A szeretet szigora

Első hallásra furcsának tűnhet, ha egy karitatív szervezet elvárásokat, szigorú feltételeket ír elő segítőprogramjában. Azt gondolhatnánk, ez már nem az ő dolga, a szociális segítő elégedjen meg azzal, hogy fedél alá juttatja a kilakoltatással fenyegetett családot.

Miért akarna még abba is beleszólni, hogyan fizessék ezután a rezsit, milyen legyen a viszonyuk a szomszédokkal, hogyan nézzen ki az utca előttük húzódó szakasza? Pedig a válasz nagyon egyszerű: azért, hogy a segítség ne csak a probléma elodázását, hanem a megoldását jelentse.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál ezt úgy mondjuk: rosszul segíteni bűn. Segíteni ugyanis csak jól szabad…

A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál ezt úgy mondjuk: rosszul segíteni bűn. Segíteni ugyanis csak jól szabad, de jól segítünk-e a kilakoltatás előtt állókon, ha a nevük néhány hónap múlva újra ott szerepel majd a végrehajtónak átadott listán?

A cigánytelepek és nyomornegyedek felszámolása elodázhatatlanná vált, az általuk jelentett teher olyan súllyal nehezedik a városokra – összességében pedig az ország egészére –, ami már középtávon a fejlődés akadálya lehet. A nyomor ugyanis újratermelődik, a kilátástalanságban élő családok gyermekei többnyire szüleik és nagyszüleik sorsát öröklik.

Abban mindenképpen egyetértésre kell jutnunk, hogy a problémát eltüntetni nem szabad. Pusztán házak bontásával azonban nem lehet felszámolni egy telep problémáját, megoldást csak az ott élők felemelése jelenthet. A változásnak az emberek életében kell bekövetkeznie.

Lehetséges ez? A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programja azt üzeni, hogy igen. Az egykori veszprémi pokoli torony néven emlegetett épületben, a tatabányai Mész-telepen, vagy a pécsi György-telepen öt-hét év folyamatos és következetes szociális munka után már jól érzékelhetőek a változások.

Beszédes adat, hogy a veszprémi toronyházban, ahol tíz évvel korábban az összes közüzemi szolgáltatást kikapcsolták, a lakók döntő többsége ma már nemcsak az áramért és a vízért fizet, hanem már a közös költséggel sincs elmaradva. Az előre fizetős órák beszerelése kettévágta az eladósodás folyamatát, hiszen így már nincs lehetőség fedezet nélküli fogyasztásra. A szolgáltatás a feltöltő kártyás mérőkkel is folyamatos, sőt még biztonságosabb is, mert ha nincs tartozás, a kikapcsolástól sem kell félni. A közös költség melletti sajátos érv volt a felvonóba beszerelt kártyaolvasó készülék, mert akkortól kezdve a liftet csak azok tudták használni, akiknek nem volt elmaradásuk.

A befizetések aránya rövid idő alatt 15-ről 85 százalékra ugrott, és érdekes módon akkor sem esett vissza, amikor a kártyaolvasót később kiszerelték. Az eredmények elismerését mutatja, hogy a veszprémi önkormányzat a toronyépület után immár a teljes bérlakás állományának kezelésével a Máltai Szeretetszolgálatot bízta meg.

A miskolci önkormányzat nemrégiben harminc bérlakásból álló szociális lakásszövetkezet létrehozását határozta el, és ennek kezelésével a Máltai Szeretetszolgálatot kívánja megbízni. A városban huszonöt éve segítjük a rászoruló embereket, az utóbbi években Jelenlét programunk zajlik Lyukó-völgyben és az Avas-lakótelepen is.

Az önkormányzat kérésére közel két éve mediációt, egyfajta közvetítő szerepet vállaltunk a Számozott utcák kapcsán felszínre került konfliktusokban. Számunkra az a legfontosabb, hogy lépéseinket mindenki meg tudja érteni, és el tudja fogadni, a telepen élőket, a döntéshozókat és Miskolc város közösségét egyaránt beleértve. Harminc lakással persze nem lehet minden problémát megoldani, de mi már azt is óriási előrelépésként éljük meg, hogy már nemcsak kilakoltatásról és bontásról, hanem költözésről is beszélhetünk. És akkor talán azt is meg tudjuk mutatni, milyen módon lehet elindulni a legmélyebb válságból kivezető úton.

Szerzőnk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke

 








hirdetés