Akit a döglött macska "illata" megcsapott

Néha nem egyszerű szakma az újságíróé. Egy-egy sztori után kutatva bele lehet futni, gyomorforgató dolgokba. Mint például kedden egy karóba húzott macskába. –sothis jegyzete

Délelőtt még nem is sejtettem, hogy böjtölős nap lesz, dél körül szólt egy kolléganőm, hogy Szirmán karóba húzott macskatetem virít a járdán. Kocsiba be, kettesbe be, nyomás ki Szirmára, ahol meglepő módon az utcabeliek nem tudnak semmit, kiszúrom a helyi hírmondókat –nyugdíjasok a kapuban-, de ők se tudnak semmi ilyesmiről. A végére hagyom a tuti hírszerző helyet, tehát bevonulok a kocsmába, ahol egy középkorú hölgy útbaigazít: – ott van a járdán, háromháznyira a saroktól. Ott volt szegény pára. A Bot vége áll ki a szájából.

Kavarognak a gondolatok bennem, hogy a brutális tettes vajon túl sok középkori filmet nézhetett? Vagy esetleg megunta a macskáját? Esetleg ennyire primitív és szadista? És végül: erre valakinek talán feláll? A szag émelyítő, zöld döglegyek lengik be a tetemet, objektívcsere, kell a tele, ha közelebb megyek félő, hogy odarókázok.
Jönnek, mennek az emberek az utcában, van, aki egyszerűen átlépi a meggyalázott fekete macskát, egyesek kimennek a járdára. A kocsmában a nő azt mondta, hogy tíz körül már ott volt a cirmos, tehát azóta kint van a napon, nem véletlen a többméteres dögszag. Próbálok fotózni, de azon agyalok, hogy amíg ki nem jöttünk ez senkit sem zavart? Esetleg ott maradt volna hetekig, amíg csak egy csontváz marad belőle, és addig átlépik, kikerülik, és befogják az orrukat?

Kapcsolódó cikkek:

A cikkíró blogja: vadkelet.blogging.hu








hirdet�s