Akinél a családszeretet mindent visz

Akt.:
Fazekas Miklósné
Fazekas Miklósné - © Fotó: Kozma István
Mályi – Ildikó „többlaki” életet él: Mályiban és Miskolcon, vagy Görögországban tölti a napjait. Interjú: Fazekas Miklósné testnevelő tanárral, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Diáksport és Szabadidő Egyesület elnökével.

Amikor időpontot egyeztettünk, azt mondta, hogy éppen unokázik, ezért reggeltől estig ráér, de Mályiba menjünk. A megbeszélt helyen, a tóparti, csodaszép részen találtuk meg.

Nem gondoltam, hogy saját tengerparttal és kikötővel is rendelkezik…

Mindez óriási túlzás, bár jól hangzik. Az viszont tagadhatatlan, hogy az itteni panoráma verhetetlen. Mályi engem megnyugtat és feltölt.

Mióta elnöke a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Diáksport Tanácsnak, majd a Megyei Diáksport és Szabadidő Egyesületnek?

Úgy hiszem, hogy 1992-től. Előtte azonban 1979-től 1986-ig titkára voltam a szervezetnek.

Mit tart a legnagyobb eredményének?

Nehéz mérlegre tenni ezt a hosszú időszakot, és a körülményeket. Megtartottuk a tanács és egyesület tagságát, a közösség kitermelte a maga szó szerinti alkotóstábját. Társadalmi vállalásunknak ez az összetartás és együttműködés volt mindig az alapja. Szív- és kitartás nélkül sem jutottunk volna semmire, ezért maradtunk meg, sőt bővültünk ki. Nagy rendezvényeket valósítottunk meg: országos bajnokságokat szerveztünk, olykor több, mint ezer diákot fogadtunk. Az a cél vezérelt minket, hogy minél nagyobb élményt nyújtsunk a kisiskolásoknak és a kollégáknak, akiknek a háttérprogramokkal teremtettünk olimpiai hangulatot, és adtunk maradandó élményeket. Vagy a várban, vagy a Népkertben tettük, de mindig pluszt nyújtottunk. Felejthetetlen nemzetközi viadalokat is vállaltunk. Aztán magas színvonalra emeltük a körzeti, a városi, és a megyei rendezvényeket, amelyek országos összehasonlításban a legnagyobb tömeget mozgatták meg. Évről évre növekszik az indulók száma, a múlt tanévben kétszáz iskola majd’ huszonhétezer diákját versenyeztettük.

Akkor bizonyára elégedett.

Erősödést, egyenesen szárnyalást látok. Soha nem látott fejlődésnek vagyok a szemtanúja: a mostani anyagi háttérrel és szellemi tőkével soha nem dolgoztunk. Már harmadik éve olyan fiatal kolléga látja el a titkári teendőket, akinek személyében egyesül a szaktudás és a lendületet. Benőcs Dávidról beszélek, olyan emberről, aki megadja a tiszteletet mindenkinek és kiválóan kezeli a technikai eszközöket is.

Milyen támogatásból működnek?

A Magyar Diáksport Szövetség teljesítményi alapon biztosítja a szervezéshez szükséges pénzt, irodánkat pedig önerőből tartjuk fenn, ehhez a megyei közgyűlés is nyújt anyagi támogatást.

Jó kapcsolatot ápol a Magyar Diáksport Szövetség vezetőivel?

Természetesen igen, máskülönben nem működne ilyen jól a verkli. Balogh Gábor elnöktől kezdve, ha szabad így fogalmaznom, lefelé mindenkivel nagyon jóban vagyok. Kölcsönösen tiszteljük és értékeljük egymás erőfeszítéseit.

Önt választják, vagy kinevezik?

Választanak, azaz tisztségemhez ki kell érdemelnem a tagság bizalmát.

Egykor a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában tanított. Nem hiányoznak az órák és a gyerekek?

Az intézményben 1986-tól dolgoztam. Mindig szerettem az iskolámat, ahol imádtam tanítani. Szívesen gondolok vissza az ott töltött évekre. Igyekeztem a maximumot nyújtani és nekem nem csak az órák voltak fontosak, hanem az iskolai sportban való részvétel is. Legyen az bemutató, ünnepség, sítábor, vagy bármilyen verseny. 2010-ben mentem nyugdíjba, és ha segítséget kérnek tőlem, máig segítek is. Például pályázatok megírásában. A háttérből nyújtok támogatást, az a célom, hogy átadjam a tapasztalatomat a fiataloknak.

Magasztos gondolatok, szép szavak.

Ha már szép szavak, akkor elmondom a kedvenc idézetemet. Harvey Samuel Firestone, amerikai üzletember így vélekedett: „Akkor hozod ki a legjobbat másokból, ha magadból is a legjobbat adod”.

Nézte a labdarúgó világbajnokság mérkőzéseit?

Ilyet hogyan kérdezhet? Nagyon szeretem a jó focit. A franciáknak szurkoltam és ez bejött nekem. A horvátok egy kis nemzet válogatottjaként azonban szintén remekül játszottak.

A nyarat a férjével köztudottan Mályiban tölti. Csak nem úszik, kerékpározik és fut?

Nagyon szeretem Mályit és a hétvégi házunkat, amelyen folyamatosan sok a tennivaló. 1975-től építjük, bővítjük az unokáink nagy örömére. Rendre itt van a két legkisebb unokánk, akikkel tényleg mindent csinálok, csinálunk. Csak címszavakban: úszás, vízibicikli, lengőteke, tollaslabda, röplabda, labdarúgás, amit az itteni lehetőségek adnak.

