A vár a miénk, nem adjuk Kecskemétnek

A vár a miénk, nem adjuk Kecskemétnek
Miskolc – Büszkeség dagasztotta lokálpatrióta keblünket, jó volt látni a Déryné-ház előtti árudákat, kellemes maga a Déryné-ház, ahol a zongorista, Moczó Géza világosított fel a lehetőségekről. 

A miskolciak ritkán látogatják gyönyörű környezetben levő gyönyörű várukat – ez a tapasztalat. Inkább csak akkor, ha rendezvény csábítja őket oda.

Mi is úgy kerültünk a Diósgyőri várba, hogy egyéb ügyben – taxi, droszt, gondok, olvasói észrevételek – jártunk ott, és gondoltuk, benézünk Nagy Lajos(né)hoz.

Büszkeség dagasztotta lokálpatrióta keblünket, jó volt látni a Déryné-ház előtti árudákat, kellemes maga a Déryné-ház, ahol a zongorista, Moczó Géza világosított fel a lehetőségekről. Közöttük arról, hogy ott igenis zongoramuzsika szól – hétvégeken. Aki több ilyen helyet tud, jelentkezzen.

Szóval a büszkeség, kebeldagadás oka: az ifjú pár Százhalombattáról jött, mindkét tagja élvezettel videózta a várat, a tájat, dícsért bennünket. (Mármint nem a fotóst és újságírót, hanem a látnivalót.) Hasonlóan ahhoz a kecskeméti családhoz, amelynek egyik tagja innen, Forróról származott el az Alföldre, és most hozta a nejen és a gyereken kívül az anyóst is. Aki elragadtatot hangon beszélt a jó levegőnkről. Mi pedig irigykedve említettük a lányának a Mercedes-gyárukat. Mire ő: itt viszont kapni gyerekholmit, óriási választékban, náluk pedig nem. Amikor a strandra terelődött a szó, szomorúan láttuk be: abban előttünk járnak (pillanatnyilag). Nekik van önkormányzati (igaz, nem túl nagy, és olyan tapolcás hőfokú, tehát szezonális), nekünk viszont a tapolcai bekrepált. (Bármely percben beüthet a jó hír: nyert a Selyemréti Strand az 1 milliárdos pályázaton, kezdődhet a nagy átalakítás.)
És akkor vissza a várba, a Bükkbe! Az azért még megvan.
SZG








hirdet�s