„Ajándékok, gyerekek együtt. Nekem ez jelenti a karácsonyt”

Akt.:
Örültek a segítségnek a gyerekek
Örültek a segítségnek a gyerekek - © Fotó: Bujdos Tibor
Alsózsolca – Tegyük szebbé együtt a nehéz sorsú gyerekek ünnepét!

– Anyukámra emlékszem még, az apukámra nem, mert ő meghalt. Ötéves voltam, amikor anyutól elhoztak a gyermekotthonba. Most is találkozom néha vele, de nem megyek hozzá, mert nem csípem. Nekem a haza azt jelenti, ha a bátyámnál vagy a nővéremnél lehetek. Ők a családom – ismerjük meg a 16 éves Rendes József történetét, akivel az Alsózsolcai Gyermekotthonban találkoztunk. Azért jöttünk el ide, hogy kicsit megismerjük az otthon életét, mert az idén ennek az intézménynek és az alsózsolcai két lakásotthonnak szeretnénk felajánlani karácsonyi „Segítünk” akciónk adományait.


Józsi nehéz sorsa ellenére bizakodó és tele van tervekkel.

– Szeretném befejezni az általános iskolát, aztán szakmát tanulni. Ápoló szeretnék lenni. Tudom, hogy nem könnyű hivatás, de szívesen csinálnám – állítja határozottan. A távolabbi jövőről pedig:

– Mi a vágyam az élettől? Hogy minden jó legyen. Hogy amikor kimegyek innen, ne kelljen semmiben hiányt szenvednem. Nem akarok luxusban élni egyáltalán, de legyen annyi pénzem, hogy el tudjam tartani a családomat. Én egyébként örülök, hogy idekerültem. Jobb itt, mintha otthon maradtam volna – mérlegeli sorsát.

Kérdezzük a karácsonyról. Józsi azokat az ünnepeket tartja szépnek és meghittnek, amelyeket a testvéreinél tölthet.

– Veszünk egymásnak ajándékokat, körülüljük az asztalt. Ilyen a karácsony – mondja.

Az más volt

A szintén 16 éves Poczok Lajos zárkózottabb, nem szívesen mesél életéről. Annyit azért elárul, hogy egy hónapos volt, amikor elvitték a családjától. Nevelőszülőknél élt, de 5 évvel ezelőtt el kellett onnan jönnie, mert nem viselkedett rendesen az iskolában. Más is történt, de erről nem beszélt.

– Itt elvagyok – jellemzi mostani helyzetét. – Nem mondom, hogy jó itt, de azt sem, hogy rossz. Apával tartom a kapcsolatot. Az anyukámat ismerem, de nem tudom, mi van vele. Sok testvérem van, az egyik féltestvérem itt lakik az otthonban.


Lajos a nevelőszülőknél töltött karácsonyokra emlékszik szívesen.

– Azok jók voltak – mondja. – Karácsonyfa, ajándékok, gyerekek együtt. Másabb volt, mint most – idézi fel a múltat vágyakozással a hangjában.

Arról is kérdezzük, mi a karácsonyi kívánsága.

– Semmi – vonja meg a vállát. A jövőről azonban szokott gondolkodni. Először el akarja végezni az általános iskolát, aztán kitanulja a pék szakmát. Kocsit pedig mindenképpen vesz, ha kikerül az otthonból.

Nem könnyű

Nehéz sorsú gyermekek és fiatal felnőttek élnek az Alsózsolcai Gyermekotthonban, fiúk-lányok vegyesen. Szűcs Ferenccel, az otthon szakmai vezetőjével beszélgettünk, aki már az elején elárulta, nem mindennapi intézményről van szó. A megyében egyedül ebben az otthonban működik fiúk számára létrehozott úgynevezett speciális csoport. Ide olyan 12 évnél idősebb fiúk kerülnek elhelyezésre, akiknek viselkedése, magatartása pszichés és disszociális tüneteket mutat, de nem ritka az sem, hogy az otthonba kerülés előtt már kipróbálták a tudatmódosító szerek egyikét-másikát.

De itt élnek a problémás fiatalok kisebb testvérei is, mert gyermekvédelmi törvény egyik alapelve, hogy a testvéreket ne szakítsák el egymástól. Épp elég nagy trauma számukra az is, hogy nem a szülők gondoskodnak róluk. A kisebbek az alsózsolcai általános iskolába járnak, az idősebbek miskolci középiskolákba. Aki nem tud beilleszkedni az iskolai közösségbe, az magántanuló lesz, velük az otthonban fejlesztőpedagógus foglalkozik.


– Nálunk nagy sikernek számít, ha valaki továbbtanul. Jelenleg 17 gyerekünk van az otthonban, közülük 3-an járnak szakmát adó középiskolába. De öröm az is, hogy nemrég rajzversenyt nyertek növendékeink – meséli a szakmai vezető.

Itt tehát minden apró eredményt meg kell becsülni. A nevelők pedagógiai módszere a személyes példamutatás. Hisznek benne, hogy ezzel tudnak hatni. Nehéz persze, mert sok gyerekük kriminalizált környezetből érkezik, a szüleik maguk is iskolázatlanok, képzetlenek, gyerekeiket elhanyagolták, nem foglalkoztak velük. Ezért is rendkívül nehéz az itt dolgozó felnőtt teamek munkája. Nem elég nevelni, ellátni, gondozni a gyerekeket, hanem gyakran pótolni kell a tudásbeli lemaradásaikat, neveltségi szintjük hiányosságait. Nagy kihívás ez mindannyiunk számára – teszi hozzá Szűcs Ferenc.

Hegyi Erika


Amire szükség lenne

Ellátogattunk a gyermekotthon egyik csoportjába is. Kiderült, nagy szükség lenne lakástextíliákra, ágyneműkre, törölközőkre. A kisebb gyerekek örülnének játéknak, édességnek, a nagyobbak műszaki cikkeknek, kozmetikai termékeknek. A kreatív foglalkozásokhoz nagy szükség lenne rajzlapra, színes kartonra, papírra, színes ceruzákra, zsírkrétára, vízfestékre, ecsetre.

Kérjük kedves olvasóinkat, hogy aki teheti, segítsen a nehéz sorsú gyerekeknek, tegyük szebbé együtt karácsonyukat! Az ajándékokat kérjük, csomagolják be szépen, hogy az otthonban a karácsonyfa alá tudják majd tenni a nevelők.

Az adományokat szerkesztőségünkbe várjuk: Miskolc, Zsolcai kapu 3.








hirdet�s