Addig nincs baj, amíg szörfölget a neten, vagy csak a nagyival skype-ol

Akt.:
Menjünk sokat kirándulni a gyerekekkel, hogy lássák, van világ a kütyükön túl is
Menjünk sokat kirándulni a gyerekekkel, hogy lássák, van világ a kütyükön túl is - © Fotó: Dreamstime
Miskolc – A szakember azt tanácsolja, vigyük a gyereket olyan helyre, ahol meghallhatja az erdő hangját.

Ha a gyereket beszippantja a digitális világ, 20 éves korára eljut oda, hogy őt senki nem szereti, nincsenek párkapcsolatai, és nem tudja, merre induljon el a világban.

Nem marad más hátra: a szülőknek, a tanároknak kell észnél lenniük.” Tari Annamária

Többek között erről is beszélt Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a napokban Miskolcon, a Földes Ferenc Gimnáziumban, ahol a Szülőakadémia előadója volt.

Hatalmas üzlet

Mint kifejtette, az online tér nagyjából három részre osztható, és veszélyességi fok szerint is így tagolható. Amíg a gyerek szörfölget a neten, szép képeket, tájakat nézeget, vagy ha skype-ol a távol lakó nagyival, addig nincs baj. Az első esetben az internet kaput nyit a világra, utóbbiban pedig a távolságot csökkenti a családtagok között. A harmadik kategóriába a közösségi média tartozik, mely a társas kapcsolódások lehetséges formáit is tartalmazza. Ezen a téren hatalmas fejlődés történt az elmúlt 10-12 évvel ezelőtti lehetőségekhez képest, ma már 10–15-féle közösségi felületet érhet el a gyerek. Ráadásul mindezt nem otthoni gépen, nem laptopon, hanem okostelefonon.

– Itt kezdődnek a veszélyek – jelezte a szakember. – Mert az okostelefon mindig ott lehet a gyereknél, így a közösségi oldalak is folyamatosan elérhetők a számára. Így történhet meg az időkezelés teljes elcsúszása, amikor 5–10–15 órákat tölt el online, és ebből 8–10 óra csetelésekre, posztok olvasására és írására megy el – mutatott rá Tari Annamária azzal folytatva, hogy az elmúlt másfél évben lelkiismeret-furdalástól vezérelt vallomásokat lehetett olvasni azoktól az emberektől, akiknek valamilyen közük van az okostelefonok fejlesztéséhez. Tőlük tudjuk, hogy minden közösségi médiafelületet úgy építettek föl, hogy az arra történő belépés, annak megpillantása és a posztok látványa dopamin­löketet váltson ki az agyban. Ez az élettani működés az agy jutalmazó rendszere, ami azért addiktív (függőséget okozó), mert az ember újra és újra vágyik rá. Ugyanilyen érzést vált ki az ismerősök számának növelése is. És amikor a klinikus kutatók azt mondják, hogy bizonyos oldalak függőséget okoznak, ez azért veszélyes, mert ezeket a 8–12 éves kislányok és kisfiúk is elérik. Mindennek kitenni egy kiskamaszt, aki még nem tud magára vigyázni, akinek a biológiai életkorához kötött érzelmi apparátusa teljesen fejletlen, és semmit nem tud kezdeni ezzel a helyzettel, csak dühöngeni, ha nem kapja meg azt, amit akar, veszélyes dolog.

– Azonban az okoseszközök és közösségi média mögött iszonyú mennyiségű pénz van, úgyhogy nem marad más hátra: a szülőknek, a tanároknak kell észnél lenniük. Valamilyen módon szabályozniuk kell a gyerekek digitális világgal való kapcsolatát – hangsúlyozta a pszichológus.

Nem kell félni

Már csak az a kérdés, hogyan. A szakember kifejtette: meg kell érteni, hogy addikcióról, azaz függőségről van szó. Érdemes a szülőnek utánaolvasni, hogyan működnek a szenvedélybetegségek. Nem szabad félni a gyerek agressziójától, bízni kell abban, hogy amit a gyerekbe „beletett” az évek során, az benne is van: a nevelés, a szeretet. De érteni kell, hogy a gyerek dühe és indulata tulajdonképpen pszichés műtermék. A viselkedése nem a valódi személyiségét tükrözi, hanem az eszköz miatt van. Azonban az a tapasztalat, hogy a szülők félnek a gyerek agressziójától, mert az évtizedek során a szülők tekintélypozíciója megváltozott.

Ami fontos: a gyereket szeretni kell, meg kell érteni és következetesnek kell vele lenni. Az okoseszköz és az internet nem lehet a jutalmazás vagy a büntetés eszköze. Ez a legrosszabb, amit a szülők elkövethetnek – jelezte a szakember. Azt tanácsolta, kössünk a gyerekkel „dealt” (alkut).

– Azt szoktam mondani, hogy 14 éves kor alatt a szorzó legyen kettes. Tehát szombaton játszhat egy órát a számítógépén, de akkor vasárnap legalább 2 órára menjen el a család közösen valahová. A szülőnek kell megmutatnia az offline (hálózattól független) világ szépségét. Szoktam tanácsolni, hogy a vakáció idején például olyan helyre utazzanak, ahol nincs térerő. Mert ott lehetőség adódik arra, hogy a gyerek meghallja az erdő hangjait, rájöjjön, hogy jó dolog beszélgetni a többiekkel, és hogy vannak érzelmek, amelyeket át lehet élni – fejtette ki Tari Annamária.

Hegyi Erika


Szülők

A Földes Ferenc Gimnáziumban tartott Szülőakadémiát a Bükk 900 Természetbarát Egyesület és a Korszerű Iskoláért Alapítvány konzorciuma, a programot az Európai Szociális Alap támogatja.

Tegnap dr. Zacher ­Gábor toxikológus volt a Szülő­akadémia vendége. Elő­adásának címe: „Mindennapi függőségeink”, avagy „Mi a közös a partidrogokban és a szappan­operákban?”


Ördögi kör alakulhat ki

A szakember hangsúlyozta, ha a gyerek függővé válik, nem lesz kedve beszélgetni, szorongó karakterré válik, aki igazán felszabadult állapotot csak az online térben él meg. Félő, hogy elhiszi, igazából ott tud barátkozni, és nincs is szüksége arra, hogy közösségbe menjen. Ebből kialakulhat egy ördögi kör. Ha egyre bátortalanabb és egyre több kudarc éri a valós térben, akkor számára az online tér lesz a fontosabb. Ez odáig vezethet, hogy péntek délutántól vasárnap estig, kisebb megszakításokkal a digitális térben játszik. Óriási veszély, hogy a digitális világ beszippanthatja a gyereket.


Dr. Zacher Gábor
Miskolc - Mindennapi függőségeinkről beszélt az ismert toxikológus egy miskolci gimnáziumban. Dr. Zacher Gábor tartott előadást hétfőn a Földes Ferenc Gimnáziumban. Az ország egyik legismertebb toxikológusa beszélt arról, mi a szülő felelőssége a gyermeke szemléletformálásában. A szakember...