A szellemgyár, ahol minden rendben

A szellemgyár, ahol minden rendben
A szellemgyár, ahol minden rendben - © Fotó: Bánhegyi Gábor
Mád – A mádi önkormányzat az állam beavatkozására vár.

Megfakult, monumentális gyárépület kitört üvegű ablakokkal, üresen tátongó kéményekkel. Mozdulatlan munkagépek, dugig töltött zsákok, amelyek nem várnak senkire, félig bedőlt rozsdás kapu, mellette rogyadozó, helyenként hiányzó kerítés, mögötte méteres gaz, amely a betonutak között is megtalálja a maga útját. Ideális helyszín lehet egy hatalmas méretű paintball-bajnokság lejátszásához, vagy egy futurisztikus akciófilm helyszínének. A tökéletes némaságot csak egy távoli aggregátor monoton pöfögése bontja meg.

– A napokban itt voltak az áramszolgáltatótól – mondja Novák András, Mád jegyzője – és levágták a vezetéket. Az épület tetején több mobilszolgáltató átjátszótornya is működik, ezért kell az aggre­gátor, hogy lehessen telefonálni a faluban.

A mádi ásványfeldolgozónál járunk, vagy ahogy a helyiek hívják, a Kaolinban. A nagy csendben kicsit ösztönösen magunk is halkabban beszélgetünk. Pedig nem mindig volt ez így.

– A Kaolin a nyolcvanas évek elején élte a fénykorát – mondja Tatárka József, Mád polgármestere. – Akkor nyolcszáz embernek adott munkát ez az ásványfeldolgozó. Még Baskóról és Sárospatakról is jártak ide dolgozni, pedig az majdnem negyven kilométer ide. Három műszakban szállították a buszok a munkásokat.

Tulajdonosváltás

A rendszerváltás idején kezdődött a fokozatos leépülés.

– Egy olyan tulajdonosa lett az üzemnek, amelyik nem annyira betenni, inkább csak kivenni akarta innen a pénzt – mondja Novák András. – Mesélték a munkások, péntekenként megjelent, megnézte, mennyi pénz van a kasszában, kivett belőle valamennyit, mikor mennyihez volt kedve, aztán azt mondta, a többit osszátok be.

– Volt úgy, hogy a munkások húszliteres kannákkal szaladgáltak a benzinkútra gázolajért, mert a rakodógépek az út közepén megálltak – veszi át a szót Tatárka József. – Egyszer elfogytak a zsákok, hívták a tulajt, mi legyen, vinnék az árut. Azt mondta, adjatok el vagy tíz tonna vasat, van ott elég, aztán vegyetek.

Hogy ezek legendák-e vagy sem, azt nem tudjuk meg, mert az üzem területén egy teremtett lélek sem található. A faluban sem kerülünk beljebb, mert a helyiek nem szeretnek az üzemről beszélni. Félnek.

2

Van egy iparvágánya az üzemnek, közel van a vasút­állomáshoz. A kilencvenes években egymást érték itt az olajszállító szerelvények. Az iparvágányon begurultak, álltak ott egy darabig, majd kigurultak. Hogy közben mi történt, azt a helyiek nem tudják, de az biztos, ez a nagy olajszőkítések idején történt.

Nincs kit keresni

A település vezetésének nagy szívfájdalma a pusztuló üzem. Mád az utóbbi években egy dinamikusan fejlődő, élhető faluvá vált, nem kis mértékben köszönhetően a betelepült borászatoknak. Közmunkások most is vannak, amikor ballagunk vissza a faluba, láttunkra nagyon szorgalmasan takarítják az utcát, de egyre többen kerülnek ki ebből a programból valódi munkahelyekre.

– Rengetegen találtak munkát a borászatoknál és a vendéglátóiparban. Egyre többen járnak a környező településekről is Mádra dolgozni. Amikor 2010-ben polgármester lettem, felmértem, mennyi időt tölthet el nálunk egy turista. Két és fél óra lett a végeredmény. Ez a szám mostanra öt nap – mondja Tatárka József.

Többek között emiatt is szeretnék, ha az üzem sorsa rendeződne.

