Áj láv Aranka

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: thenutritionpost.com
„Önmagadnak vagy az árnyéka!” – mondom viccesen annak a hajléktalan srácnak, akit letolok, mert nem abban a meleg dzsekiben van, amit legutóbb vittem neki. Juhász-Léhi István írása

„Odaadtam Arankának!” – mondja. „Annak a 160 centis hölgynek, akit a múlt héten szorongattál?” – kérdezem. „Neki. Fázott éjszaka…” – néz félre. „Ember! Értem én a szerelmet, de a kabát neki bokáig ér. Hol van Aranka?” – vetem fel. „Zolival!” Na kitűnő…

Mondom, hogy dráma van, de legalább a kockás pléd megvan. Azt egy hölgy küldte a Hejőparkból sok más hasznos ruhaneművel egyetemben. Egy szatyor kaját teszek elébük: zsemle, parizer, vaj. „Bort nem hoztál, főnök?” – kérdi sandán az arankás srác.

„Nem vagyok főnök, de nincs mindennap szilveszter!” – nyomatékosítom. „Északot hoztál?” – mosolyog. „Hoztam” – nyújtom is, mire ő: „A gyászhíreket ki írja?” Olyan erősen szorítja a combjával a zsemlét, hogy szinte elporlad. „Az élet” – válaszolok. „Élet, élet…” – ismételgeti.

„Semmit sem tudtok róla. Semmit…” – majd csend, és csak valamiféle harangozást lehet hallani, ami lehet, hogy sziréna.

A srácnak remeg a keze. „Nem haragszol, főnök? Akkor jó, mert kéne még egy kabát!” – mondja. „Csajozni? Nincs annyi kabát Miskolcon! Ha így folytatod, meg fogsz fagyni, ami nem vicces.

” Mint valami tanácsadó, mondom, de hazafelé már hívok egy számot: „Megvan még az a kabát?”

Juhász-Léhi István



Sporthírek






hirdetés