Férje, Fazekas Miklós egykori középtávfutó magyar bajnok, válogatott atléta, majd edző, sportvezető, tanár. Ebből arra következtetek, hogy önöknél otthon reggeltől estig a sport a téma…

Mindig segítettük egymást a munkában, és minden más tevékenységben, ez óriási erőt adott nekünk. Miki megértette, ha nem vagyok itthon, vagy éppen itthon vagyok, de adminisztrálok. Életünk másik tartópillérét a családunk adja és az unokák szeretete jelenti.

A lánya, Ildikó Görögországba ment férjhez.

Évente legalább öt-hat hetet töltünk náluk. Részben Athénben, részben a Peloponnészoszi-félszigeten lévő családi nyaralóban, a fővárostól 450 kilométerre, egy gyönyörű faluban.

Köztudott, hogy a lánya idegenvezetőként dolgozik ott. Képes volt megtanulni görögül?

Igen, mert nagyon jó nyelv­érzéke van. Beiratkozott az egyetemre és a tanulmányait felsőfokú nyelvvizsgával zárta. A három éves idegenvezetői főiskolát nappali képzésben végezte, ugyancsak a legjobb eredménnyel. Mint szülők, büszkék vagyunk rá. Magyar csoportokat fogad, megvan a kapcsolata, jól döntött, amikor ezt a szakmát választotta.

Azt önről régóta tudom, hogy franciául beszél, de azt nem, hogy „kényszerből” elsajátította-e már a görögöt?

Francia tanári diplomám is van, már felnőttként szereztem. Ami a görögöt illeti: próbálom a közhasznú szókincsemet bővíteni. A görögök többsége az angolt használja, ezt a nyelvet is megtanultam, jól elboldogulok vele.

Szereti Görögországot?

Ettől sokkal nyomatékosabb az, ha kijelentem, hogy egyenesen imádom. Az ország csodálatos természeti kincsekkel, tájakkal, kultúrával, történelmi hagyományokkal rendelkezik. Az ottaniakat a családi összetartás jellemzi, ez az erő pedig tovább erősít minket.

Egyik unokája, Tzanetos Maximos még csak 7 éves, de a magyar mellett görögül is beszél. Az egyik közösségi platformon posztolt képeiből arra következtetek, hogy nincs olyan sportág, amelyet ön még nem tanított meg neki.

Nagyon fontos, hogy kisgyerekként minél több nyelvet és sportágat ismerjen meg. Megjegyzem, hogy mindkét unokánk – a másik Bánk – mozgékony és szereti a sportot. Maka alkata és az atlétika iránti vonzalma árulkodik a gének öröklődéséről, majd elválik, hogy mi lesz belőle. Itt jegyzem meg, hogy a Miklós első házasságából született két nagylányt is a sajátomnak tekintem, családjaikban három felnőtt unoka van. Nagy öröm, hogy valamennyien megállják a helyüket az életben.

A férje első házasságából egy híresség is született: Fazekas Erika 1988-ban olimpikon volt, rajthoz állt a szöuli olimpián. Van-e még kapcsolata a sporttal?

Már nincs. A családi vállalkozásukban dolgozik.

Milyen időközönként fut össze a teljes és az igazán népes családja?

Itt, Mályiban tényleg csúcsra járatjuk a lehetőségeinket, igyekszünk minél több közös programot szervezni. A nagy családi ünnepeket, gondolok a karácsonyra, a húsvétra, a születésnapokra, rendre összetoborozzuk a családot. Karácsonykor rendszeresen Erikáékhoz megyünk Komlóstetőre.

Önnek van egyáltalán szabadideje?

Egyelőre nem sok. Aktív pihenéssel töltöm az időmet. Szeretnék minél többet adni önmagamból a gyerekeknek és az unokáknak – amíg van erőm. Nem unatkozom, reggeltől estig bőven akad tennivalóm.

Régi barátnői közül Daragó Lászlóné, volt megyei sportigazgató Dunakeszire költözött, Váradi Katalin testnevelő tanár Svédországba ment férjhez. Tartja-e velük a kapcsolatot?

Magától értetődően. Ezek örök barátságok, összeköt minket a hitvallásunk, a közös hivatásunk, a sport iránti szeretet, és az emberi szálak is erősek. A távolság nem akadálya a barátságunknak, mindig szakítunk időt egymásra. A mai modern technika adja magát: a telefon, az internet, szóval rendszeresen beszélünk. Váradi Kati, ha itthon van, rögtön jelentkezik, sőt már akkor, ha még csak készülődik. Olyan még nem történt, hogy pár órát ne adtunk volna egymásnak, ezek a diskurzusok hozzátartoznak az életünkhöz.

Milyen eseményekre jár? Gondolok a vizes világbajnokságra, a birkózó, a cselgáncs és a jégkorong vébékre…

Nem mindig jut időm az események élő követésére. Az unokákkal kapcsolatos feladatok kötnek le és kívánnak teljes embert. A televízión keresztül azonban mindent követek. Gyakran mondogatom, hogy családunk egy nyelven beszél. Ez a nyelv nem más, mint a sport.

Akadnak-e még megvalósítatlan tervei? Például lassan a körmünkre ég a tokiói olimpia.

Igen vannak álmaim, vágyaim, de olyanok, amelyek elérhetők, mert délibábot nem kergetek, a Holdutazáson nem töröm a fejem. Az unokáimmal tényleg szeretnék eljutni egy nagy eseményre, például ötkarikás játékokra. A legszebb nagyszülői ajándék lenne, ha a kicsikkel ­szereznék magamnak és ­nekik, egy ilyen nagy élményt.

Kolodzey Tamás