„A tévé ne legyen elektronikus póráz”

„A tévé ne legyen elektronikus póráz”
Áldás vagy átok a tévézés? Ha mértékletesek vagyunk, akkor hasznos is lehet. A televízió, a számítógép és az internet a modern világ szellemi táplálékai.  video

Nélkülük nemcsak ízetlenebb az élet, de olyan tápanyagokban is könnyen hiányt szenvedhetünk, amelyek az egészséges mentális fejlődés nélkülözhetetlen elemei. De – akárcsak a valódi táplálék esetében – a túlzott fogyasztás vagy a silány minőség könnyen ártalmassá is válhat. Ezt vallja dr. Ranschburg Jenő pszichológus, aki legújabb könyvében azt kérdezi: áldás vagy átok a gyereknek a televíziózás? A szerző meg is válaszolja: áldás. Persze mértékletességre és odafigyelésre inti a szülőket.
Sok kritika éri a televíziót, internetet abból a szempontból is, hogy milyen hatással van a gyermekek fejlődésére. A pszichológus azonban egy érdekes felütéssel kezdte beszélgetésünket (szerdán délelőtt a Miskolci Egyetem Továbbképző Központjában, ahova a Fruska Regionális Hatáskörű Módszertani Gyermekotthon által rendezett konferenciára érkezett) : „Ezeknek a technikai vívmányoknak vannak persze negatívumaik, de sok pozitívumuk is. Szakmai kutatások kimutatták, a mértékkel, illetve a jó ízléssel kiválogatott tévéműsorok jó hatással vannak a diákok iskolai fejlődésére.”

Zombik?

– A gyermekek fantáziáját nem öli meg a tévézés, számítógépezés – mond ellent a pszichológus annak az állításnak, miszerint a készen kapott képek miatt sérül a gyerekek fantáziavilága. Mint mondta: ha a gyermek mellett van egy felnőtt, aki a tévéműsor továbbjátszásában partner, akkor a gyermeki fantáziavilág nem sérülhet. Sőt, ilyen esetben a tévézés a gondolkodást is fejleszti.
A televízió nem, csak a rossz tévézési szokás nevelhet zombikat – hangsúlyozta a pszichológus. Ha a televízió elektronikus póráz, azaz ezzel kötik le a gyereket, hogy a szülőnek ne kelljen foglalkoznia vele, akkor ártalmas – tette hozzá.
Manapság azonban bűnbak a televízió, és hajlamosak vagyunk rákenni mindent – folytatta. Igaz, felelős az agresszivitásért, de ettől nem lesz a világ agresszív, csak agresszívabb. A veszély azonban az, hogy a gyermekekben kialakul egy attitűd, hogy ne tanúsítson érdeklődést mások fájdalma iránt. Ranschburg Jenő példaként említette a Tom és Jerry mesefilmeket: ha átlövik az egeret, nem érez fájdalmat, csupán azt veszi észre, hogy a víz átfolyik a testén.

Mit nézessünk?

Mégis: mit nézzen a gyerek? Ranschburg Jenő szerint a régi, klasszikus mesefilmekre lenne szükség. „Nagyszerű hazai meseíróink vannak, de őket meg kellene fizetni, amire a csatornák manapság nem hajlandóak.” Így maradnak az olcsó mesefilmek – vélekedik – , amelyekben a gyermekek számára szükséges mozgalmasságot agresszióval helyettesítik.
A számítógépes játékokat a tévéműsoroknál veszélyesebbnek ítélte a pszichológus: „A gyerek ebben az esetben nem passzív nézője, hanem aktív előidézője a történéseknek. Az interneten keresztül csöpög az erőszak. De ott a világháló másik oldala, hiszen ez a gyermek szellemi fejlődésének különleges tárháza – vélekedett.








hirdet�s