. Ő az iskolatanító néni. De lesz egy tanító bácsim is.

– Hogy fogtok számolni?

Ferenczi Sarolta: Egy, kettő, három… Van egy dobozom, olyan, mint a dobókocka, abban vannak a korongok, kékek meg pirosak. Azzal is számolni fogunk. Vannak pálcikáim is. Ekkorák (mutatja az ujját) és színesek. Sárga, kék, zöld, piros. Azért ilyen sok színű, hogy meg lehessen különböztetni őket. Az oviban is számoltunk. Az ujjunkon számoltunk, hogy egy, kettő, három….

– Szerinted milyen lesz az élet az iskolában?

Ferenczi Sarolta: Nem lesz szigorú. Persze nem lehet hangoskodni és beszélgetni. Csak a szünetben. Az órán csak akkor lehet kérdezni, ha szólítanak. Nem csak úgy, amikor akarsz. Jelentkezni kell akkor is, ha valamit tudsz.

ferenczi-sarolta-kisiskolas04-st

– Mit csinálsz majd a szünetekben?

Ferenczi Sarolta: Hát ott vannak az udvaron nagy fák, és van ott egy csengő. Olyan, mint egy toronyóra. Több udvar van különben. Egy a focizóknak, egy a kosarasoknak. A csengő a sima udvaron van. Azzal csengetnek, ha be kell menni, vagy ha ki kell jönni. Olyan nagy, harangszerű.

– Ezt az iskolai nyílt napon láttad?

Ferenczi Sarolta: Igen, az jó volt. Tanultunk is egy kicsit. Csak akkor volt gipszben a lábam, mert ráestem. Nem tört el, csak meghúzódott. Be kellett gipszelni. De azért be tudtam menni az osztályba. Szép a terem. Vannak benne nagy szekrények meg egy monitor és egy krétatábla. Meg van ott fenn egy olyan szalag, amin képek, számok meg ujjak vannak.

– Minek a monitor?

Ferenczi Sarolta: Azt még nem tudom.

– Kedves volt a tanító néni?

Ferenczi Sarolta: Igen, kedves. Volt, amikor komolyan beszélt, és volt, amikor mosolygósan. A tanító bácsit még nem láttam, csak a kettő tanítónénit. Mert kettő tanító néni lesz és egy bácsi. Az egyik a vörösbordós hajú, a másiknak meg szőke, rövid haja van. Ő nem volt az osztályban, csak láttam. De nem is szőke haja volt, hanem fekete. És rajzolni is kellett az iskolában. Egy ollót, egy papírt, egy ceruzát, meg ilyesmit. Jól sikerült.

– Nem féltél egy kicsit az iskolában a sok gyerektől?

Ferenczi Sarolta: Nem, inkább izgalmas volt.

– Jól érzed még magad az óvodában, vagy inkább már iskolás szeretnél lenni?

Ferenczi Sarolta: Itt is jól érzem magam, de iskolába is szeretnék már menni. De én aludni nem szoktam. Csak lefekszem.

ferenczi-sarolta-kisiskolas06-st

– Ha azt a feladatot kapnád, hogy találd ki, milyen legyen az iskola, akkor milyen iskolát terveznél?

Ferenczi Sarolta: Le tudnám rajzolni. Narancssárga lenne, meg zöld belül, kívül meg halványpiros. Lehetne ott tanulni, de bevezetném a kézműves foglalkozást is. Abból sok lenne. Lenne torna és balett, meg játékóra, amikor csak játszanak a gyerekek. Játszótér is kellene. Az jó lenne. Az egyik iskolában láttam játszóteret. A Vörösmartyban van egy kicsi játszótér, oda sokan járnak az ovis társaim közül. Nekem hiányozni fog a játszótér, amikor iskolás leszek. Énekóra nem hiszem, hogy lesz, de jó lenne, ha lenne, mert énekelnénk és körjátékoznánk. De a kedvencem a rajzóra lesz. És Buborékot is nagyon szeretem, ő a teknősöm. Jó lenne olyan óra, ahol az állatokról tanulnánk. Állattanóra lenne a neve. Megtanulnánk, hogy mit kell enni adni az állatoknak. Például megtudnám, hogy mit eszik a holló. Nekem a tigris és az oroszlán is a kedvencem. Mert egyszer a vadasparkban láttam egy olyan tigrist, akinek valamilyen szálka ment a lábába. És úgy szomorkodott a ketrecben. Lakik ott két medve is. Dorka, meg… Borka. És még láttam szurikátákat is. De legjobban a kis malacok izgattak. Kis, csíkos vaddisznók voltak. Kellene az iskolába egy kis állatkert. Akkor ott is megnézhetném az állatokat, és adnék nekik enni. Akkor igazi állatokról tanulhatnánk.

– Mondtad, hogy balett-terem is kellene. Szeretsz balettozni?

