A válogatottnak búcsút intve marad-e a DVTK-nál Czank Tímea?

Még nem dőlt el, hogy jövőre hol játszik Czank Tímea
Még nem dőlt el, hogy jövőre hol játszik Czank Tímea - © Fotó: Homoky György
Miskolc – Czank Tímea szerződése a DVTK-nál lejárt, a válogatottságot pedig nem tudja vállalni a jövőben.

Érdekes szezonon van túl az Aluinvent-DVTK női kosárlabdacsapata. A piros-fehérek a 2015/16-os évadban két fronton felülmúlták előző évi eredményeiket, hiszen a Magyar Kupa-ezüstöt aranyra cserélték, az Európa Kupában – soha nem látott módon – egészen a negyeddöntőig meneteltek, és ha a bajnoki elődöntőben a Győr elleni második meccs utolsó másodpercei jobban sikerülnek, és nem egypontos vereség annak a találkozónak a vége, akkor a diósgyőri kosárlabda-­történelem legsikeresebb évadjáról beszélhetnénk annak ellenére, hogy a negyeddöntőben két alapemberét is elveszítette a piros-fehér gárda. A Diósgyőr csapat­kapitánya, Czank Tímea viszont végigjátszotta a szezont, nagyon sok meccsen 40 perchez közeli meccsterhelést kapott, így elsőként azt az álkérdést tettük fel neki, hogy jólesik-e a pihenés.

– Igen, nagyon jól, bár eléggé fura, hogy nincsenek edzések, nem kell menni mérkőzésre – válaszolta Czank Tímea, majd így folytatta: – De nagyon jó, hogy ki lehet pihenni a fizikai fáradalmat, a fájdalmakat, a pici sérüléseket, és nem utolsósorban azt a lelki terhet, hogy így zárult az évad. Nem könnyű feldolgozni, hogy bajnoki érem nélkül maradtunk, főleg úgy, hogy az utolsó percekig volt esélyünk arra, hogy ez ne így legyen. Azért is fájó ez a vég, mert mindenki tisztában van azzal, hogy ha van Liszi és Dodi (Brewer és Horti – a szerk.), akkor biztos, hogy döntőt játszunk. És ha mást nem, az ezüst a miénk lett volna. Azt nem tudom, és nem is tudjuk meg soha, hogy mi lett volna, ha a hajrában komplett csapattal tudunk játszani, de szerintem ez egy nyitott döntő lett volna.

Összességében igen

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy összességében sikeresnek tartja-e az évadot a diósgyőriek csapatkapitánya.

– Ilyenkor még mindenki a végére emlékszik, a bajnoki negyedik helyre, de összességében azt kell hogy mondjam, sikeres volt a 2015/16-os évad – jelentette ki Czank Tímea, majd így folytatta: – Ha valaki tavaly augusztusban azt mondja, hogy megnyerjük a Magyar Kupát, és negyeddöntőt játszunk az Európa Kupában, akkor azt rögtön elfogadtam volna. Így van hiányérzetem, elsősorban azért, mert a szerencse elpártolt tőlünk, hiszen két ilyen sérülést elszenvedni, mint a Liszié és a Dodié, a bajnokságnak ebben a szakaszában, az párját ritkító.

Azt is megkérdeztük az irányítótól, hogy mit hozhat a következő évad.

– Igazából nem tudom, hogy milyen csapat alakul, sőt még azt sem, hogy én benne leszek-e, ugyanis a szerződésem az évad végén lejárt. Természetesen van párbeszéd a közös folytatásról, és az álláspontok közelednek, de egyelőre többet erről felelőtlenség lenne mondani. Az biztos, hogy én szerettem, szeretek Miskolcon lenni, a prioritás nálam a DVTK, de valószínűleg azért, mert letettem itt valamit az asztalra, más csapatok számára is érdekessé váltam – tudtuk meg Czank Tímeától, akit lapunk információja szerint a jövő héten szerdán, Miskolc Város napján „Év sportolója” díjjal tüntetnek ki. Ezzel összefüggésben vetettük fel a sportolónak, hogy az is benne van-e a pakliban, hogy hasonló lesz a helyzet, mint egy éve, amikor a diósgyőri nevelésű Dubei Debóra, miután átvette ugyanezt díjat, pár napra rá Sopronba igazolt, erre a következőket mondta a Magyar Kupa-aranyérmes: – Remélem, nem így fog történni. Mint mondtam: a jövőm még kérdéses azzal együtt is, hogy jó lenne maradni, de azt viszont biztosra mondhatom, hogy olyan hír nem születik, hogy Czank Tímea Sopronba igazolt.

– Berecz Csaba –


Búcsú a válogatottól

Felvetettük az irányítónak, hogy az igazi nyári szünetére még várnia kell, hiszen erre a hónapra van tervezve a magyar válogatottnak egy összetartása, Czank Tímea, erre így felelt:

– Tudtommal is lesz ilyen, de ezen én már nem veszek részt. Ugyanis sok szép mérkőzés és emlék után, hosszas mérlegelést követően úgy döntöttem, hogy jobb, ha a válogatottban való szereplés felelősségét nem viselem tovább. Az utánpótlás-válogatottakon túl 7 éven át voltam a felnőtt nemzeti együttes tagja, és mindig igyekeztem a maximumot adni, amikor címeres mezt húztam. De a most véget ért szezonban szembesülnöm kellett azzal, hogy olyan fizikai és mentális terhelést kaptam, amelynek során kifejezetten jólesik néhány napos regeneráció. Mivel a válogatott meccsek most már nem nyáron, hanem év közben vannak, és nagyon sűrű lett a program, szerintem ezt a nálam fiatalabbak jobban bírják. Az elhatározásomat írásba foglalva eljuttattam már a szövetségbe, és mostantól klubszinten igyekszek majd a kosárlabdáért tenni.









hirdetés