A Zöld legyen sérthetetlen

A világ fejlettebb részein élő emberek (önkormányzatok) úgy ragaszkodnak zöldterületeikhez, mint anya a gyerekéhez, kutya a kölykéhez. Kolodzey Tamás jegyzete

New Yorkban soha, senkinek nem jut eszébe, hogy néhány négyzetmétert elvegyen a híres Centrál parkból, Londonban sem nyúlnak az ugyancsak népszerű Hyde parkhoz. Mindkettő hatalmas, ráadásul mindkét metropoliszt szó szerint fojtogatja a telekhiány, egyik-másik belvárosi porta értéke meghaladja az aranyét – mégsem engednek a negyvennyolcból. Példákat citálhatnék még Európa északi országaiból, a finnek például megváltoztatják a már kész terveket is annak érdekében, hogy megmentsenek a kivágástól egy fát.

Nálunk nem ilyen rózsás a helyzet. Mi, magyarok szeretünk mindent beépíteni, összezsúfolni, sokkal kevesebbet törődünk környezetünk szépségével, szépítésével, zöldesítésével. Miskolcon például hajdan (gyerekkoromban…) a jelenleginek a többszöröse volt a Népkert, aztán pont oda álmodtak meg néhány intézményt, s most már csak abban bízhatok (bízhatunk), hogy a „maradékhoz” nem nyúlnak. Van még a belvárosban néhány zöldövezet, remélem, hogy ezekre kincsként vigyáznak majd azok, akik megtehetik. A parkokban lehet futni, kocogni, játszani, szabad időt hasznosan eltölteni, úgy, mint ahogyan azt a már említett világvárosokban csinálják. A jó levegőre, az egészségre nekünk is szükségünk van.

– Kolodzey Tamás –








hirdet�s