Ferenczi Sarolta: Most járok balettozni, de nem hiszem, hogy ha iskolás leszek, tanítás után fogok járni, mert nem lesz idő. Mert házi fel­adat is lesz. És ha még balett is van, az már túl sok.

– Fárasztó lesz az iskola?

Ferenczi Sarolta: Korán kell majd kelni. De különben nem lesz fárasztó, ha egész nap az iskolában leszek. Szívesen tanulok majd. De azért legyen balett-terem, mert akkor nem kellene külön balettre járni. Biciklizni is szoktam. Holnap behozom a biciklimet az óvodába, és az udvaron fogok biciklizni. Kellene az iskolába is egy biciklipálya. Meg lehetne gördeszka- és görkoripálya is. Én még nem tudok görkorizni, csak rollerezni és biciklizni. De jégkorcsolyázni már tudok egy kicsit.

– Akkor végül mi minden legyen az iskolában?

Ferenczi Sarolta: Legyen benne kis állatkert, kis játszótér, balett-terem, biciklipálya, gördeszka-és görkoripálya. Tornaterem már van az iskolában, oda megyünk tesiórára. Még nem láttam, hogy milyen, csak a tanteremben voltunk. Régen jártam úszni és judózni is. Jó lenne egy uszoda is az iskolába.

– Milyen legyen a tanterem? Olyan, amilyen most, vagy inkább más?

Ferenczi Sarolta: Legyenek benne kétszemélyes padok, és azok legyenek színesek. Szivárványosak, virágosak, minden legyen rajtuk! Oroszlán, elefánt, pillangó, delfin, bálna, mackó. Az állatkert minden állata legyen rajta a padokon és a szekrényeken!

ferenczi-sarolta-kisiskolas01-st

– A világon vannak olyan iskolák, ahol egyenruhában járnak a gyerekek. Mindenki egyformában. Ez jó lenne a te iskoládban is?

Ferenczi Sarolta: Inkább legyen mindenki a saját ruhájában. Mert akkor nem kellene mindenkinek mindennap ugyanolyanba öltöznie. Az unalmas. A színes az jobb.

– Milyenek legyenek a tanítási órák?

Ferenczi Sarolta: Az óra legyen jó! Érdekes, ne unalmas, mert akkor elalszanak a gyerekek!

– Egy osztályba jársz majd a barátaiddal?

Ferenczi Sarolta: A csoportomból nem jön senki abba az iskolába, de anya barátjának az egyik gyereke igen. Őt úgy hívják, hogy Illangó. A testvére pedig Noella. Jó lenne, ha mindenkinek különleges neve lenne az iskolában.

– Milyenek legyenek a könyvek és a füzetek?

Ferenczi Sarolta: A füzetek legyenek virágosak. Lila, világoskék, zöld és narancssárga. A lila legyen a csíkos füzet, a narancssárga a kockás, a kék pedig sima! A rajzfüzet legyen delfines!

– Sikerült minden tanszert megvásárolni?

Ferenczi Sarolta: Igen. Vettünk egy iskolatáskát. Azt apa vette. Lila és pillangós. És világító fények is vannak rajta, fényvisszaverős. Vásároltunk még faragót, radírt és ceruzákat. Porpasztell is kell még. Vettünk olyan színezőceruzát, amivel rajzolok, és ecsettel le lehet festeni. Van már gyurmám is és gyurmanyomóm meg gyurmakésem. A tolltartómban van radír, faragó és ceruzák. Van arany, ezüst ceruzám is, és a szivárvány színeiben raktam be őket.

– Mit kapnak az iskolában azok a gyerekek, akik jól megoldják a feladatokat?

Ferenczi Sarolta: Az egyik barátomnak matricái vannak a füzetében. Később ötösöket lehet kapni. Aki rosszul tanul, az egyeseket kap. Van piros pont és fekete pont. A fekete a rossz. Én azt nem adnék, ha tanító néni lennék. Csak fekete csillagot. Az jobb, mint a fekete pont. Adnék zöld pontot is, az a jó. És sárga csillagot is kapna, aki jól tanul. Aki jól viselkedik, az zöld pontot.

– Milyen lesz iskolásnak lenni?

Ferenczi Sarolta: Az büszkeség, ha valaki nem óvodás, hanem iskolás. A fogam is kiesett, már 7 csontfogam van. Jó lesz az iskola. A rajz lesz benne a legjobb. De szeretnék megtanulni írni és olvasni is. Mert nagykorunkban el kell tudnunk olvasni mindent. Van nekem is könyvem. Mesekönyvem. Vannak matricás könyveim is. Állatos, de leginkább az erdőset szeretem. Abba nagyon sokat ragasztottam már. Van hozzá matrica és színező. Ebből nem lehet olvasni, csak az elején meg a végén látni betűket. Néhány betűt már ismerek. Az S-et, az A-t, a B-t, a C-t, az Á-t, az Ó-t, az L-et és az I-t. Ezeket már megismerem, és le is tudom írni őket.

– Hegyi Erika –