– Ott van egy tízhektáros ipari terület, ahová jönnének a befektetők, hiszen az iparvágány is nagy vonzerő. De nem tudnak, mert ott áll ez a lepusztult monstrum. Csak a terület rekultivációja alsó hangon elérné a hárommilliárd forintot – sorolja Novák András.

Mondják, a tulajdonossal lehetetlen szót váltani.

– A valódi tulajdonost ismerjük ugyan, de ő folyamatosan a háttérben van, mindig másokat tol maga elé, legfeljebb tanácsadóként ha feltünteti magát. Akadt olyan tulajdoni lap, ahol a cég vezetőjeként egy lepukkant mádi alkoholistát neveztek meg. Vele kellett volna tárgyalni? De miről? – mondja Novák András.

Nincs bevétel

Volna miről, hiszen ha van termelés, azt be kell jelenteni az önkormányzatnál, ráadásul utána iparűzési adót is kellene fizetni. De se bejelentés, se befizetés.

– Pedig néha üzemel – mondja Tatárka József. – Amikor elborítja a falut a füst, akkor tudjuk, hogy folyik a feldolgozás, de kitől kérdezzünk bármit is? A portástól vagy a bent lézengő három-négy embertől?

– Akkor tudjuk, hogy dolgoznak, amikor katasztrófa történik. Egyszer leégett az egyik szárító, csak a tűzoltók szirénázásából tudtuk meg, hogy baj van. Rá három évre a másik szárító felrobbant. Akkora volt az ereje a robbanásnak, hogy egy vaskaput ötszáz méterre lökött ki a közútra – mondja Novák András.

3

Hiába lehet tudni, az üzem körül valami nagyon nincs rendben, nem történik semmi.

– Ez az a szellemgyár, ahol nincs ok a vizsgálatra, ahol minden rendben van – mondja egy neve elhallgatását kérő volt dolgozó. – 2010-ig egy egykori rendszerváltó pártvezetőnek a testvére volt az egyik tulajdonos. Amikor 2010-ben a párt megszűnt létezni, ő is távozott. Sokáig ehhez a párthoz tartozott a környezetvédelem. Nem állítom azt, hogy emiatt nem volt itt soha semmilyen vizsgálat, holott felettébb gyanús dolgok történtek, de ezek tények. Tudjuk, hogy a valódi tulajdonos 600 millió forint hitelt vett fel fejlesztésre. Miközben maga az üzem folyamatosan pusztult, egy fillért sem forgatott vissza és a kölcsönt sem törlesztette. Pedig az ásványfeldolgozás jó üzlet. Szerencs határában mostanában avattak fel egy zeolitfeldolgozót, azóta örülnek és tapsolnak jókedvükben.

A környék jelentős zeolitlelőhely. A rátkai zeolit a jobb minőségű ásványok közé tartozik. A zeolitcsoport tagjai víztartalmú alumoszilikátok, melyekben a víztartalom jelentős része reverzibilis és alacsony hőmérsékleten eltávolítható. A dehidratált zeolitok fontos ipari nyersanyagok. Az utak téli karbantartásánál, már kis mennyiségben adagolva használható fagyáspontcsökkentésre a környezetkárosító sóoldatok helyett. Állattartó telepeken a szaghatást jelentősen mérséklik. Habár a zeolitok immunerősítő hatása távolról sem bizonyított, sok ember mégis méregtelenítésre használja, mondják, hit kérdése ez is. A bányából külön kisvasút szállította egykor az üzembe a zeolitot. Mára már a sín sincs meg.

Várnak

A mádi vezetés tehetetlen, és segítségre várnak.

– Maga a terület nagy érték, szeretnénk, ha hasznosulna, mi azonban tehetetlenek vagyunk ebben az ügyben – mondja a polgármester. – Azt szeretnénk, ha az állam lépne ebben az ügyben, kisajátítaná a területet és rekultiválná. Az biztos, hogy ez hatalmas összeg lenne, mert az elmúlt két és fél évtizedben ki tudja, mi került ott a talajba, de utána hasznosítani lehetne, hiszen jönnének a befektetők, a potenciális munkaadók, csak mindannyiunknak meg van kötve a keze.

ÉM-BG



Sporthírek






hirdetés