„A születésnap és a napszimbólum most valahogy összejött”

Homonna György, kiállítása képei között
Homonna György, kiállítása képei között - © Fotó: Kozma István
Miskolc – Homonna György kiállítása nemrég ért véget a Feledy-házban. Együtt néztük végig a képeket.

Nap címmel nyílt kiállítása a közelmúltban Homonna Györgynek a Miskolci Galéria Feledy-házában. Apropója, hogy a festőművész-tanár nemrégiben ünnepelte 60. születésnapját.

Együtt nézzük végig a képeket. Először egy kis szentélyt mutat, ahol portrékat látunk.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

– A családom – mutatja. – Egy évig festettem őket, az első alkalom, hogy kiállítom ezeket a képeket.

Megállunk egy kicsit, magyarázza, melyik kép kit ábrázol. Közben emlékezünk, hogy korábban mesélte, Kisvárdán született, viccesen úgy szokta mondani, egyik kezében fényképezőgéppel, másikban ecsettel. Mindkét tárgy a mai napig fontos számára. Aztán az ecset lett meghatározóbb, meg a zene, mert előbb ének-zene, majd matematika tagozatos lett. Az érettségi után matematika-rajz szakon végzett a nyíregyházi főiskolán, utána jött a képzőművészeti főiskola.

Központban a nap

Megjegyzi, egyfajta visszatekintés ez a tárlat így, a kerek születésnap alkalmából, ha vannak új képek is. Van, amire ráismerünk a korábbi kiállításokról, és Homonna György stílusjegyei is szembeötlőek: a végletekig leegyszerűsítés, a geometriai formák, és majd mindegyiken ott a kör és a kerek forma, a nap.

– Minden évben járok egy művésztelepre a Hortobágyra, ahol megnézzük a napfelkeltét, a naplementét. Ha megfestik, legtöbbször giccses, én megpróbáltam, hogy meg tudom-e úgy csinálni, hogy ne legyen az. Nem is tudom, lehet-e jobban leegyszerűsíteni ezt a témát – mutatja a képeket. És nézzük tovább, van, ahol sokkal színesebben jelenik meg a nap, s van, ahol több fázisban ábrázolja a napszakokat. És majd’ minden képen ott a homok, a kisvárdai homok.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

– Még van belőle, de már nem sokáig. Szerintem ebben az évben, aztán el is fogy – utal a korábbi beszélgetésünkre, akkor elárulta, amikor meghaltak a szülei, az udvarukról elhozott egy zsákkal, amíg tart, ragasztja a képeire. Hasonlóan visszatérő elem az aranyfüstlemez, a geometriai formák pedig egyértelműen a matematikára vezethetők vissza.

– Leonardo da Vinci is megmondta, az nem festő, aki nem matematikus egy kicsit – jegyzi meg. Majd megyünk tovább, a művész dicséri a Feledy-ház (a kiállítótér) tagolását, igyekezett ennek adottságaival is játszani a tárlat rendezésekor.

Mást és mást jelent

– Nézze csak! Az a szoboralak a képen visszaköszön a másik szobából, innen az ajtóból mindkettőt látni. Ugyanaz a képi szerkezet jelenik meg a képen, mint a térben – mutatja, s ne higgyük, hogy ez véletlen, semmit nem bíz a véletlenre.

– Mindig sokat készülök a kiállításaimra. A nézőt komolyan kell venni. Ide is eljöttem, lefotóztam, lemértem a helyszínt, volt tárlat, ahol kis makettet is készítettem Photoshoppal, hogy melyik képet hova tegyem – árulja el. És meséli, egy-egy kép mást és mást jelent attól függően is, hogy hol van. Homonna György arról is beszél, soha nem érzi, hogy egy képe teljesen kész lenne, legfeljebb abbahagyja egy időre.

– Mindig mondom, hogy egy műnek érnie kell! Az nincs úgy, hogy megfestek egy képet, s már teszem is ki a kiállításon. Sokszor akkor is érik, ha ott áll a falnak támasztva. Aztán valamit kell még rajta javítani.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

Az utolsó teremben is újra látjuk a napmotívumot. Eddig is voltak a képein, mondja, csak nem ennyire koncentráltan, összeszedetten, mint ezen a kiállításon.

Tükrözés a címmel

– Mindig is szerettem tükrözni a címekkel, kiállításcímekkel, a születésnap és a napszimbólum pedig most valahogy összejött – válaszolja a címet firtató kérdésünkre. Majd megjegyzi, hatalmas megtiszteltetés, hogy épp itt állíthat ki, a Feledy-házban. Nagyon szerette a grafikust, és büszke rá, hogy a mostani megnyitóra eljött Feledy Gyula lánya is.

– Egyébként is nagyon jó volt a megnyitó, pedig azt akartam, hogy ne is tartsunk, de a barátaim azt mondták, szó sem lehet róla. Aztán a diákjaim adtak elő egy performanszot Kovács Kristóf szervezésében, ami nekem is meglepetés volt.

Homonna György az Avasi Gimnázium rajz tagozatának tanára és egyben alapítója is, tavaly ünnepelték megalakulásuk 25. évfordulóját. Hosszan mesél a meglepetésműsorról, a diákokról, Kristófról, akiről állítja, jobb avantgárd képeket fest, mint ő maga. Eszünkbe is jut, hogy korábban azt mondta, azért is szeret tanítani, mert szerinte a diákoktól lehet a legjobban tanulni. Olyan belső világot tudtak néhányan kivetíteni, amit biztos, hogy nem tőle tanultak – indokolta akkor.

– Nagyon szeretem ezt a kiállítást – jegyzi meg. – Nem is tervezek most következőt, mert akkor a varázsa veszne el, nem szabad most megismételni egy darabig.

Kérdezzük, min dolgozik épp. Meglepetésen – árulja el. De azt is, hogy egy ilyen tárlat után egy kicsit meg kell pihenni. – De valahol, valamit mindig szöszmötölök.

Hajdu Mariann








hirdetés








hirdet�s