A Z generáció tagjai nem ismerik az egyedül érzését

A kütyük segítségével bárkit elérhetnek, bárkivel összekapcsolódhatnak
A kütyük segítségével bárkit elérhetnek, bárkivel összekapcsolódhatnak - © Fotó: ÉM
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – A konnektivitás, a közösségi lét van a „digitális bennszülöttek” életének középpontjában.

Nem nagyon ismerik, de nem is ismerhetik a magány fogalmát a Z generáció tagjai, ugyanis a felsőoktatási és a munkahelyi elvárás is az, hogy közösségben tudjanak működni, ami nekik egyébként is lételemük, mondja a fiatalok mentorálásával foglalkozó Pap Henrik.

Fontos a társaság

Henrik Miskolcról származott el a fővárosba, ott került bele mentorként abba a három éve indult projektbe, amelynek keretében 24-30 évesek mentorálnak 16-18 éves, a felsőoktatási jelentkezésük előtt álló fiatalokat.

A projekt célja, hogy a fiatalok reális képet kapjanak arról, mi vár rájuk a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon, ennek keretében nemcsak egyéni megbeszéléseket tartanak a mentorukkal, hanem csoportos foglalkozásokon vesznek részt, ahol eszmét cserélnek, és segítséget nyújtanak egymásnak. De a projekt keretében akár arra is van lehetőség, hogy olyan munkahelyekre látogassanak el, ami érdekli őket, és így belelássanak, belekóstoljanak.

A főváros mellett most Nyíregyházán, Szegeden és Miskolcon is elindul a program.

„Ennek a generációnak a fogalomtárában sok definíció átértékelődött. Ők például nem a munkát keresik, amelyben majd ledolgozzák az életüket, hanem a következő munkát, ugyanis egy helyen alapvetően 2-3 évre rendezkednek be és az a cél, hogy minél több tudást, gyakorlatot, ismeretet szerezzenek, amit visznek tovább a következő helyre. Ezért pedig hajlandóak tenni is, akár a magánélet rovására is” – magyarázza Pap Henrik. Ennek ellenére nem lesznek magányosak, mert a magánéletükben egy generációs társuk lesz a partnerük, ugyanakkor a munkahelyükön, a hobbijaikban, kikapcsolódásukban a közösséget keresik.

Nem magányos harcosok

„Egy munkahelyen magánál a munkavégzésnél is fontosabb a megfelelő társaság, közösség. Ez nagyon előkelő helyen szerepel a fontossági sorrendjükben. Nem csoda, már a felsőoktatás éveiben meg kell tanulniuk, hogy szükség van a csoportos, közösségi munkára, hogy eljussanak a diplomáig. De igénylik is a közösséget, igaz, egy jobb állásért, vezető pozícióért annak ellenére is gondolkodás nélkül váltanak, ha a jelenlegi helyükön jó csapatban dolgoznak” – mutat rá a saját tapasztalataira Pap Henrik.

Ahogy mondja, a fiatalok nem kedvelik a „magányos harcos” munkákat, mint amilyen mondjuk egy területi képviselő. Szükségük van arra, hogy folyamatos impulzusokat kapjanak a munkatársaiktól, ugyanakkor napi, instant visszajelzéseket várnak a munkahelyüktől is. Ennek megfelelően nem ismerik a magány fogalmát, érzését, nincsenek annyit egyedül, hogy ez egyáltalán felmerüljön.

„Persze meg kell említeni az internet, a social média jelenséget is, a konnektivitás lehetőségét, hogy bárkit elérhetnek, bárkivel összekapcsolódhatnak. A sok, mondhatni végtelen lehetőség, ez a fajta elérhetőség van, akit lebénít, de ebből a generációból csak alig-alig néhányakat ” – teszi hozzá Pap Henrik.

Horváth Imre