A szorongás helyére örömpalántákat ültet – Aranyanyunak jelölték Annát

Fodorné Vincze Anna
Fodorné Vincze Anna - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Fodorné Vincze Anna is esélyes az idei Richter Aranyanyu Díjra.

„Daganatos beteg lett az édesanyám, daganatos beteg lett a férjem, daganatos beteg lett a legjobb barátnőm… Akkor azt mondtam, jó, ha ez az utam, akkor elindulok rajta” – kezdi bemutatkozó kisfilmjét Fodorné Vincze Anna klinikai szakpszichológus. A szeme könnyes, közben pedig végig mosolyog, és valami megmagyarázhatatlan nyugalmat áraszt. Már elsőre, ismeretlenül is szimpatikus, így még találkozásunk előtt egy szavazattal jutalmazom munkáját.

Talán ez a voks is segít, hogy Anna lehessen az idén a Richter Aranyanyu Díj győztese. De már az is nagy siker, hogy egészségügyi szakdolgozó kategóriában bekerült a döntősök közé. Az külön öröm, hogy földink, egészen pontosan a megyei központi kórházban is van csoportja.

A csoport tagjai nem csupán terápiákra járnak össze, közösség is épült.” Fodorné Vincze Anna

Amikor találkozunk, kiderül, Anna nem szeret szerepelni, jobban szereti a háttérben, csendben végezni a dolgát. Bár örült a jelölésnek, még inkább annak, hogy a döntőbe is bekerült, de nem a hírnév miatt, sokkal inkább azért, hogy ezáltal még többen megismerjék azt a módszert, amivel dolgozik. Mi is ez? Ha röviden szeretnénk összefoglalni: a szorongás helyére apró örömpalántákat ültet.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

Ennél persze bonyolultabb a Simonton-módszer, amit Anna 2010-ben tanult meg, és azóta Egerben és Miskolcon is tanítja a daganatos betegeknek. „Zseniális terápia, olyan esetekben is működik, amikor az orvos csak 365 napot ad a betegnek… Egy amerikai házaspár találta ki a 70-es években, akik texasi klinikájukon sikerrel kezelik a daganatos pácienseket. A betegek egynegyede me­ggyógyul, egynegyedénél pedig szinten tartható a betegség. A módszer hatása független attól, hogy a betegség milyen stádiumban van. Semmi sarlatánság nincs benne, tudományos alapokon nyugszik. A Simonton-módszerben résztvevők reményt, célokat kapnak” – sorolja Anna.

Biztonságban, szerető közegben

Csoportjában a daganatos betegek elsajátítják azokat a relaxációs, imaginációs technikákat, amelyekkel segíthetik saját gyógyulásukat. „Sokan kétkedve, szkeptikusan érkeznek az első foglalkozásokra, de már az is nagyon felszabadító, ha megoszthatják betegtársaikkal, mit élnek meg, milyen érzés kihullott hajjal élni, nap mint nap szembesülni a testet, lelket kínzó mellékhatásokkal. A terápiában a betegek biztonságban, szerető közegben érzik magukat, megnyílnak és befogadóvá válnak az új, pozitív szemléletre. Megértik, hogy képzeletük erejével hatékonyan kezelhetik a stresszt, az érzéseik transzformálásával nagyban hozzájárulhatnak immunrendszerük beindításához” – fogalmazza meg a terapeuta.

Majd hozzáteszi: hinni önmagunkban, bízni a gyógyulásban, terveket szőni, merni nagyokat álmodni, ezt tartják a legfontosabbnak a csoportba járó betegek.

Anna vallja, nem ő gyógyít, módszere nem csodaszer, akkor használ, ha a beteg is odateszi magát. Ha szembe mer nézni magával, a sérelmeivel. Ez néha olyannyira nehéz, hogy volt, aki inkább a kemoterápiát választotta a Simonton-módszer helyett, azt érezvén, az könnyebb – árulja el a terapeuta. „Más helyett nem lehet gyógyulni, mindenkinek saját magának kell döntenie magáról.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

A csoportomban nincs rosszkedv, nem engedem be a szomorúságot. Jó hangulatban telik a terápia, öröm van, büszkeség. Volt, hogy benéztek az ablakon, mert nem tudták elképzelni, min nevetünk nagyokat. A csoport tagjai nem csupán terápiákra járnak össze, közösség is épült, igényük van rá, hogy együtt maradjanak, együtt létrehozzanak egyesületeket, segítőcsoportokat. A megyei központi kórház és az onkológiai centrum vezetésének is hálás vagyok, hogy helyet adnak a terápiának és a betegeknek ajánlják a módszert” – mondja Anna.

Megkérdeztük azt is, van-e valami közös azokban, akik daganatos megbetegedéssel fordulnak hozzá. „Nem igazán, de nagy részükről elmondható, jó emberek, önzetlenek. Szokták is mondani, a rákos megbetegedés a jó emberek betegsége, de persze ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni. De az sokat elárul, hogy a terápiák során a betegeket meg kell tanítani arra, hogyan tudnak nemet mondani, hogyan legyenek önzőbbek, persze jó értelemben. A mottónk is az, Légy önmagad!, azaz éld a saját életed” – válaszolja Anna.

Az Aranyanyu díj jelöltje úgy érzi, a terápiában ő is rengeteget kap, megtanulta, mennyire kell örülni az apró örömöknek, és az elérhetetlennek tűnő hatalmas boldogság helyett csak elégedettnek lenni, például attól, hogy süt ránk a nap.

– ÉM-NSZR –


Tények

Fodorné Vincze Annára a www.arany­anyu.hu/dij oldalon lehet szavazni november 5-ig.








hirdet�s