A szórványnak híd a nyelv – dallal is építik

Érmihályfalva is csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, mely egy dal refrénjének eléneklésével a város egy emblematikus helyén az anyanyelv megőrzésére buzdít, ugyanakkor kapcsolatot teremthet a világ magyarjai között.
Érmihályfalva is csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, mely egy dal refrénjének eléneklésével a város egy emblematikus helyén az anyanyelv megőrzésére buzdít, ugyanakkor kapcsolatot teremthet a világ magyarjai között. - © Fotó: Rencz Csaba
Debrecen – „A dal által is érzem, magyar vagyok, ez az anyanyelvem, amit tudom, meg kell őriznem, és tovább kell adnom.”

A magyar szórvány napján – az Országgyűlés döntése alapján 2015 óta november 15-én, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napján – az iskolában beszélgettünk arról, mit jelent a szórvány szó, és mit jelenthet egy olyan országban magyarnak lenni, magyarul beszélni, ahol a kisebbséghez tartozik valaki.

Én Érmihályfalván élek, csak szeptember óta tartózkodok Magyarországon. Itt tanulok a Keriben, mert szakács szeretnék lenni. Iskolai napokon az egyik debreceni kollégiumban vagyok, csak hétvégén utazok haza a családomhoz.

A településünkön a lakosság csaknem 90 százaléka magyar anyanyelvű, ezért bárhová megyek, leginkább magyar beszédet hallok, de természetesen vannak olyanok is, akik román nyelven szólalnak meg. Így én közvetlenül tapasztalom, mit jelent szórványban élni és használni az anyanyelvemet. Az általános iskolában magyar nyelvű osztályban tanultam. Nálunk minden család maga dönti el, milyen nyelvű osztályba íratja be a gyerekét. Tanévenként a 4-5 első osztály közül általában csak egy csoport tanul román nyelven. Már az óvodában is kötelező a román nyelv, de mivel mi vagyunk többségben, szívesebben és gyorsabban tanulunk meg magyarul beszélni. A felnőttek, a szüleink számára még nem volt magyar nyelvű oktatás, ezért ők készségszinten használják a román nyelvet.

A szabad nyelvhasználatért

Heizer Györgyné Rózsa tanárnő, aki a kommunikáció tantárgyat tanítja nekem, tudja, hogy én Erdélyből származom, ezért megkért, beszéljek az otthoni nyelvhasználatról az osztálytársaimnak, akik figyelmesen végig is hallgattak.

Beszéltünk arról is, hogy az anyaország milyen sok mindent tesz annak érdekében, hogy a szórványban élő emberek szabadon használják a magyar nyelvet. Tanárnő elmondta, hogy két évvel ezelőtt egy fiatalember /Gyulai István – a szerk./ írt egy dalt, amit közzétett az interneten azzal a céllal, hogy hozzáférhessen bárki – aki magyar nyelven ért és beszél –, tanulja meg a számot, és készítsen róla egy klipet. Később ezeket feldolgozva egy közös klip készült, hogy mindenki láthassa, fontos ügyről, a magyar nyelv fennmaradásáról van szó. Ez a dal nekem sokkal többet jelent, mint a közvetlen környezetemben bárkinek. Elmondom azt is, miért.

Százan a szobor körül

Amikor otthon, Érmihályfalván, az énektanárunk megismertette velünk, nekem és az osztálynak is azonnal megtetszett, és szívesen vállaltuk, hogy megtanuljuk, sőt egy felvétel révén továbbítjuk is a magyar szerzőknek. Heteken át próbáltunk. Ettől még meghatóbb volt a közös éneklés.

Elsősorban a szöveg hatott, de a dallam is azonnal megtetszett. A próbák kellemes hangulatban folytak. A gyerekeken kívül felnőtt csoport is csatlakozott hozzánk. Ettől még meghatóbb volt az egész. Ez a dal számomra különösen kedves, mert általa is érzem, hogy magyar vagyok, ez az anyanyelvem, amit tudom, hogy meg kell őriznem, és tovább kell adnom.

Az új osztály is dalolja

A nagy szereplésre a város központjában került sor egy újonnan avatott szobor előtt, amely a gyermekét hazaváró anyát ábrázolja. Legalább százan álltunk a szobor körül. Én már korábban is léptem fel nagy létszámú csoportban, de ennyi emberrel még nem szerepeltem együtt. Különleges élmény volt, és most, amikor újra láttam a közös klipet, arra gondoltam, milyen jó dolog magyarnak lenni, magyarul beszélni. A Keriben a kommunikációt oktató tanárnő éppen azt a felvételt választotta ki, amelyiken a mi érmihályfalvai iskolánk is hallható és látható néhány másodpercig. A mostani osztálytársaim felismertek ezen, és meg is tapsoltak, ami nagyon jó érzés volt. A dalt órán az osztályommal meghallgattuk, sőt a refrént meg is tanultuk, és azóta már többször is elénekeltük. Mindenki szereti, szívesen énekli. Jóleső visszagondolnom a szoboravatóra, és annak is örülök, hogy az osztálytársaimmal együtt újra énekelhetem a dalt.

Tatai Patrick Tihamér, DSZC Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája


Örökségünk

A dal refrénje:

Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom. / A szüleim nyelvét, a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom. / Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom. / A szüleim nyelvét, a gyerekeim hangján elvenni nem hagyom.