Pintácsi Viktória: a gyermekeim szerencsére nem csupán kívülről szépek

Több együttes énekese, lemezei készülnek, ír zenét, dalszöveget, könyveket, tanul, tanít, nővarázsoló fotós és három csodás gyerek édesanyja. Az énekesnővel a HOT! készített interjút.

Hatéves voltál, amikor megszületett a kishúgod, Alexandra, akit ma Szandi művésznéven ismer az ország. Hogyan fogadtad az érkezését?

Jó testvér voltam, jó testvérei vagyunk egymásnak kiskorunktól a tiniéveken át egészen felnőttkorunkig. Az a típus vagyok, akiben az anyai ösztönök ébredtek fel, nem a féltékenység. Nagyon-nagyon vártam Szandit, aki az első mosolyát nekem adta.

Nálatok mindig nagy volt a női összetartás, édesanyátokat is beleértve.

Szandi és anyu természete jobban hasonlít egymásra, nyugtalanabbak, vibrálóbbak. Én spirituálisabb vagyok, ugyanakkor hiperaktív – ez a színpadon is látszik. Viszont mindig csinálok valamit, ahogy anyu is. Nagyon szép gyerekkorunk volt, a szüleink biztonságban tartottak minket. Apu sajnos már huszonegy éve elment.

Mivel foglalkoztak a Pintácsi szülők?

Anyu munkaüggyel és bérszámfejtéssel. Mindent a fejében tartott, és sok papír vette körül; még emlékszem azokra a csíkokra, amikkel a dolgozók a pénztárba mentek a fizetésükért. Játszottam a papírokkal, az írógépekkel. Az, hogy korán elkezdtem írni, sőt ma is írok, aputól ered. Sajnos nem élte meg az igazi hivatását. Talán ez okozta a korai halálát is. Nagyon jól énekelt, szerette a zenét, remekül írt. A Duna Cipőgyárban dolgozott.

Merre laktatok?

Előbb Zuglóban, aztán hozzájutottunk egy szövetkezeti lakáshoz Békásmegyeren. 1979-től vagyok óbudai, most egy régi építésű bérházban lakom – az volt életem egyik legboldogabb napja, amikor beköltözhettem. A Kelta utcai általános iskolába jártam Békáson, majd a Madách Gimnáziumba. Elég jó tanuló voltam, az érettségi is jól sikerült; énekből is leérettségiztem. Mindig volt bennem egy megfelelni vágyás, szerettem jó lenni.

Mikor kezdtél el énekelni?

Kilencévesen álltam egy hulahoppkarika közepén, és „felléptem”. Apu zeneőrült volt, előbb volt hifink, mint autónk. Képes volt éjjel fennmaradni, hogy felvegyen egy Rod Stewart-koncertet, de szerette a Beatlest, a Rolling Stonest, Suzi Quatrót, Bonnie Tylert is… Én is nagyon szeretem a rekedtes énekhangot, élvezem, hogy képes vagyok így énekelni. Tizennégy évesen kerültem Toldy Mária énekiskolájába; négy év után azt mondta, már nem tud mit tanítani nekem.

Mégis Szandit ajánlgattad Fenyő Miklós figyelmébe, aki akkoriban alig volt tizenhárom éves.

Szandi kilencévesen már fellépett velem egy évzárón. És vettem a bátorságot, hogy odamenjek Fenyőhöz; elmondtam, hogy nagyon jól énekel a húgom, és megkérdeztem, nem hallgatná-e meg. Meghallgatta a kis tizenkét éves Szandit, és azt mondta, hogy tényleg jó a hangja. Én akkoriban a musical felé keresgéltem. Anyu épp a Művészeti Alapnál dolgozott, és beajánlott Miklós Tibornál.

„Nagyon ügyes a lány. Megoldható-e, hogy egy hónappal előbb befejezze a gimnáziumot?” – jött a válasz, és én hamarosan a Rock Színházban, a Nyomorultakban játszottam! Jelentkeztem a főiskola musical szakára, a harmadik rostán estem ki. Ezen vérig sértődtem, és visszatértem a pophoz, kidolgoztam a saját, egyedi hangomat. Érettségi után a Ther­mál szálló Havanna bárjában énekeltem, odaálltam a kis delfinkék kocsinkkal, hajnali háromra értem haza.

