Ahogyan azt Móricka elképzeli

T. Szűcs József
T. Szűcs József
Ha valaki úgy véli, hogy a szolgáltató cégek úgy kezelik ügyfeleiket, mint akiknek végső soron a megélhetésüket, fennmaradásukat köszönhetik, az olyan messze áll az igazságtól, mint Móricka matekórán a tanár néni néni megkívánt testtájékaitól.
T. Szűcs József jegyezete.

Holott rendszerváltó nagyjaink és törpéink annó azt ígérték, hogy a piaci verseny – sok minden egyéb mellett – majd az ügyfél iránti tisztességes magatartást is kikényszerítik a termelő s (esetünkben) szolgáltató vállalatoktól, már csak jól felfogott érdekükből is. Az ördög azonban a részletekben vígan lakozik, s jobban érzi magát, mint valaha, mint amikor mondjuk a népi ellenőrzés rettentő haragjától kellett tartania.

Mivel azonban magam is olyan közegben élek, ahol az embereknek nem a legújabb Rolls Royce kifizetése okoz aprócska gondot, hanem a villaszámláé (annál nagyobbat). Túl sok olyan példával találkoztam, amely arra mutat, hogy a szolgáltatók (ha van kivétel, tisztelet neki) minden létező, sokszor egymástól ellesett trükkel igyekeznek palira venni a kiszolgáltatott fogyasztót, akit még az ártatlanság vélelme többezer éves jogától is rendre megfosztanak.

A hely kevés a dokumentálható példákhoz, ezért csak néhány mesterfogás a cégek arzenáljából. Mióta rendszerré vált az átalányfizetés, elvileg teljesen mindegy lenne, hogy a postai csekken milyen dátum szerepel, hisz minden hónapban ugyanannyit fizetsz. Ezzel szemben ha mondjuk az áprilisi csekked elveszett, vagy el sem küldték, s a pontosan ugyanakkora összeget a májusi dátumozású csekken fizeted be (mellesleg jelzed is nekik, hogy küldjenek újat), s utána fizetsz rendesen még júniusban is, ők két utóbbi befizetést úgy tekintik, mintha meg sem történt volna, s áprilistól számolnak két vagy három ki nem fizetett hónapot, következésképpen késedelmet, s kikapcsolást. Van, amelyik a havi elszámolásra még rá is írja, hogy 0 azaz nulla forint a tartozásod, mondván, bizonyos idő után csak a belső könyvelésükben tartják nyilván, hogy tartozol. (Utána a derült égből természetesen lecsapnak, miközben te abban a naiv hitben leledzel, hogy tényleg nem tartozol nekik, hisz ők mondták, illetve írták). Aztán – egyebek mellett – postai átfutási időt, sőt a befizetésed időpontját sem veszik figyelembe, helyette önkényesen azt a napot, amikor az ő könyvelésük foglalkozik vele stb., stb.).

Nem vádolok senki, de ha mondjuk a cégeknek a kikapcsolási díjakból befolyt összeg beszedéséhez és kikényszerítéséhez nem fűződne elemi érdekük, hanem mondjuk egy jótékonysági alapba kellene azt befizetniük, egészen bizonyosan más kép kerekedne ki arról, hogy valójában hányan, mennyivel, s főként mióta is tartoznak.

Még több jegyzet:

  • Jegyzet: A mell nem játékszer
  • Ujjal a másikra?
  • A nap vége