Jöttek a dalok, együttesek, lemezek, fesztiválok, itthon és Németországban.

Szikora Robi az R-GO Pro­le­tars­ba hívott vokalistának, dalokat írt nekem – az Aréna-koncertjük vendégfellépője is voltam –, de Gerendás Péterrel, Katona Klárival, Demjénnel és az Exotickal is énekeltem.

Ha nem lett volna elég az éneklés, a dalok és szövegek, könyvek írása, a kismamaruha-tervezés, a tanítás a Viki Suliban, a műsorvezetés a TV3-nál meg a Juventus rádióban, belépett az életedbe a fotózás.

Van egy régi kép, amin olyan négyévesen apa mellett állok: ő, mint aki Woodstockból maradt itt, trapéznadrágban, én meg fényképezőgéppel a kezemben. A fotózást tulajdonképpen annak köszönhetem, hogy amikor a kisfiamat, Viktort vártam, 2001-ben terveztem egy kismamaruha-kollekciót. Sztárkismamákat is öltöztettem – Ábel Anitát, Fésűs Nellyt, Palotás Petrát, Béres Alexandrát –, eleinte az édesapámtól örökölt géppel meg is örökítettem őket. 2007-ben, mire megszületett a legkisebb gyerekem, Zolna, már profi gépem volt és saját stúdióm. Ismerősökről, barátnőkről készítettem fotókat, elkezdett terjedni, hogy ezek milyen szexik, és nem volt megállás: jöttek a megrendelések. Ebből nőtt ki a Nővarázsoló Műhelyem, ami már tizenkét éves. Közben elvégeztem egy reklám- és marketinges felsőfokú iskolát – ezzel is nagyon szeretek foglalkozni.

Időközben pedig háromszor mentél férjhez, és háromszor váltál el.

Az első férjem Csaba volt, An­ka és Viktor édesapja. Benne is van abból a fajta spiritualitásból, ami engem jellemez. Ma az egyik legjobb barátom. Zoli racionálisabb, keményebb ember, és ott a közös kicsi kincsünk, Zolna. Ivánnal nem született közös gyerekünk, a házi kedvenceinket kellett elosztani; ő szoftverfejlesztő, mindig segít, ha ilyen gondom van. A kiegyensúlyozottságomhoz elengedhetetlen a jó viszony velük.

Naponta bejelentkezel a közösségi oldaladon, dalokkal, gondolatokkal. Mivel foglalkoznál, ha nem tombolna most a járvány?

Néhányszor előfordultam Emi­lióék Drága családom című realityjében, ahol elénekeltem egy-­két rockabilly dalt. Általuk ismertem meg a Tom White and the Mad Circus zenekart, márciustól indultak volna a közös koncertjeink, de a járvány közbeszólt. Ezenkívül tanítok a neten. Érdekes módon a tanítás – rövid szünetekkel – mindig jelen volt az életemben.

Mindegyik gyereked nagyon szép. Milyen irányba haladnak?

A gyermekeim szerencsére nem csupán kívülről szépek, belül is. Anka már 21 éves, Máltán él, online kaszinóban dolgozik, emellett sminkes és fotózik. Viktor 19, konzervatóriumba jár, dzsessz szakos, basszusgitározik, zenéket ír, nagyon-nagyon kreatív gyerek. És kiválóan beszél angolul. Zolna végtelenül tehetséges, sokoldalú, zongorázik, fúvós hangszereken játszik, versenytáncol, artistaképzést kap. Nagyon okos, talpraesett 13 éves kislány. Ha pedig fellép, 130 százalékon teljesít, ami ritkaság. Jól énekel, ahogy a testvérei is. Csodálatos gyerekek. Azt szoktam mondani, hogy sok mindent csináltam életemben, de legjobban szülni tudok.